Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-212
198 Az országgyűlés képviselőházának 212. hatná erre, hogy a bűnvádi perrendtartás és a polgári perrendtartás 225., illetőleg 350. §-ának értelmében, amely lehetővé teszi műszaki szakértő kirendelését, mód van ezen segíteni. (Rassay Károly: Én is ezek közé a felületesen gondolkozó emberek közé tartozom! Ezt mondtam épp az előbb!) Rögtön bátor leszek megfelelni t. képviselőtársam közbeszólására. Meg kell ugyanis állapítanom, hogy ez a megoldás nem teljesen kielégítő. Nem teljesen kielégítő azért, mert a bíró még a szakértőt sem, tudja megfelelő lelkiismeretességgel kijelölni. Amint az előbb említettem, még egy gépészeti vonatkozású ügyben is a gépészetnek százféle alszaka van, úgyhogy a bíró az eléje kerülő névsorból nem tudja kijelölni azt az embert, aki a legmegfelelőbb, annál is kevésbbé, mert hiszen a mai rossz kereseti viszonyok között élő szakértők még ha éreznék is, hogy nem ők az illető kérdés legjobb tudói, örülve annak, hogy valami pénzkereseti lehetőség nyílik részükre, elvállalják, a ezakér tőséget. ', . Méltóztassanak azt is tekintetbe venni, hogy a bíró a szakértő véleményét, ha akarja, elfogadja, ha akarja, nem fogadja el, sőt ha jónak látja, azzal ellentétes ítéletet is hozhat. Különösen nehéz a bíró helyzete akkor, ha mint egyes bíró működik és nincs módja egy tanács többi tagjával megtárgyalni, hogy a különböző szakértői vélemények közül melyiket válassza ki. Ebben az esetben kénytelen teljesen a szakértő véleményére támaszkodni, ami helyes akkor, ha egy príma szakértőről van szó, például, mondjuk az illető kérdés műegyetemi professzoráról, de már nem megnyugtató a bíró állásfoglalása akkor, amikor több príma szakértőnek különböző a véleménye, mert akkor vagy ő, mint műszaki szempontból laikus jogászbíró, kénytelen a szakértői vélemények közül kiválasztani a neki legjobban megfelelőt vagy pedig mindet elveti, amivel azt bizonyítja be, hogy jobb szakértő, mint az összes többi. Igen t. Ház! A jelenlegi adottságok közt fennálló, sokszor visszás helyzet szemléltetésére méltóztassék megengedni, hogy csak egykét konkrét jogesetet említsek meg. Egy érdekes ilyen per folyt le a királyi központi járásbíróságnál. Az eset a következő volt. Az egyik közismert orvos egy budapesti bérházat akart megvenni és azt r szanatóriummá átalakítani. Megbízott egy építészt, hogy becsülje meg az ingatlant, készítse el az átalakítással összefüggő tervet, azonkívül készítse el a költségvetést is, mégpedig azért, mert az eladó egyúttal építési vállalkozó is volt és ezért ezt a megállapított költséget bele akarták kalkulálni az adásvételi szerződésbe. Az építész lelkiismeretesen el is végezte a munkát, elkészítette a terveket, a műleírást, a részletes költségvetést, az üzletből azonban nem lett semmi, mert az orvosnak nem állt rendelkezésére az átalakításhoz szükséges 45.000 pengő. Felszólította tehát az építészt, hogy nyújtsa be számláját. Az építész be is nyújtotta: a mérnöki kamara előírásai szerint felszámítható körülbelül 3500 pengő költség helyett, tekintettel a visszament üzletre, méltányossági szempontból csak 1500 pengőt számított fel. Az orvos ezt soknak találta 6 perre került a dolog. A bíróság kihallgatta a feleket, azonban nem tartotta szükségesnek, hogy a költségvetést, a műszaki leírást s a I terveket átnézze, hanem a felek vallomásai alapján áttette az iratok