Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

J.94 Az országgyűlés képviselőházának Éli pedig nem nyújt be törvényjavaslatot, azok hatályon kívül helyeztetnek. Akkor nem úgy volt ez értelmezve és senki sem gondolt arra. hogy ez a jövőben úgy értelmeztessék, hogy e törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg a kormány lehetőséget kap a kivételes törvényeknek végnélküli fenntartására, hanem úgy volt értelmezve, az értekezlet összes résztvevői abban egyeztek meg, hogy ezeket a törvényjavaslatokat le is kell tárgyalni. Amennyiben a kormány nem tárgyaltatja le egy meghatározott időn belül, akkor természetesen ezeket a kivételes állapotokat meg kell szüntetni. Azóta a közigazgatási bíróság egy konkrét . esettel kapcsolatosan ezt az álláspontot foglalta el. A kir. Kúria más álláspontot foglalt el. A két legfelsőbb bíróság között tehát ellentétes felfogás van. Hogy ez az állapot nem egészen helytálló ma már, bizonyítja az, hogy a közigazgatási bíróság ítéletében világosan kimondotta, hogy a háborús kivételes állapot megszűnt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon.) A háborús kivételes állapot alapján a munkásokat érintő kérdésekben is történtek bizonyos rendelkezések, így a magánosok elleni erőszak bűntette vagy vétsége, amely a békebeli törvények szerint hathónapi maximális büntetéssel volt büntetendő, a kivételes törvények alapján háromévi maximummal büntetendő. Nem akarok most annak a kérdésnek lényegéibe belemenni, hogy a munkaszabadság kérdését itt az igazságügyi tárca keretében elintézzük, de ha szabad a munkáltatóknak szervezkedniük, kartelekben tömörülniök, ha szabad maguk között korlátlanul felosztani a piacokat, ha szabad büntetlenül biancováltókat elfogadniok, ha szabad a munkáltató testületeknek különböző büntető rendelkezéseket életbeléptetni azokkal szemben, akik valamely megállapodást nem tartanak be, ha szabad munkaadókat tönkretenni azzal, hogy elvonják tőlük a nyersanyagot, elvonják tőlük a fogyasztókat, vagy árrombolással, vagy bármilyen más eszközzel lehetetlenné teszik üzemük fenntartását, ha szabad ezt tenniök büntetlenül, tehát soha nem büntetve, sőt a kormány védelme alatt, mert hiszen csak a koncesszió díjat kell befizetnie az iparügyi minisztériumba és ha lefizették, azután szabadon csinálhatnak azt, amit akarnak, amíg tehát szabad a munkáltatóknak ilyen módon a maguk gazdasági érdekeit megvédeni: hát akkor csak természetes, hogy a munkásosztály is igyekszik a maga módján ezeket az érdekeit megvédeni. (Horváth Zoltán: Jogegyenlőség!) Miután a munkásnak nincs lehetősége arra, hogy munkástársaitól biancováltót kérjen, nincs lehetősége arra, hogy a nyersanyagtól fossza meg őket, egészen természetes, hogy más eszközökkel és más módokkal történik az ő érdekeinek a megvédése. De hogy ez inkább közérdek, mint az előbbi: azt hiszem, ezt nem kell külön vitatni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen egy ország jóléte, amit anynyiszor hangoztatunk, nem abból all, hogy itt van 10.000 ember, akinek évi jövedelme a 100.000 pengőn felül van egész 500.000 pengőig, hanem egy ország jóléte abból áll, hogy Magyarországon is az az ópítőmunkás annyi kenyeret, annyi húst tudjon venni egy órai munkabéréből, mint amennyit Franciaországban, vagy Bécsben tud vásárolni érte. Ha tehát ez közérdek, akkor miért kell ezeket a kivételes állapotokat fenntartani és a büntetőtörvénykönyv 177. §-ában meghatározott