Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

188 Ai országgyűlés képviselőházának %1%. veztem azokat a költségvetési tételeket, melyeket antiszociálisaknak tartok. Körülbelül 400 millióra rúg az az összeg, amely nem áll arányban a kisemberek teherviselőképességével és jövedelmével, tehát a kisembereket éppen ezért aránytalanul súlyosan nyomja. Meg kell itt említenem, hogy a törvénykezési illetékek is ilyen aránytalanul sújtják a kisembereket a legutóbbi időkben. A helyzet ugyanis az, hogy 1932 óta évről-évre fokozatosan csökkennek a peres és perenkívüli eljárások a bíróságokon. Volt olyan év, amikor 13 százalékkal csökkent egyik évről a másikra az ügyek száma, majd 10 százalékkal, majd kevesebbel, de mindenesetre összesen körülbelül egyharmadával csökkentek az ügyek 1932 óta. Ez természetes következménye volt a hitelmegszorításoknak, a gazdasági romlásnak és más hasonló tényezőknek. Ezzel ellentétben azonban a törvénykezési illeték is emelkedett. Igaz, hogy az 1932/33. évi költségvetésben szerepelt 8,500.000 pengőről az 1933/34. évi költségvetésben 5*5 millió pengőre csökkent a törvénykezési illetékek összege, de a következő költségvetésben már 10 millióra emelkedett fel. Honnét állt elő ez a hirtelen, közel százszázalékos emelkedés? Onnét állt elő, hogy azt hi szem, 1932-ben kiadtak egy újabb rendeletet, amely felemelte - éppen a kis szubsztrátumú ügyeknél a törvénykezési illetéket., A helyzet az, hogy van olyan eset, amikor 30 fillérről felemelték 80 fillérre, 80 fillérről 2-50 pengőre emelték az illetéket, tehát 3—4-szeresével emelkedett az illeték és sajnos, éppen a kis ügyeknél, a kis pereknél. (Ellenmondások jobb felől.) Az emelkedés 100 százalékos t. képviselőtársaim és ennek 70—80 százaléka abból áll elő, hogy a kisügyeket sújtottuk aránytalanul. Tisztelettel utalok arra, hogy míg például egy kisember ügyében a fizetési meghagyásnál 50 pengőn aluli ügynél a bélyegilleték 3'50 pengőt tehet ki, vagyis 7%-ot