csatolásával az ügyet a naérnökj kamarához és a mérnöki kamarát illése 1937 május 18-án, csütörtökön. kérte fel, hogy a felszámítható költségeket állapítsa meg. A mérnöki kamara udvarias válaszában kioktatta a bíróságot, hogy a jövőben, amennyiben ilyen szakvéleményt kíván a bíróság a mérnöki kamarától, szíveskedjék a jogeset tisztázása után kérni ezt a szakvéleményt és így, mivel a mérnöki kamarának sem állott rendelkezésére sem a műszaki leírás, sem a terv, sem a költségvetés, a mérnöki kamara a perben szereplő számok alapján három alternatív összeget közölt a bírósággal, mégpedig 3442 pengőt díjat állapított meg arra az esetre, ha a tervező építész elkészítette a vázlattervet, a tervezetet, a műleírást és a költségvetést, 1177 pengőt, ha a vázlatterv és a hozzávetőleges költségvetés készült el és 219 pengőt arra az esetre, ha csak egy minimális kis átalakításról szóló költségvetést készített volna el az építész. A bíróság a mérnöki kamara véleményezése alapján neon tartotta szükségesnek, hogy bekérje a terveket, a költségvetést, a műszaki leírást, hanem ítéletében a mérnöki kamara által megállapított legkisebb költség megfizetésére kötelezte az orvost. (Rassay Károly: Jogerős 2JL ítélet?) Az ítélet közben fellebbezés folytán a fellebbezési fórum elé került, de az sem tartotta szükségesnek sem a tervek, sem a költségvetés, sem a műszaki leírás bekérését, ellemben 300 pengővel mégis felemelte az építész követelését. (Rassay Károly: Most már jogerős. 1 ?) Igen t. Ház! Az illető bírót a legjobb elhatározás, a legjobb szándék vezethette, de periratszerűleg megállapítható, hogy mivel nem volt meg az a minimális műszaki képzettsége, amelynek segítségével a tervből, a költségvetésből megállapíthatta volna, hogy nem egy jelentéktelen átalakítási munkáról van szó, formailag talán helyes, de anyagilag mindenesetre teljesen helytelen ítéletet hozott. Igen t. Ház! Legyen szabad még távirati stílusban felemlítenem egy másik jogesetet. (Fábián Béla: En is hozok ötvenet! Nekem nagyobb gyakorlatom van!) Az iparosoknak Budapesten székelő egyik főszerve egyik tagszervezete útján elvállalta egy vidéki szövetkezet háromemeletes üdülőházának felépítését. Az üdülőház fel is épült, az építtető vidéki szövetkezet azonban anyagi zavarba került és a 102.000 pengőt kitevő utolsó részletet nem tudta megfizetni. Perre került a sor. A vidéki szervezet igazgatói ügyes emberek lévén, állandóan újabb és újabb szakértők meghívásával hét esztendeig húzták a döntést. Végre a bíróság nagyon helyesen megítélte a kérdéses öszszeget, ez alatt az idő alatt azonban az építtető szövetkezet kisiparos tagjai tönkrementek, a megítélt összeget pedig már nem lehetett behajtani, mivel a már megépített ingatlan anynyira túl volt terhelve, hogy azon számbajövő követelést behajtani nem lehetett. Igen t. Ház! Még egy egészen klasszikus példát említek meg csak számszerűleg. Egy budapesti kis részvénytársaság teljesen szakértők nélkül vállalta egy emelet ráépítésének munkálatait. Egy bank közvetítette az üzlet finanszirozását, mivel azonban a dolgot nem szakszerűen csinálták, a bank megtagadta az utolsó ráta kifizetését. Az építtető perelt s a per folyamán a két fél jogi képviselői fejenkint 5000 pengő, a kirendelt 8 szakértő pedig összesen 8000 pengő tiszteletdíjat kapott; így tehát, amikor az egész per értéke körülbelül 20.000 pengő volt, körülbelül 20.000 pengőbe került ez a hét
