Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-212
c 2bl Az országgyűlés képviselőházának 212. ülése Í9É7 május îÈ-àn, csüiörivkoű. vezeti, hanem jogalkotási kérdésekkel foglalkozik; ehhez is legyen szabad egészen röviden a magam megjegyzéseit hozzáfűznöm. Az indokolás szól a polgári peres és perenkívüli eljárás további egyszerűsítéséről. Itt azt kérem az igaz ságügyminiszter úrtól, hogy a megváltozott gazdasági viszonyok figyelembevételével méltóztassék megfontolás tárgyává tenni az értékhatár leszállításának kérdését. Ami az anyagi büntetőjog egyes rendelkezéseinek módosítását és kiegészítését illeti, itt legyen szabad a következő megjegyzést tennem. Roppant nehéz és felelősségteljes kérdés ez, mert nem lehet a divatos jelszavak prédájává tenni a büntetőtörvénykönyv módosításának kérdését. Kísérletek történtek már ebben az irányban, de megnyugtató az, hogy a magyar büntető jogszolgáltatás nagy bírái és hivatott illusztris művelői csaknem egyhangúlag utasították vissza azokat a kívülről jövő kísérleteket, amelyek ellentétben állnak a magyar jog és alkotmány szellemével s veszélyeztetik a magyar büntetőjog nemzetközileg is elismert magas és érdemes alkotásait. Itt elsősorban eélzok az első büntetőjogi novellára, amely minden más államot megelőzően foglalkozott a fiatalkorúak is a feltételes elítélés kérdésével és eélzok a második büntető novellára, amely a megrögzött bűntettesek kategóriáját ^ és ezzel kapcsolatban a dologház intézményét előbb hozta be a legtöbb európai államnál hazánkban. T. Képviselőház! A büntető perrendtartás reformjánál — melyről szintén szól az indokolás, — nézetem szerint elengedhetetlen alapfeltétel csak^az lehet, hogy abban az esetben, ha az egyesbíróság rendszere megmarad, — a magam részéről, amint azt az előző költségvetéseknél is kifejtettem, a társashíróságok rendszerét tartom helyesnek, célravezetőnek és a jogszolgáltatás szempontjából is sokkal megnyugtatóbbnak, — ismétlem, ha az egyeshíróságok rendszere megmarad, akkor erős, kipróbált szakképzettségű egy esbí rakat kell alkalmazni, akik megelőzőleg már a felsőbíróságnál tanáosjegyzőként, vagy a társas bíróságnál bírákként ^működtek s a szükséges tapasztalatokat és tárgyismeretet a sürgős természetű hűneelekmények megnyugtató elbírálásához megszerezték. A Bűnügyi Védők Országos Egyesülete több előterjesztést tett a királyi ügyészségnél a védelemnek a foglyokkal való érintkezése tárgyában. Ezzel részleteiben foglalkozni nem kívánok; nem kívánok különösen azért, mert olyan bűncselekmény ékről van szó, amelyeknek védelmét, amint azt már 2—3 esztendővel ezelőtt ugyancsak az igazságügyi tárca költségvetésénél leszegeztem, országgyűlési képviselő számára ügyvédi minőségben is összeférhetetlennek tartom. Ilyen védelmet sem a múltban nem vállaltam soha, sem a jelenben, sem a jövőben nem vállalok. Mégis szóvá kell tennem ezekkel a 'bűncselekményekkel kapcsolatban azokat az anomáliákat, amelyek az egész ügyvédi karral szemben fennállanak. T. Képviselőház! Utalok arra, hogy a bűnvádi perrendtartás nem tesz különbséget az egyes 'bűntettesek között a tekintetben, hogy az iratok betekintése és a letartóztatásban lévőkkel való érintkezés bizonyos bűncselekmények esetében a bűnvádi perrendtartás szabályaitól eltérően korlátozó intézkedésekkel megnehezíttessék a védők részére. Vonatkozik