Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. 137 választott bennünket a nagy német néptől, mint inkább hidat képezett köztünk és a -német nép közt, amely hídon keresztül mi sokkal barátságosabban tudtunk a nagy német nemzettel érintkezni, mint ahogy ilyen híd nélkül közvetlen szomszédságban érintkeztünk volna vele. (Gr. Eszterházy Móric: Ügy van!) Ugyancsak helyesnek és kívánatosnak tartom Olaszországgal való viszonyunk gondos ápolását is, inert hiszen számos fontos vonatkozásban — mint már említettem -- Olaszországnak és Magyarországnak teljesen azonos érdekei vannak. Éppen ezért azt hiszem, ha az olasz külpolitika gravitációs központja a legutóbbi év eseményei folytán némileg talán el is tolódott tőlünk a Földközi-tenger felé és ha Olaszországnak ma oda kell is fordítania elsősorban a maga figyelmét, Magyarország sohasem lesz az olasz politika szempontjából teljesen közömbös terület. Ugyancsak helyesnek tartom azokat a barátságos kapcsolatokat is, amelyek köztünk és Németország közt állanak fenn; hiszem hogy Magyarország politikai helyzete annyira megjavult, hogy ma már mint egyenrangú fél állhatunk a középeurópai, szomszédállamokkal Szemben, ez nagyrészt a német támogatásnak is köszönhető és hálátlanság lenne ezt el nem ismerni. Annak ellenére azonban, hogy az eddig követett magyar külpolitikát helyesnek tartom, újból, ebben az esztendőben is, rá kell mutatnom arra, hogy az egy bizonyos irányban feltétlenül - kiegészítésre szorul. A mi nagy nemzeti életérdekeink megvédésére nekünk előbb vagy utóbb meg kell találnunk a többi középeurópai állammal való együttműködés módozatait is, mert különben be fognak következni azok a következmények, amelyekre Kornis Gyula t. barátom iménti felszólalásában is olyan nyomatékosan mutatott rá, hogy tudniillik Közép-Európa a szláv és a germán fajok összeütközésének lesz valamikor a színtere. Hiszen vannak ezek közt a középeurópai államok közt olyanok, amelyeknek érdekei minden vonatkozásban hasonlóak a mi érdekeinkhez. Tudvalevőleg a román politikát a háború előtt az döntötte el, hogy a szláv és germán veszély a román államot éppen úgy fenyegette, mint ahogy fenyeget állandóan bennünket. Vannak azután a középeurópai államok sorában olyanok, amelyek legalábbis a német veszély ellen hasonlóan kénytelenek védekezni, mint ahogyan mi, ha. ilyen veszélyek felmerülnek, védekezni volnánk kénytelenek ellenük. Sőt azt hiszem, hogy ezek a szláv államok abban a helyzetben, amely a háború óta kialakult, még arra az esetre is támaszt tudnának nyújtani, ha az a bizonyos Oroszországból kiindult pánszláv irány, amely háború előtti külpolitikánkra a legnagyobb befolyást gyakorolta, valamilyen alakban újból feléledne. Hiszen a múltban ezek a középeurópai szláv népek azért vonzódtak Oroszország felé, mert csak benne látták azt az erős hatalmat, amely esetleg megdönteni képes azt az osztrák-magyar monarchiát, amelyből mindenáron szabadulni akartak. Most, hogy ezek az államok önállóak lettek, aligha fognak hajlani az Oroszországba való beolvadásra, vagy arra, hogy Oroszországnak valamiféle függvényei legyenek. Ebbe a politikába a mi középeurópai szláv szomszédaink valószínűleg csakis akkor kényszerülnének bele, ha függetlenségüket és önállóságukat valamely KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. olyan hatalom fenyegetné, amellyel szemben más mint Oroszország, nem nyújtana nekik védelmet. Ezért bizonyos mértékben még nekünk is érdekünk az, hogy ne kerüljenek ilyen helyzetbe és ezt a veszélyt mi azzal csökkenthetjük, ha a magunk részéről barátságos viszonyt tudunk teremteni ezekkel az államokkal. Ismerem ennek a barátságos együttműködésnek akadályait és teljesen tisztában vagyok azzal, hogy semmi körülmények között nem könnyű dolog magunkat túltenni ezeken. Azt is belátom^ hogy egy ilyen alakulat létrehozatala nemcsak tőlünk függ, hanem szomszédainktól is, akiknek szintén el kell ismerniök azokat az érdekközösségeket, amelyek közöttünk fennállanak s akiknek szintén le kell vonniok az ebből a felismerésből származó konzekvenciákat. Hogy közöttünk és szomszédaink között barátságosabb atmoszféra jöhessen létre, ahhoz nézetem szerint szükséges az, hogy a fennálló határok^ bizonyos vonatkozásokban barátságos egyezmények útján kiigazíttassanak, szükséges az, hogy a magyar kisebbségek kérdése valamilyen kielégítő megoldást nyerjen és •— harmadszor — szükséges az, hogy ezek az államok teljes mértékben elismerjék a mi állami függetlenségünket, mégpedig nemcsak katonai téren, hanem a mi államformánkkal összefüggő fontos kérdésekben is. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Kornis Gyula: Helyes!) Ezeket a célokat tehát egyfelől a barátságosabb atmoszféra létesítését és másfelől a mi jogos kívánságaink megvalósítását nézetem szerint csakis konstruktív politikával tudjuk elérni. Konstruktív külpolitikának tartom azt, amely a fennálló érdekközösségek segítségével hidalja át azokat az érdekellentéteket, amelyek a különböző országok között fennállanak. Sem a középeurópai népek egymáshoz való közeledésének egyoldalú követelése nem konstruktív politika, sem pedig a mi^ sérelmeinknek és kívánságainknak egyoldalú hangoztatása és az a gondolat, hogy ezeket egy^ olyan végtelen per útján igyekezzünk meghatározatlan fórumok előtt érvényesíteni, amely, nézetem szerint, aligha fog célhoz vezetni. Csakis a két kérdés összekapcsolása vezethet célhoz: kívánságaink teljesítése^ a szomszédokkal fennálló viszony meg javulása î éjében és szomszédainkhoz^ való közeledés a mi kívánságainknak teljesedése fejében. A kisebbségi kérdést is sokkal könnyebb lenne meggyőződésem szerint kielégítően elintézni, ha barátságosabb viszonyba kerülnénk ezekkel a szomszéd államokkal, mint ha a jelenlegi feszültségek közöttünk és szomszédaink között továbbra is fennállanak és ha magyar kisebbségeket — bár szerintem helytelenül — mindenütt egy ellenséges hatalom előőrsének tekintik. Ha egyáltalában lehetséges ezeknek a kérdéseknek megoldása, úgy nézetem szerint ez csakis így képzelhető el. Az a római paktum, amely mint ismételten hangoztatták, minden állam részére nyitva áll, módot ad ilyen tárgyalások megindítására. Nem ringatom magam semmiféle illúzióban abban a tekintetben, hogy a megegyezés ezekben a kérdésekben könnyű lesz. El kell készülnünk rá, hogy hosszú és fáradságos út fog ehhez a célhoz elvezetni. Lehetséges, hogy a tárgyalások ismételten meg fognak szakadni, mert a megegyezés talán lehetetlennek látszik, de annyira meg vagyok győződve az említett országok érdekeinek közösségéről, hogy azt hiszem előbb-utóbb, fáradságos munkával el lehet majd jutni ehhez a célhoz. T. Ház! Külföldi lapokban olvastam a mi20