Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-212
Az országgyűlés képviselőházának 212. meghamisítják a választás eredményét. (Dinynyés Lajos: Keszthelyen â kaszirnőket!) A törvény büntető rendelkezéseket ír elő, a törvény minden megsértésére vonatkozóan. Ha például valamely szavazatszedő küldöttségi elnök, vagy egyéb funkcionárius a választás eredményét meghiusítja vagy meghamisítja, akkor a törvény szerint öt évig terjedhető börtönbüntetéssel lenne büntetendő. Kérdezem, t. Képviselőház, hogy amikor visszaélések tömegével fordultak elő, megtörtént-e bárkivel szemben is a büntetőjog 1 ! konzekvenciák levonása, megbüntettek-e bárkit is ezeknek a bűncselekményeknek elkövetése miatt? (Zaj jobb felől.) Látjuk tehát, hogy kétféle törvény van. Van törvény, amelyet be kell tartani, vannak viszont törvények, amelyeket nem kell komolyan venni és amely törvényeket bárki megsérthet, ha ez a hatalom érdekében történik. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a magyar törvényhozás házában a magyar törvényeket így jellemezni nem lehet. (Dinnyés Lajos: Miért, kérem? Magyarázta a törvényt és # hogy mit csinálnak az életben!) Dinnyés Lajos képviselő urat rendreutasítom. Mojzes János: Bátor leszek az erre vonatkozó bizonyítékokat letenni & Ház asztalára. Sajnos, kénytelen vagyok azt a megállapítást tenni,, hogy a gyakorlat szerint az egyik törvénynek van szankciója, a másiknak nincs, vannak törvények, amelyeknek nincs szankciójuk, mert végeredményben a törvényszegőket a gyakorlat szerint még sem szokták megbüntetni. T. Képviselőház! Sajnos, nem látom a tárgyilagosságot abban a tekintetben sem, hogy a törvény mindenkivel szemben egyformán alkalmaztassék. Erre a megállapításra kell jutnom, ha tekintetbe vesszük például, hogy a törvény megszegése esetén pártállás szerint egyesekkel szemben eljárnak, mások ellen pedig nem folytatják le a büntető eljárást. Ugyancsak kénytelen vagyok arra is rámutatni, hogy amikor itt a legfontosabb alkotmányos ténykedésről, a törvényhozó testület megalakításáról van szó, választási bűncselekmények esetén, mint a legutóbbi általános képviselőválasztások során történt, ha ellenzéki választópolgárok követtek el választási visszaéléseket, velük szemben a büntető eljárást soron kívül folytatták le, amelyek felkerültek a Kúriához. (Zaj.) a másik odalon pedig mindez nem történt meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol? — Gr. Festetics Domonkos: Nálam nem!) Annak ellenére, hogy súlyos választási 'bűncselekményeket követtek el, egyetlenegy ügyben nem hozatott büntető ítélet, legalább az én választókerületemben nem, holott tömegével voltak hun tető feljelentések és talán az egész országban a lengyeltóti kerületben volt egyetlen olyan büntető ítélet, amkor olyan 'bűntettes ellen hoztak első fokon ítéletet, — amely később amnesztia folytán hatályon kívül helyeztetett — aki a hatalom érdekében követett el súlyos visszaéléseket. (Zaj.) Előttem felszólalt képviselőtársaim beszéltek a .bírói függelens égről és a bírói függetlenség intézményes 'biztosításáról. Ha mi a bírói függetlenségiét tényleg komolyan akarjuk biztosítani és a törvényt mindenkivel szemiben egyformán akarjuk alkalmazni, mint ahogyan erre alkotmányos államban szükség van-, akkor lehetetlen fenntartani például azt a helyzetet, hogy büntető iratok a bíróság elől elvonassanak olyan esetben is, amikor abban az ügyben a ülése 1937 május 13-án, csütörtökön. 213 büntető főtárgyalás, ki volt már tűzve és így akadályozzák meg a büntető eljárás lefolytatását. T. Képviselőház! Nem akarok arról beszélni, hogy mennyire nem egyforma a törvények alkalmazása minden állampolgárral szemben a törvény megszegése esetében, ha bizonyos bűntetteseket rendszeresen amnesztiára terjeszt fel a kormány. Nem akarom én a kegyelmi jog gyakorlását érinteni, vagy bírálat tárgyává tenni, de mégis szóvá kell tennem, hogy bűntettes és. bűntettes közt nem lehet ilyen megkülönböztetést tenni, hogy egyes bűntettesek rendszeresén amnesztiára terjesztessenek fel, más bűntettesekkel szemiben pedig, amikor kisebb súlyú 'bűncselekményeket követnek el és több enyhítő körülmény is szólna mellettük, ha például nyomorában lop valaki, — mint mondottam — a legtöbb esetben ne gyakoroltassák. Vagy járjunk el egyforma szigorral minden bűntettessel szemben, vagy pedig ne tegyünk megkülönböztetést bűntettes és bűntettes, között és hagyjunk szabadon futni mindenkit. A bizottsági tárgyalás során az igazságügyiminiszter úr egyebek között ezt a kijelentést tette (olvassa): »Kijelentem, hogy a kormánynak elhatározott szándéka, hogy mindennemű törvényellenes cselekedetet — bárki bármilyen oldalon kövesse is azt el — egyenlő mértékkel és egyenlő szigorral megtorol.« Az elmondottakból következik, hogy^ az igazságügyminiszter úrnak ez a kijelentése a gyakorlatban, a valóságban nem áll meg. Ugyancsak a költségvetés bizottsági tárgyalása során az igazságügyminiszter úr ezt a .kijelentést is tette (olvassa): »Nem a nyilatkozatok döntik el egy nemzet sorsát, hanem a cselekedetek.« Az igazságügyminiszter úrnak ezt a kijelentését én is aláírom, de ehhez azt akarom még hozzáfűzni, hogy a cselekedetek a kijelentésekkel, sajnos, ellentétben állanak. A továbbiakban pedig az igazságügyminiszter úr ezt mondotta (olvassa) : »Ha valaki konkrét panasszal jön 'hozzám pártállásra való tekintet nélkül és azt kívánja tőlem, hogy bizonyos vonatkozásban kötelességemet teljesítsem, kívánsága teljesülni fog.« Ezzel a kijelentéssel szemben megállapítom, hogy amikotr bizonyos konkrét esetekben az igazságügyi kormányzathoz fordultam, ezekben a konkrét esetekben a kívánság nem teljesült« Az igazságügyiminszter úr a multévi igazságügyi vitában mondott beszéde során a következő kijelentést tette (olvassa): »A magyar nép az igazságtalanság érzését rendkívüli módon szívére veszi- A magyar nép lelkinyugalmához hozzátartozik, hogy az igazság érvényesüljön minden téren ebben az; országb an .«^ Sajnos, az igazságnak minden téren való érvényesülését, — amint az elmondottakban már kifejtettem — nem látom a valóságban. A költségvetés bizottsági tárgyalása során Lakatos Gyula t. képviselőtársam a szélsőséges politikai agitáció elleni erélyesebb fellépést sürgette mondván (olvassa):» A szélsőséges politikai agitációk ellen érvényben lévő jogszabályaink nem elég hatályosak, ezért megfelelő kezdeményezéseket várunk a miniszter úrtól.« A kormány a napokban feloszlatott egy pártot, amely a parlamentarizmus ellen izgatott. A közelmúltban is olvashattuk, hogy különösen a Tiszántúlon szélsőséges mozgalmak és olyan szervezetek keletkeztek, amelyek ugyancsak a par-