Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

^^ Az országgyűlés képviselőházának 212. Nincs intézkedés a törvényben, a polgári perrendtartásnak megfelelő szakaszai pedig nem alkalmazhatók erre az esetre, ezért arra nézve is kérem az igen t. igazságügyminiszter úr rendeleti utón való szíves intézkedését, 'hogy e tekintetben mi történjék. A bíróságok ugyanis a legnagyobb zavarban vannak, maguk sem tudnak állást foglalni, nem lévén e tekintetben törvényes rendelkezés. Sajnos, a mai nehéz gazdasági viszonyok kozott az a helyzet, hogy az ügyvédek költségeinek legnagyobb része 25 pengőn alul van. Nagy serelme az ügyvédi karnak, hogy a 25 pengőn aluli ügyvédi költségeket nem tudják az ingatlanokra bekebelezni. Egyáltalában nem érthető meg szociális szempontból sem» hogy akkor, amikor az állam fenntartja magának a jogot, hogy kincstári tartozásokat, adókat, illetékeket 25 pengőn alul is bekebelez a telekkönyvbe, amikor a közjegyzőnek megengedi, hogy a 25 pengőn aluli munkadíjat a telekkönyvbe bekebelezhesse, akkor azzal az 'indokolással, hogy az ügyvédi költségek bekebelezése nagyon szaporítaná a telekkönyvi munkálatokat, ezt a jogot megtagadja. Ezért tisztelettel arra kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék arra a méltányos álláspontra helyezkedni,, tekintettel a mai nehéz szociális helyzetre, a gazdasági viszonyokra és az ügyvédi nyomorra is, és rendeletileg intézkedni méltóztatik abban a tekintetben, hogy az ügyvédek is biztosíthassák ezt a követelésüket, a munkatöbbletre vonatkozólag pedig méltóztassék megengedni a telekkönyvi tulajdonosoknak, hogy könnyebb és egyszerűbb módon tudják elérni azt, hogy több telekkönyvi betétbe foglalt ingatlanaikat összesíthessék. Az az eljárás, amely szerint a fennálló jogszabályok értelmében az összesítés történik, költséges, mert tudjuk, hogy a különféle betétek tulajdonosai különféle néven szerepelnek,, vagy mint kiskorúak, vagy pedig a feleség neve nélkül vannak bekebelezve és a legtöbb esetben községi azonossági bizonyítványt is követelnek abban az esetben ás, amikor tulajdonképpen enélkül is meg lehetne állapítani a tulajdonos azonosságát. Még a végrehajtási eljárással kapcsolatban kívánok egy dolgot felemlíteni, még pedig azt, hogy nagyon sokszor előfordul, hogy a bírói végrehajtás útján lefoglalnak ingóságokat, s amikor azután a községi elöljáróságok megtudják, hogy a szorongatott, rossz helyzetben lévő adósnak kincstári tartozása i'S vau, akkor a községi végrehajtó a bírósági végrehajtó által lefoglalt ingóságokat elárverezi a nélkül, hogy a bírósági végrehajtót értesítené, úgyhogy a magánfél csak akkor vesz tudomást az ^ingóságok elárverezéséről, amikor az árverés kitűzése után esetleg 30—40 kilométer távolságból a helyszínen megjelenik és ott derül ki, hogy azért vált eredménytelenné és sikertelenné az árverés, mert a közigazgatási végrehajtó nem értesítette a bírósági végrehajtót az árverésről. Ez is rendeleti úton elintézendő volna

n

és a jogkereső közönséget így sok költségtől lehetne mentesíteni. Az összeférhetlentségi törvénnyel kapcsolatban az a tiszteletteljes kérésem volna az igazságügyminiszter úrhoz, méltóztassék intézkedni aziránt, hogy ezt a törvényt minden vonalon betartsák. Meggyőződésem az, hogy ha a meglévő összeférhetlemségi törvény betartanák, újabb szabályozásra egyelőre nem volna ülése 1937 május 13-án, csütörtökön. 211 szükség. Amennyiben azonban a jelenlegi állapot marad fenn, akkor feltétlenül szüksége merül fel annak, hogy új összeférhetlenségi törvény alapján a kormánytól való anyagi és erkölcsi függetlenséget teljesen elérjük és kimondjuk azt, hogy képviselő az, aki a kormánytól anyagi vagy erkölcsi függőségben van, nem lehet. Minthogy úgy látom, hogy az igazságügyi kormányzat mindazoknak a követelményeknek, amelyek sürgősen megoldandó problémákként jelentkeznek, elegettesa és mivel az igazságügy miniszter úr személye iránt bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. Elnök: Szólásra következik Mojzes János képviselő úr. Mojzes János: Igen t. Képviselőház! Az előttem szólott Mózes Sándor képviselőtársam beszédével nem kívánok részletesen foglalkozni egyrészt az idő rövidsége miatt, másrészt a miatt, mert a konzekvenciákban nem értek vele egyet, harmadsorban pedig a miatt sem, mert az általa felhozott egyes kérdésekkel beszédem során különben is foglalkozni fogóik. Az igazságügyi tárca bizottsági tárgyalása során az igazságügyminiszter úr, aki mint politikus, a szónoki pályán igen szép eredményeket és Örvendetes fejlődést ért el, egyebek között azt a kijelentést tette, hogy (olvassa): »Az igazságügyminiszter tekintse legfőbb kötelességének a törvény egyenlő alkalmazását mindenkivel szemben. Az a miniszter, aki ennek nem tenne eleget, nem érdeimelné meg, hogy ezen a helyen egy percig is

1 maradjon. Nem elég azonban, lm az igazságügyminiszter ^időnkint ilyen elvi kijelentéseket tesz, az a kérdés, hogy ez cselekedetekben miképpen nyilvánul meg.« Tehát az a kérdés, hogy ezek a kijelentések és az ezekben

11 felhozott elvek cselekedetekben miként nyilvánulnak meg. Erre a kérdésre akarnék én röviden választ adni az elmondandókban az igen t. igazságügymhnszter úrnak. A miniszter úr a multévi költségvetés tárj gyalása során tartott beszédében is tett hasonló értelmű kijelentéseket, amelyekkel ugyancsak egyetértek. Nevezetesen azt mondotta a miniszter úr, hogy (olvassa: »A jog az a rendező erő, amely a társadalmat a káosztól megóvja. A jog az a rendező erő, amely kiszabja a kötelezettségeket, megállapítja a jogokat és ezen a téren egyensúlyt teremt.« Majd a következő kijelentést tette a miniszter úr, amivel ugyancsak egyetértek (olvasm): »A felett őrködni, hogy ez minden jogszabályalkotásban érvényesüljön, elsősorban az igazságügyminiszter feladata.« Alkotmányos államban az állampolgároknak nemcsak kötelezettségeik vannak, hanem jogaik is. Alkotmányos államban nemcsak olyan törvények vannak, amelyek az állampolgárokra kötelezettségeket rónak, hanem vannak olyan törvények is, amelyek az állampolgárok részére jogokat állapítanak meg. Hozzátehetjük azt is, hogy alkotmányos államban a jogoknak és a kötelezettségeknek egymással arányban és egyensúlyban kell állaniok. Nem tehetünk különbséget alkotmányos államban és ott, ahol tényleg törvényes rend uralkodik, törvény és törvény között, mert ott minden törvény egyformán törvény, minden törvény egyformán kötelező. Nem tehetünk különbséget abból a szempontból, hogy minden törvény egyformán kötelező erővel bír mindenkivel, az állam minden polgárával szemben. Nehogy esetleg félre-