s ugyanakkor a nagy ügyeknél, a 100.000 pengős ügyeknél ez a bélyegilleték legfeljebb 2—2'5% lehet. Ez kétségtelenül helytelen, igazságtalan dolog, mert a kisembert amúgyis aránytalanul nyomják az ügyvédi költségek s a kincstár is aránytalanul veszi igénybe, sőt egy fordított progresszivitást alkalmaz vele szemben. Nem lehet azt mondani, hogy az igazságszolgáltatás luxus, nem lehet azt mondani, hogy az igazságszolgáltatást fizesse meg kíméletlenül az, aki igénybe veszi. Az igazságszolgáltatás közérdek, teljesen egyenlő rangban van a törvényhozással és a közigazgatással, nem lehet tehát éppen csak a kisembert büntetni azért, mert kisebb pereivel, kisebb ügyeivel a bírósághoz fordul. Antiszociális illetékrendszerünket tehát revízió alá kell venni és korrigálni kell. T. Ház! A büntető ügyekben is ez a helyzet. Azelőtt a büntető ügyekben nem volt illeték, ma, ha valaki feljelentést tesz, 2 pengőjébe kerül, ha ügyvéd útján teszi meg, további 2 pengő a meghatalmazás, tehát összesen 4 pengő. Az átalánynál pedig az a helyzet, hogy vannak 10, 20 pengős átalányok azért, mert becsületsértés! perben, az úgynevezett büntetőjogi tyúkperekben valaki bírósághoz mer fordulni. Tudom, hogy annakidején ennek a felemelésnek az volt az intenciója, hogy a túlságosan igénybe vett bíróságtól a lehetőség szerint elriassza az embereket. Ma azonban már nincsenek annyira túlterhelve bíróságaink, hogy ezt a kérdést ne vegyük revízió alá és ne tegyük lehetővé azt, ' ülésé ide? májiis le-án, csütörtökön. hogy kisemberek is hozzájuthassanak az igazságszolgáltatáshoz. Egy gazdag ember minden nehézség nélkül kifizeti a 10—20 pengőt, ez számára nem jelent nehézséget, de annál inkább teher ez egy földmíves, egy napszámos ember számára. Ezek tehát ne fordulhassanak a bírósághoz? Ez azt jelenti, hogy az ő becsületük nem annyira szent és nem anynyira érinthetetlen a helytelen és antiszociális illetékkirovások szempontja miatt, mint egy fazdagabb ember ügye. Ezen is változtatni ell. Felhívom a mélyen t. igazságügyminiszter úr figyelmét az illetékleletek kérdésére. Ez egy állandó és folytonos anomália. A központi járásbíróságon nagyon helyesen van a központi illetékkiszabási hivatalnak egy expozitúrája, ahol készpénzben be lehet fizetni az illetéket. Mindenki szívesen él ezzel az alkalommal. A központi illetékkiszabási hivatal expozitúrája maga számítja ki az illetékeket és az iratokat lebélyegzi nyugtaképpen. Azzal a megnyugvással fordul az ember ahhoz" a hatósági kiküldötthöz, hogy az majd pontosan kiszámítja az illetéket és több hiba, több lelet nem lesz. Ám a gyakorlat mégis az, hogy ha le is fizeti az illetéket az, aki benyújtja az iratokat, pár hét múlva jön áz írás, hogy még fizetnie kell: jön a bírság. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem veszik igénybe a tanácsadást!) Én gyakorlati esetről beszélek, amikor valaki igénybe vette a tanácsadást, kiszámították az illetéket, azt lefizette és 4—5 hét múlva mégis ott volt a bírság. Vagy az egyik, vagy a másik helyen kétségtelenül tévedtek, de miért kell három-négyszeres illeték megfizetésével bűnhődni csak azért, mert nem az téved, aki benyújtja az iratokat, hanem az, aki a leletet fel; veszi, a segédhivatal, vagy pedig a kiszámító expozitúra. Vagy az egyik, vagy a másik téved, de miért kell ezért három-négyszeres illetéket fizetnie annak az ügyfélnek, aki jóhiszeműen fizetett kevesebbet? Ez kétségkívül helytelen. Az igazságügyminiszter úr pár évvel ezelőtt tett. azt hiszem, itt a Házban is, nyilatkozatot, hogy ezen a téren bizonyos javulás lesz. Sajnos, ezt a javulást nem látjuk. Nem kell mindenkiről feltételezni, hogy rossz szándékkal megkárosítani akarja a kincstárt és három-négyszeres bírságban részesül csak azért, mert nem ő tévedett a kiszámításnál, hanem a hatóság megbízottja. Hányszor tévednek a jogkereső közönség kárára, amikor ennek semmiféle konzekvenciája nincs! Tisztelettel felhívom az igazságügyminiszter úr figyelmét a kisajátítási, illetőleg kártalanítási eljárásra is, amelyet az 1881 : XL

VII. te. szabályoz. Adott eset kapcsán hívom fel az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy ebben az eljárásban nincs perköltség megállapítva. A Máv., amely a kisajátításoknál természetesen a kezdeményező, ezt olyanképpen fordítja a saját hasznára, hogy évekig elhúzza ezeket a kisajátítási ügyeket, főleg pedig a kártalanítási ügyeket. Ezáltal valósággal rákényszeríti a megváltást szenvedőt arra, hogy ügyvédhez forduljon. így az illető kénytelen az ügyvédjét fizetni, de perköltséget — törvényes intézkedés hiányában — a bíróság nem állapít meg. Ha ez így van s ehhez még hozzávesszük azt, hogy amíg a kisajátítás megtörténik, akárhányszor 3—4 év eltelik és még azután jön a letétbehelyezése az összegnek, mert legtöbbnyire terhek is vannak, az eredmény az, hogy a Máv. azonnal igénybeveszi a birtokot,