ez az úgynevezett valutabűncselekményekre és az 1921. évi III. törvénycikkel szemben elkövetett bűncselekményekre, amely ügyekben — ismét leszögezem — képviselő számára összeférhetetlennek tartom a védő szerepének elvállalását. T. Ház! Az indokolás szól továbbá az ügyészi létszám szaporításáról is. Ez a büntetőjogszolgáltatás zavartalan ellátásának célját szolgálta s ezt szolgálták már a múltban az úgynevezett T. E. egyes rendelkezései is. Ez az újabb intézkedés, az ügyészlétszám szaporítása, jótékony hatását máris érezteti, mert a büntetőperek, különösen a felső bíróságoknál, elég gyorsan nyernek befejezést, sokkal gyorsabban, mint a múltban. Még mindig fennáll azonban a panasz az előkészítő eljárás, a nyomozás és a vizsgálat elhúzódása miatt, bár "objektíve meg kell állapítanom, hogy az utóbbi időben ezen a területen is javulás észlelhető. Mivel az igazságügyminiszter úr törekvése az, hogy a bírósággal érintkezésbe kerülő közönség minél kevesebb utánjárással és minél olcsóbban intézhesse el a dolgait, egy egyszerű és mégis szükséges intézkedésre legyen szabad felhívnom az igazságügyminiszter úr figyelmét. Ha valaki ellen feljelentést tesznek s a rendőrség az illetőt kihallgatja, akkor annak neve azonnal belekerül a bűnügyi kartotékba és az útlevélnyilvántartóba is; ha pedig letartóztatják, akkor még külön belekerül az országos bűnügyi nyilvántartóba, tehát három helyen tartják nyilván hivatalból. Ha azonban az eljárás megszűnik ellene az ügyészségen, vagy jogerősen felmentik, akkor a három nyilvántartó nem kap értesítést és így ha az illetőnek útlevélre vagy erkölcsi bizonyítványra van szüksége, akkor hónapokig tartó szaladgálás, kérvényezés és költség kell annak megállapításához, hogy ellene büntető eljárás nincs folyamatban, illetőleg, hogy ellene büntető marasztaló ítéletet nem hoztak. T. Ház! Éppen úgy, mint ahogy a marasztaló ítéletet hivatalból közlik az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatallal, méltóztassék az igazságügyminiszter úrnak elrendelni, hogy a felmentő ítéletet és az eljárást megszüntető végzést is hivatalból közölje a nyilvántartókkal törlés céljából, megfelelő blanketták útján. Legyen szabad azt a kérelmet is előterjesztenem, hogy a büntetőjogi ós polgári határozatok tárát gyakrabban méltóztassék megjelentetni. Most évek telnek el, amíg egy-egy füzet megjelenik, holott az elvi jelentőségű határozatok ismerete a szaklapok közlése mellett is rendkívüli fontossággal bír úgy a bíróságokra, mint az ügyvédekre, de elsősorban a jogkereső közönségre nézve. Közben, amíg megjeleaik egy-egy füzet, bddig a joggyakorlat is megváltozik. Ez a mai helyzet és senki sem tudja közvetlenül a tényleges jogi helyzetet egyes elvi jelentőségű határozatok tekintetében. Eógi kívánság teljesült az indokolásban foglalt intézkedéssel a pártfogó ügyvédek díjazásának beállítása által s ezért a kezdeményezésért ellenzéki oldalról is köszönetet kell mondanom az igzságügyminiszter úrnak. Bár meg kell állapítanom, hogy a felvett összeg, a 20.000 pengő, igen csekély az egész ország szegényvédelmének díjazására, de maga a tény, a kezdet feltétlenül elismerésre és dicséretre méltó. Méltóztassék megengedni, hogy most azokkal a kérdésekkel is foglalkozzam, amelyek nem foglaltatnak az 'indokolásban, nem foglaltatnak a költségvetésben, amelyeket azonban szüksége-
