Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

Àz országgyűlés képviselőházának tlî. seknek, fontosaknak tartok és feltétlenül intéz­ményesítve szeretnék látni. A múlt esztendőben is bátor voltam felvetni, aminthogy nem múlt el még ennek a képviselőháznak egyetlenegy igazságügyi költségvetési vitája sem a nélkül, hogy ezt a kérdést valaki fel ne vetette volna: a bírói es ügyészi karnak az általános státusból való kivonása szükségességét és különállásának biztosítását. Ugyanezt a kérelmet terjesztette elő az elmúlt esztendő költségvetési vitájában boldogemlékű Wolff Károly képviselőtársam is. Ö a független magyar bíróság apotheozisát zengte el, s ehhez a magam részéről mindenkor csak csatlakozni tudok, mert ha van olyan in­tézmény, amelyre büszkék lehetünk, úgy a füg­getlen magyar bíróság mindig az volt s az is marad Isten segítségével. A múlt esztendőben bátor voltam kérni a büntetőjogi reformok mellett elsősorban a bün­tető kihágások egységes kódexbe foglalását. Ezen a területen ma olyan dzsungel van, hogy abban senkisem ismeri ki magát, s ha én nem is kívánok folytonos törvényalkotásokat ezen a területen, mégis kérnem kellene a törvény alko­tásnak e téren kódexbe foglalás alapján való megteremtését. És, ha dzsungelról szólok, akkor méltóztas­sék megengedni, hogy arról a legnagyobb dzsungelról szóljak, amely a parcellázási jog területén mutatkozik, ahol feltétlenül szüksé­ges egy rendcsináló törvény kodifikálása, mert a parcellázás ma olyan szabad préda, ahol a szegény emberek az ő függetlenségi vágyukban, polgárosodási vágyukban végül is eladósodás­hoz és a teljes tönkremenetelhez jutnak a foly­tonos beugratás ok folytán. A parcellázások te­rületén olyan visszaélések történnek, amelyek végeredményben az alacsony fizetésű kistiszt­viselőosztály eladósodását elsősorban Tdézték elő. Ezen a területen a múlt esztendőben is bá­tor voltam felvetni a Balatoni Társaság memo­randuma alapján a balatonmenti birtoktestek parcellázási törvényének kérdését. E szempont­ból már a múlt esztendő óta történtek is bizo­nyos kezdeményező lépések, amelyeket köszö­nettel nyugtázok, de ez még nagyon kevés ah­hoz, hogy a tényleges rendcsinálást is elér­hessük. Ugyancsak szóvátettem a múlt esztendő­ben és ez alkalommal is szóváteszem a magán­jogi kódex életbeléptetését és törvényként való megalkotását is. Ez a magánjogi kódex, amely a legkiválóbb magyar magánjogász, Szladits Károly egyetemi tanár munkája, feltétlenül csak díszére válhat annak a magyar törvény­tárnak, amely a múltból igen kitűnő és nagy­szabású igazságügyi alkotásokat mondhat ma­gáénak. T., képviselőtársaim közül mások is szóvá­tették az okirati kényszer törvényének megal­kotását, ami nemcsak ügyvédi szempontból, hanem a jogkereső közönség szempontjából is eminens érdek volna. Többen sürgették az összeférhetetlenségi törvény megalkotását és végrehajtását. Erre nézve én csak a képviselőház álal már meg­szavazott, elfogadott összeférhetetlenségi tör­vény végre-valahára való életbeléptetését ké­rem, mert lehetetlenség, hogy képviselők oly­módon lehessenek független törvényhozók, hogy ugyanakkor egyes igazgatósági tagságok formájában helyet foglaljanak olyan vállala­tok vezetésében is, amely vállalatok kritikájá­nak és ellenőrzésének itt kell lefolynia az or­szággyűlés színe előtt. ülése 1937 május 13-ÓM, csüiorbökon. 