rendelkezéseket '. ülése 1937 május 13-án, csütörtökön. olyan módon alkalmazni, hogy itt egészen három évig terjedhető büntetés szabható ki? Hogy azután ez mit eredményez a gyakorlatban és hogy maga a bíróság is érzi már ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát, bizonyítja az, hogy a legtöbb esetben & bűntettet vétséggé minősíti le azért, mert érzi: egészen lehetetlen helyzet, hogy itt embereket azért, mert egy csoportosulásban vagy egy megbeszélésben ott, ahol talán erélyesebb hangok is elhangzottak, résztvettek, mindjárt bűntettért ítéljenek el. Végeredményben a munkások nem jogászok és egy nagy tömeg, amely talán műveltségénél és gazdasági helyzeténél fogva is inkább hajlamos arra, hogy izguljon, természetesen könnyebben ragadtatja el magát valamelyes cselekedetre, mint például három kartelvezér, aki leül a párnázott ajtók mögött, mert azoknak nem kell egymással szemben erőszakot alkalmazniuk, miután elég erősek ahhoz, hogy a maguk érdekeit és egyéb szempontjaikat más módon is meg tudják védeni. Ott van a közelmúltban lefolyt pécsi per. A pécsi bányamunkások ellen r ugyanezen az alapon vádat emelt az ügyészség, — nem a bíróságról beszélek, hanem az ügyészségről — vádat emelt magánosok ellem erőszak és személyes szabadság megsértése címén. Mi alapon emelték ezt a vádat? Azon az alapon, hogy a munkások lent maradtak az aknában, leültek és ott vártak 60 és egynéhány órán keresztül, amíg velük valaki szóba áll és komolyan tárgyal. Erre kiválasztottak egy csomó embert, akikből sértetteket csináltak, akik éppen úgy lenn voltak, mint a többiek, akik éppen úgy résztvettek a sztrájkban, mint a többiek. Ezekből lettek a sértettek, mert ha nem lett volna ilyen sértett, nem lehetett volna vádat emelni; tehát erőszakkal kellett ilyen vádat emelni, amire semmi jogalap nem volt. Ha végig méltóztattak volna hallgatni a tárgyalást, amint én végighallgattam, hallhattak volna, hogy amikor a sértetteket kihallgatták, kitűnt, hogy a sértettek közül egyetlen egy sem akadt, aki arra a kérdésre, hogy van-e kára, azt mondotta volna, hogy kára van, egyetlen egy sem akadt, aki kijelentette volna, hogy ő a vádlottak megbüntetését kívánja és a vádlottaknak háromnegyed része — legalább ennyi, de többet is mondhatnék — visszavonta azt a vallomást, amelyet a belügyi nyomozók előtt tett, akik mesterségesen a szájukba adták ezeknek az embereknek azokat a kijelentéseket, amelyeket soha nem mondottak, sőt nem egy jelentette ki a bíróság, a nagy nyilvánosság előtt, hogy: én önként mentem le, engem senki nem kényszerített arra, hogy lemenjek, holott a jegyzőkönyvben más volt bent. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Utólag rájöttek, hogy önként! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem, az egy külön lapra tartozik. Ennek a vádnak komolyságát jellemzi az is, hogy több volt a vádlott a papiroson, mlint az életben, de a nemlétező vádlottaknak is volt jegyzőkönyvi vallomásuk, mert ezeket^ a jegyzőkönyvi vallomásokat éppen úgy gyártották, mint ahogy a többieket gyártották: hasból, minden komoly előkészítés nélkül. Nem lehet ilyen pereket provokálni és nem lehet ilyen vád alapján 57 embert 8 napra, 7-et 15 napra, 2 hónapra és 3 hónapra elítélni. Ha politikai szempontból nézem a dolgot, akkor azt mondom, hogy ilyen pereket kellene rendezni minden bányatelepen, (Ügy van! a szélsőbaloldalon) mert higyje el a miniszter úr, hogy semmi sem alkalmasabb a kedélyeknek