Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1987 május 12-én, szerdán. 155 kedések, másrészt pedig megoldatnak azok a legsürgősebb szociálpolitikai problémák, amelyek széles néprétegek anyagi megerősödését célozzák, akkor Propper Sándor igen t. képviselőtársam felfogását nem tudom másként beállítani és értékelni, mint akként, hogy a költségvetést, amely az egyetemes nemzet érdekét hivatott kifejezni számokban, egyoldalii osztályszempontból tette kritika tárgyává. (Egy hang a jobboldalon: Mindent úgy néznek!) A magyar munkásságnak, mint a nemzet eleven részének társadalmi, gazdasági és kulturális sorsán leendő segítés és az erre fordítandó különös gondosság és különös figyelem, a kormányzat központi problémája, központi célkitűzése. Azt, hogy egy világviszonylat folytán előállott közgazdasági krízis középpontjában vagyunk, amelyet speciális magyar vonatkozásban csak felfokoz a trianoni adottság következtében előállott helyzet, egyetlen egy költségvetés kereteiben nem lehet vizsgálat tárgyává tenni és ezért nem lehet felelős politikai tényezőket számadásra vonni. A tőke ©s a munka, a munkás és a munkaadó, a kereslet és a kínálat, a jövedelem és a jövedelemmcgoszlás klasszikus gazdasági törvényei Wilsonnak az úi világról írott könyve szerint megszűntek és egészen más életformák, egészen más, új^ szükségletek és egészen más megoldási lehetőséerek állanak rendelkezésre a ma államférfia részére, mint a háború előtti időkben. A termelésnek a háború előtti liberális ka pitalista rendszere előidézte a vagyonok óriási koncentrációját és ezenkívül előidézte a tömegek elszegényedését. Ez nem magyar tünet, ez nem elszigetelt magyar szimptoma, hiszen már a 70-es és 80-as évektől kezdve Amerika népei és maga Roosevelt köztársasági elnök is felveszik a küzdelmet ezzel a mérhetetlen aránytalansággal szemben, amely gazdasági tekintetben a széles néprétegek elszegényedése és a vagyonok koncentrikus eltolódása következtében előállt. Amerikában, mint a legnagyobb gazdasági egységben, a széles néprétegek gazdasági függősége következtében a feudális jobbágyság helyett az indusztrializálás révén az ipari jobbágyságnak a feudális jobbágyságánál veszélyeztetettebb helyzete állt be és veszélyeztetve volt a nép szuverenitásának és a nép szabadságának lehetősége is. Ennek a közgazdasági politikának azután természetszerű következménye, hogy a gazdasági szabadságért folytatott küzdelem — amely gazdasági ^ szabadságnak velejárója a politikai szabadság is — évtizedekre kitolódott és természetes folytatása ennek a háború előtt, a' 70-es és 80-as években keletkezett amerikai küzdelemnek az a harc, amelyet az Egyesült Államok mai elnöke folytat az Unió területén. Tehát igen t. Propper Sándor képviselőtársam^ mindazokat a bajokat, mindazokat a nehézségeket, amelyek egy más termelésű, más jöyedelemmegoszlási, a munka és tőke egymáshoz való viszonyát arányositóbb rendszer felé való eltérés irányában vezetnek, a költségvetés keretében a kormányzat terhére róni, a legteljesebb parlamenti kifejezéssel szólok: egyoldalúság. (Farkas István: A közterhek elosztásáról van szó!) A Nemzeti Egység kormánya és ez a párt igenis testéből való testnek és lelkéből való léleknek tekinti a magvar munkást» az osztálygyűlölet helyett azonban következzék be az osztályok együttműködése (Propper Sándor: Az felülről sugárzik lefelé! — Farkas István: Az felülről jön! Felülről csinálják!) és ezt a tisztességes jobbot, amelyet minden mellékgondolat nélkül a munkásság felé nyújt a keresztény és nemzeti alapon álló magyar társadalom, a munkásságnak el is kell fogadnia. Igen t. Képviselőház! A költségvetési vita vége felé járván, az utolsó szónokok között foglalok helyet s nekem már csak a tallózás, a pártok kiváló vezéregyéniségei által kifejtett elvek után, csak a kalászszedés feladata^ jut. Bethlen István és Kornis Gyula igen f. képviselőtársaim a kisebbségi kérdést érintették. En magam is ezzel a kérdéssel kívántam foglalkozni, ezért, amikor utánuk ebben a kérdésben álláspontot kívánok foglalni, akkor ha talán fejtegetéseimben imitt-amott _ logikai töréseket méltóztatnak megállapítani, méltóztassanak azt annak a rendszernek betudni, amely rendszert követni kívánok beszédemben: hogy tudniillik, amit ők érintettek,, azokat én az én fejtegetéseimből kihagyni kívánom. A kisebbségi kérdés és a revizió kérdése két teljesen külön jogterület. A revízióra VOIT akozó jogforrásokat egyrészt a népszövetségi alapokmány 11. és 19. §-a, másrészt a magyar békeszerződést kísérő Millerand-féle levél foglalja magában. A kisebbségi kérdés szabályozására vonatkozó jogszabályokat viszont egyrészt Magyarországnak a szövetséges és társult hatalmakkal, másrészt pedig az utódállamoknak a szövetséges fŐhatalmakkai kötött békeszerződései foglalják magukban. Magyarország és az utódállamok között tehát a kisebbségi kérdés rendezése és a kisebbségi jogvédelem tekintetében nemzetközi szerződés nem áll fenn, ez azonban nem jelenti azt, hogy Magyarországnak az utódállamok kisebbségi ügyeiben a nemzetközi jogvédelem segélynyújtása tekintetében nemzetközileg biztosított jogai nem lennének. Amint már az előbb hivatkozni bátorkodtam rá, ezt biztosítja a Népszövetség általam említett alapokmányának vonatkozó két szakasza. Amikor a kisebbségi jogvédelemről beszélünk és a magyarságnak a megszállott területeken lévő kisebbségi kérdéséről szolunk, akkor akaratlanul és elsősorban is Erdély jut eszünkbe. Amikor Erdély az európai történelem peremén megjelenik- úgy Jelenik meg az első pillanatban, mint ütközőállam, úgy jelenik meg, mint a keleti és nyugati mérleg nyelve. Erdélyt az enróoai politikában elsősorban a trajanusi politikának az a belátása kapcsolja be. amelv elsőnek veszi észre- bogy a dunai provinciák és rajtunk keresztül NyugatEurópa békés birtoklása biztosítva nincs anélkül, hogv Euróoa súlvpontjíi. a Kárpát-medence a római birodalom részére biztosítva ne lenne. A második század első felében ez a traianusi világpolitikai elgondolás kapcsolja be Erdélyt a római impériumba. Dácia meghódítása római s'^euroontból rem egy egyszerű katonai, sztratégiai hódítás, hanem ezáltal ütköző államot kívántak biztosítani a barbár előretörésekkel szemben a. dunajobbparti provinciák előtt. Nagy gondolat! Ezen a gondolaton keresztül érzékeli elsősorban a római vilagnobtika, hogy Nyugat-Európa békés birtoklásának kulcsa a Duna-Tisza völgyében, a Kárpátok medencéjében rejlik. Amikor a. későbbi romai politika ettől a trajanusi elgondolástól eltért es Aurelianus a harmadik század második feleben Erdélyből kivonja a légiókat, abban a pillanat22*