2Ö5 Legyen szabad felvetnem azt a jogkereső közönség részéről közóhajként megnyilvánuló kívánságot, amely a közigazgatási bíróságnál a középfokú bíróság megteremtését célozza, H közigazgatási bíróság túl van halmozva mun­kával, egészen természetesen lassú tehát az ügyvitele. Minthogy az ügyek rendes elinté­zése céljából és szempontjából ennek az ügyvi­telnek meggyorsítására szükség van, feltei nül szükségesnek tartom a jogkereső közönség hasznára és a jogbiztonság megteremtésére a középfokú közigazgatási bíróság megalkotását. Ugyancsak közóhaj, amit többen kifejtet­tek itt a mai vita alkalmával is, a részvény­társaságok törvényének reformja. Már a múlt esztendőben is és több éven ke­resztül állandóan előterjesztettem azt a kérel­met, hogy a kisebbségi jogok védelmét és ezek képviseletének szabályozását feltétlenül tör­vényben kell biztosítani minden többségi ha­talmi túltengésből eredő túlkapással szemben, aminek igen sokszor voltunk tanúi a múltban. Ezt követeli Magyarország polgárságának egész társadalma, pártkülönbség nélkül. Mint az előző esztendőkbenn is megtettem, legyen szabad ismét előterjesztenem azt a ké­rést is, amely a rehabilitációs törvény megal­kotására vonatkozik. Nem kívánom újból és újból indokolni, mert az előző esztendőkben ezt már többízben megtettem, hogy miért van szükség a rehabilitációs törvényre. Ennek igazi és leggyönyörűbb indokolása még Balogh Jenő volt igazságügyminiszter munkájában olvasható, aki annakidején erre nézve a kezde­ményező lépéseket meg is tette. T. Képviselőház! Az igazságügyminiszté­riumnak politikai szempontból három kérdés­sel kellene még foglalkoznia. Az egyik a kivé­teles hatalom megszüntetése, amit ma már, mintegy húsz esztendővel a háború befejezése után jogilag semmiképpen sem lehet indokolni és csak politikai szempontokkal lehet magya­rázni. A kivételes hatalom megszüntetése im­pliciter magában foglalná a sajtójog tényleges rendezését, a^ sajtószabadság helyreállítását is; sajtószabadság alatt én mindenkor csak a gon­dolat- és véleménynyilvánítás szabadságát ér­tem s ezért mindenkor síkraszállok, de soha­sem fogom ez alatt azt a szabadosságot érteni, amely egyes helyekről csak a tisztességes sajtó kompromittálását jelenti, azt a szabadosságot, amely a magánéletbe, a családi életbe tapos bele, amely rágalmaz és végeredményben az igazi magyar sajtó ellensége, mert az nem sajtó, hanem csak sajtó leplében megjelenő, papirosra nyomtatott betű. A sajtószabadság helyreállításával kapcsolatos az eküdtszék in­tézménye is politikai és sajtójogi bűnperekben. Ez a három kérdés: a kivételes hatalom meg­szüntetése, a sajtószabadság tökéletes helyre­állítása és az esküdtszéknek ezekben a kérdé­sekben való behozatala összefügg egymással. Az igazságügynek mindig az igazságot kell szolgálnia, az igazságügyet mindig- annak a szempontnak kell vezetnie, hogy a jog győze­delmesen szembeszálljon a jogtalansággal, a törvény uralkodjék az anarchiával szemben, az alkotmány éljen a felforgatási szándékkal szem­ben, . a szabadság győzedelmeskedjék a szaba­dossággal szemben, a jogegyenlőség legyen in­tézményes szempont a társadalmi, származási, vagyoni előjogokkal szemben. Ha az igazság szobrát bekötött szemmel is ábrázolják, azok­nak, akik az igazságügyet vezetik, nyitott szemmel kell az életet meglátniok, nyitott

Next

/
Oldalképek
Tartalom