Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

Àz országgyűlés képviselőházának É1Ê. (Horváth Zoltán: Ügy van! — Rupert Rezső: Mikor államtitkár volt, miért nem csinált javaslatot?) és nélkülözi a részvénytársaságok egészséges autonóm fejlődésének jogi garanciáit. (Propper Sándor: Gyerünk a javaslattal, elfogadjuk!) Ne felejtsük el, hogy a részvénytársaság voltaképpen a modern gazdasági életnek nélkülözhetetlen intézménye. Egyik nagy részvényjogi író azt mondotta a részvénytársaságról, hogy olyan alkotásokat lehet vele létrehozni, amelyekhez képest az egyiptomi gúlák és a főniciai quadrigák jelentéktelen kicsiségekké törpülnek, de csak akkor, ha tudomásul vesszük, hogy a részvénytársaság nem az igazgatóságé, nem a vezérigazgatóké, nem a többségé, nem is a patronizáló banké, hanem egyesegyedül a részvényeseké. (Elénk éljenzés, helyeslés és taps. — Fábián Béla: Akadályozzuk meg a további rablást! Gyerünk, gyerünk! — Propper Sándor: Megszavazzuk! Tessék megcsinálni! — Fábián Béla: Gyerünk a reformokkal! — Propper Sándor: Megszavazzuk! Tessék benyújtani a törvényjavaslatot! — Fábián Béla: Gyorsvonatot kérünk! — Rupert Rezső: Egészen rendes ellenzéki beszéd! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Antal István: Azt hiszem, hat vagy hét percem van s ezért kérem, méltóztassanak megengedni, hogy befejezzem beszédemet. (Fábián Béla: Sofort elhallgatunk, csak tessék megcsinálni sofort!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Antal István: Sajnos, nem áll módomban ezeket a fejtegetéseket folytatni. Tudomással bírok arról, hogy az igazságügyminiszter úr ezeknek a gondolatoknak jegyében a megfelelő kodifikációs tevékenységet már megin-. dította (Fábián Béla: Éljen az igazságügyminiszter úr!) és ez a kérdés nem is olyan hosszú idő múlva a parlament elé kerül, ezért a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot sokan üdvözlik. — Zaj. — Propper Sándor: Miért tartják titokban? — Fábián Béla: Miniszter úr, megkapjuk a törvényjavaslatokat? — Mocsáry Dániel: Itt van a zsebében! — Fábián Béla: Már innánk előre a medve bőrére! — Propper Sándor: Be van harangozva minden! — Fábián Béla: Barna fejjel jöttem ide, akkor ígérték, most már őszülni kezdek és még mindig nincs itt! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Szólásra következik Peyer Károly képviselő úr. Peyer Károly: T. Képviselőház! Nagyon gyakran történik, hogy a túloldalon olyan beszédek hangzanak el, amelyeknek az ellenzék is helyesel. Antal István képviselő úr felszólalása is ezek közé tartozik. Teljesen egyetértek y ele akkor, amikor arról van szó, hogy a részvényjogot meg kell reformálni, mert mindenki érzi, hogy teljesen tarthatatlan az az állapot, amely ma ezen a téren van. (Fábián Béla: Ügy van!) A felszólalások között azonban csak az a különbség, hogy amit mi mondunk, azt mi komolyan meg is akarjuk valósítani, (Felkiáltások jobbfelől: Mi is komolyan akarjuk!) a túloldal pedig ugyanezt csak hirdeti. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Csoór Lajos: Az a baj, hogy kevesen vagytok! — Zaj. — Fábián Béla: Mi csináljuk-meg? Hiszen mi ebben az életben még közel sem ültünk a kormányhoz!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: Ezek a túloldalról elhangzó felszólalások inkább arra szolgálnak, hogy igaülése Î9ST május iE-án, csüiörhökon. ÍÖ3 zolják a közvélemény előtt, hogy tényleg akarnak valamit tenni, holott lényegben nem történik semmi. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Az összeférhetlenségi kérdés éveken keresztül itt volt a Ház előtt. A kormány törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé az összeférhetlenség megszüntetése tárgyában, tárgyaltuk is, de semmiképpen nem oldotta meg az összeférhetlenségről szóló javaslat azokat a kérdéseket, amelyeket megoldania kellett volna. Az vaslat pedig csak egy minimum volt s ennek ellenére még ez a minimum sem lépett életbe, (Ügy van! balfelől.) ezt se ültették át a gyakorlati életbe és előreláthatólag még hosszú ideig fog ez a törvényjavaslat feküdni valamelyik minisztériumi fiókban, mielőtt az összeférhetlenségi helyzetbe kerülőknek reszketnök kellene attól, hogy ezt rájuk alkalmazzák. Ugyanez lesz a sorsa a részvényjogról szóló törvényjavaslatnak is. Lehet, hogy valami egészen jámbor formában ide fogják hozni a képviselőház elé, hogy azonban ebből a gyakorlati életben bármikor is lesz valami, attól ne méltóztassanak rettegni, mint ahogy a karteleknek sem kell rettegniök attól, hogy van egy kartelbizottság, (Gr. Festetics Domonkos: Maga is tagja!) mert ez egyelőre nem tesz mást, mint jogi vitákat dönt el arra nézve, hogy valamely vállalat tényleg tagja-e a kartelnek vagy sem. Magába a lényegbe azonban, abba az áruzsorába, amelyet tulajdonképpen szabályoznia kellene, a kartelbizottság sohasem fog belenyúlni, (Meizler Károly: Ez igaz!) egyszerűen azért, mert nem jut abba a helyzetbe, hogy belenyúlhasson, nem képes ebbe a dzsungelbe belenyúlni; mert az iparügyi minisztériumnak csak egy a fontos, az, hogy minden kartelt bejelentsenek és a _ bejelentésért járó díjat az iparügyi minisztériumban befizessék. Ha valaki befizette a díjat, olyan koncessziót kap, amelynek révén a törvény alapjára helyezkedve, szabadon, nyugodtan fosztogathat, zsarolhat bármelyik területen. Mondom, egy a fontos, az, hogy az illetéket lefizessék. (Úgy van! balfelől. — Farkas István: Garázdálkodnak!) Most méltóztassék megengedni, t. Ház, hogy ezektől a kérdésektől elvonatkoztatva egy olyan kérdést véssek fel az igazságügyi tárca költségetvésének tárgyalásával kapcsolatban, amely a munkásságot gazdasági vonatkozásban súlyosan érinti. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Lehet közöttünk véleményeltérés abban a tekintetben, hogy mikor fejeződött be a háború, de hogy befejeződött, az tény. Lehet a befejezés időpontjául különböző dátumokat elfogadni, de én azt a dátumot fogadom el, amikor a békekötés megtörtént, az 1920-as évet s ha ezt veszem, akkor is 17 év múlt el a háború hivatalos befejezése óta. Még arról is lehet beszélni, hogy talán még egy-két évig háború volt, de akárhogy is számítjuk, legalább 15 éve befejezést nyert a háború és ennek _ ellenére a háborús kivételes törvények még mindig életben vannak. Kérdem, mi szükség van erre? Én résztvettem a pártok vezetőinek azon a tanácskozásain, amelyeken gróf Bethlen István akkori miniszterelnök úrral egy megállapodás léte sült, amely megállapodást az azóta elhunyt Vázsonyi Vilmos javaslatára fogadta elapártközi konferencia és amelynek az volt a lényege, hogy a kivételes törvények közül ' azok tartatnak fenn, amelyekre nézve a kormány törvényjavaslatot nyújt be a Házban, amelyekre nézve 28*