Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-211
156 Az országgyűlés képviselőházának ban Európai dunai limesei meginognak és tárt kapuval várják a népvándorlás hordáit, amelyek a hűn betöréssel kapcsolatban elpusztították a limeseket t és a további betörésekkel kapcsolatban Rómáig nyitva volt az út. Ha ebből a szempontból nézzük Szent István hódításának Erdéllyel kapcsolatos felfogását, azt látjuk, hogy Erdély a Duna-Tiszamedence és a Kárpát-medence nagy földrajzi egységében is teljesen önálló geográfiai egységet képezvén, a szentistváni állameszmével kapcsolatban is mint egy Önálló keleti tartomány létesül az ifjabb király, vagy pedig az erdélyi vajda kormányzása alatt. A mohácsi katasztrófa után egészen a Diploma Leopoldianum-ig, azután teljesen függetlenné válik Erdély és ez Erdélynek az a kora, amikor az előretörő ozmán és német hatalom között szintén azt az európai szerepet tölti be, hogy mint ütköző hatalom konzervál, kiegyenlít, mérsékel és fékez. Ebből az erdélvi történelmi szempontból nézi azután az erdélyi fejedelmi székből lengyel trónra emelkedett Báthori István KözépEurópa rendezésének f egész problémáját és azért vívja a nagy és véres ütközetsorozatokat Rettenetes Ivánnal, mert látja azt, hogy ha a moszkovita uralom megerősödik és Lengyelország, vagy Erdély elvész, akkor vele a nyugati keresztény civilizáció olyan területeket ad fel, amelyek feladásán keresztül a toyábbinyugateurópai részek birtoklása is kétséges és veszélyes állandó támadásoknak van kitéve. Lengyelország és Erdély történeti hivatása tehát azonos a geográfiai fekvés és a körülöttük kialakult nagyhatalmak szempontjából is. Báthori István volt az első, aki Rettenetes Iván cár előretöréseiben imiár a n agyratörő, integrált moszkovita hatalomnak kiérlelődését. teljesen érzékeli és egész politikája arra irányul, hogy Erdély függetlenségének biztosítása mellett kapcsolatot teremtsen a szintén központi fekvésű Lengyelország és Erdély közt, amelyek -képesek ezeknek a nagy mérséklő történeti hivatásoknak megfelelni. A török uralom alóli felszabadítás után, amikor a területi integritás 'helyreállíttatott, a pár évszázaddal azelőtt úgyszólván teljesen magyar Erdély már nemzetiségi Erdélyként jelenik meg a történelem színpadán és jelentkeznek benne mindazok a gazdasági, társadalmi, vallási és egyéb problémák, 'amelyek a nemzetiségi államok természetes (következményei. A fügegtlen Erdély azonban, amikor a tivoli nyugat még legvéresebb vallási háborúit vívja, amikor III. Henrik kiirtja a cuius regrio, eius religio elvénél fogva a hugenottákat, VIII. Henrik pedig kiirtja az ír katolikusokat, a tordai gyűlésen meghozza a vallásszabadságot biztosító határozatát. Azután kialakul a három nemzet és a négy vallás szabad Erdélye és a írörögkeletiekkel szemben a türelem álláspontjára helyezkednek. Svájc előtt évszázadokkal kialakult tehát Erdély, mint keleti Svájc, egy teljesen egyensúlyozott autonóm kormányzati rendszerrel. Az 1848-ías eseményeket megelőzőleg, amikor a napóleoni háborúk következményekép Európaszerte a nemzetiségi eszme tört előre, ez a nemzetiségekre tagolt Erdély is érezte ennek az eszmének nyugtalanító, romboló és évszázados egységeket megbontani kívánó hatását. Az erdélvi magyarság, amely számszerűleg nem tett ki annyit, mint a másik két nemzetiség, 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán, az unióban kereste további boldogulásának lehetőségeit. Az anyaországgal való uniónak védőszárnyai alá bújt, az 1867 utáni politika azonban ezt nem tudta kiaknázni, nem tudta egyetemes nemzeti szempontból kiértékelni és intézményekkel ellátni Erdély magyarságát és így a külföldről, az anyaországból szított nem-zetiség, az oláhság folytonos térhódítása, folytonos erőgyarapodása állt elő. Ekkor merült fel az a nagy probléma, hogy az, erdélyi magyarság egy része, vagyis az impériumot gyakorló nemzet egy része, elveszítette Erdélyben a maga nemzetiségét és a nálánál alacsonyabb kultúrájú oláh rétegekbe asszimilálódott. Ezt a nagy problémát maga Kossuth Lajos sem tudta megfejteni, hanem ezt az asszimilációs processzust akként írta körül fogalmilag, hogy „, ,~.om ^íigv^ráyb-tó mással, mint a nemzeti lélek teljes szétmálásával. 1867-től egészen a világháborúig az erdélyi román bankokon keresztül megindul egy belső román telepítés Erdélyben. Ezzel szemben az 1890-es években Darányi Ignác nagy agrárpolitikusunk kíván intézkedéseket foganatosíi tani, mégpedig akként, hogy a Maros, a Körösök és a Szamos folyásánál megfelelő zónákra telepítvén a magyarságot, az alföldi magyarság tömegeivel összekösse a távolkeleti székely-magyar tömegeket. A rendelkezésre álló anyagi erők csekélysége folytán és azért, mert az akkori liberális-kapitalista felfogás nem tudta megérteni azokat a veszélyeket, amelyek Erdély felől az anyaországot, Szent István országának területi, alkotmányos, erkölcsi és kulturális integritását veszélyeztették, ez a kérdés a félmegoldások kérdésévé deklasszifikálódott. A hit és meggyőződés erejével hirdethetem, hogy ha a Darányi-féle erdélyi telepítési politika kellő időben érvényedül, akkor ilyen formában nem következik be Erdély elszakítása, (Ügy van! Ügy von! jobbjfelől) vagy ha bekövetkezik is, semmi körülmények között sem ebben a tragikus és a viszszamaradt magyar áilamcsonkot is fennmaradásában és további létezésében veszélyeztető formában. (Mozgás a jobboldalon. — Egy hang jobb felől: Bécs nem engedte!) Mindazok, akik Erdély kérdésével foglalkoztak, román részről is látták a helyzetnek ezt a tarthatatlanságát, látták azt, hogy az erdélyi kérdés Románia és Magyarország között az egyetlen ütközőpont lévén, ez a kérdés egyike a legsürgősebben megoldandó kérdéseknek. Nem lesz talán hiábavaló, ha felolvasom Koglaniceanu volt román miniszternek 1886. február 11-én a bukaresti képviselőházban tartott beszédének Erdélyre vonatkozó részét (olvassa)'- »Mi románok és magyarok, Istentől egymás mellé vagyunk helyezve, meg kell te; hát értenünk egymást, hogy békés és testvéri életet folytathassunk. Csak így őrizhetjük meg mindketten — románok és magyarok — nemzetiségünket és politikai individualizmusunkat a környező és bennünket fenyegető nagy impériumokkal szemben. Van azonban egy fekete pont, amelyik a viszálykodás magvát rejti magában és ez Erdély. Mi, románok, nem akarjuk elvenni Erdélyt; ez még csak eszünkbe sem juthat. Erdélynek poliglott állammá kell válnia, ahol mindegyik nemzetiség megőrizheti egyéniségét és jogait és ugyanolyan mértékben fejlődhetik a teljes egyenlőség alapján, mint a magyar. Ezen feltétel nélkül nem lehet közöttünk béke. Ismétlem, Erdélynek összekötő kapocsnak kell lennie a magyarok és románok között.«
