Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-211
138 Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. nap, hogy a csehszlovák kormány azzal a javaslattal fordult volna a magyar kormányhoz, kössön a két állam hosszabb időre szóló baráti szerződést, aminek fejében azután a csehszlovák kormány támogatná Magyarországnak a katonai egyenjogúság kivívására irányuló kívánságait. (Kajniss Ferenc: Kedves!) Az említett angol forrás szerint a magyar kormány ezt a javaslatot elutasította és ezt én is helyesének tartom, ámbár a szomszéd államokkal való együttműködésnek Magyarországon talán a legrégibb és a legmeggyőződésesebb híve vagyok. Nem tudom elképzelni ezt a baráti együttműködést Csehszlovákiával mindaddig, amíg megfelelő határmódosítás útján nem sikerül Csehszlovákiától visszaszereznünk ; azokat a közvetlenül a határok mentén fekvő területeket, amelyeken kizárólag magyar lakosság és (Helyeslés a bal- es a jobboldalon.) és amelyeken egészen a békeszerződés megkötéséig egyetlenegy nem-magyar ember nem lakott. (Ügy van! Ügy van!) Ha nekünk azt vetik szemünkre, hogy túl makacsok vagyunk a mi revíziós kívánságunknak az erŐltetétésben, akkor erre azt kell válaszolnom és külföldön is ismételten ezt adtam válaszul: nincs semmivel sem nagyobb makacsság abban, ha mi egy adott pillanatban létrejött igazságtalan állapotok megszüntetésére törekszünk, mint amilyen makacsság van abban, hogy ennek az igazságtalanságnak a haszonélvezői következetesen vonakodnak azt jóvátenni, (Úgy van! Ügy van!) holott ismételten elismerték az ő saját vezetőik is, hogy ezek az adott határok nem ideálisak és hogy ezeknek megváltoztatása igenis, igazságos és helyes lehet. (Úgy van! Ügy van!) Kernelem, hogy az európai viszonyok kiéleződése, amely az utolsó időben bekövetkezett és amely nemcsak minket fenyeget, sőt talán nem is legjobban minket, meg foggá teremteni egy ilyen barátságos megegyezésnek az előfeltételeit. Én még egy okból tartanám ezt nagyon szükségesnek, ha szabad ezt is megemlítenem. Utaltam arra, hogy vannak olyan külföldi hatalmak, amelyeknek ugyanolyan érdekeik vannak, mint nekünk abban, hogy függetlenségünket ugy a szláv, mint a német részről jövő veszélyek ellen megvédjék, de nincs olyan hatalom, amelynek feltétlenül és minden körülmények között az volna az érdeke, hogy bennünket megvédjen azokkal a veszélyekkel szemben, . amelyek bennünket a szomszédállamok részéről valamely adott pillanatban érhetnek. Saját közvetlen érdekei szempontjából minden nagyhatalom képes éppúgy arra, hogy bennünket támogasson, mint arra, hogy a mi ellenfeleinket támogassa. Hiszen ez egy ízben már be is bizonyosodott. Méltóztatnak talán emlékezni, hogy amikor a kisantant létrejött, Olaszországnak támogatását élvezte és akkor Franciaország fordult szimpátiával mifelénk, s később ez teljesen megfordult, ami azt bizonyítja, hogy a nagyhatalmak igenis, az egyik oldalon is és a másik oldalon is meg tudják találni a magnk számadását. A hatalmak ebben .a tekintetben mindig az erősebb kisállam-csoport felé fognak vonzódni, aminthogy a kisállamok mindig az erősebb nagyhatalmi csoport felé igyekeznek közeledni. Ebből az a helyzet alakul ki szükségszerűen, hogy rendesen az erőseb'b kisállamcsoport élvezi az erősebb nagyhatalmi csoport támogatását és a kisebb, gyengébb kisállam-csoport kénytelen megelégedni a gyengébb- nagyhatalmi csoport támogatásával. Azt hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem, hogy ez az állapot milyen veszedelmeket rejthet magában. Ezek ellen nem tudunk másképpen védekezni, mint a^ szomszédokkal való együttműködés előkészítésével, ami nekik is érdekük, mert hiszen sohasem lehet tudni, hogy valamelyik gyengébb kisállamcsoportból mikor fog erősebb kisállamcsoport válni, vagy megfordítva: az erősebb nagyhatalmi csoport mikor fog olyan helyzetbe kerülni, amelyben ő lesz a gyengébb. Ismétlem, nem akarom eddig folytatott külpolitikánkat támadni, csak tisztán ebben a tekintetben való kiegészítését tartanám szükségesnek. Kétségtelen, hogy e politika révén mi értékes barátságokat szereztünk a magunk részére és azt tartom, hogy ezekhez híveknek is kell maradnunk, de sohasem szabad. elfelejtenünk, amit egy híres angol politikus mondott: a külpolitikában nincsenek örök barátok, csak örölk érdekek vannak. Bármennyire kevés okunk legyen feltételezni, hogy barátainkra egy adott súlyos helyzetben nem számíthatunk feltétlenül, mégis mindig gondolnunk kell arra, hogy előállhatnak olyan helyzetek, amikor ezek a barátaink legjobb szándékuk mellett sem lesznek képesek segítségünkre sietni, amikor arra szükségünk lenne. A jó külpolitika ezért sohasem elégedhetik meg egy még oly kecsegtető egyetlen kombináció kimunkálásával, hanem mindig fel kell tennie magának azt a kérdést is. mi lesz, ha ez a kombináció valamilyen előre nem látott okból nem válik be. (Ügy van! balfelâl.) En ismerem a mi igen t. külügyminiszter urnknak körültekintését és éles ítélőképességét, nem kételkedem benne, hogy ő is tisztában van ezzel, de talán jó volna, ha a mi közvéleményünk is tisztában volna vele. Éppen azért, t. Ház, mert semmiféle külpolitika nem tud nekünk teljes biztonságot nyújtani, még a jegjobban átgondolt s a legszebb reményekkel biztató külpolitika sem, szükségesnek tartom, hogy nagy gondot fordítsunk arra, hogy Magyarországot a belső politikában is megerősítsük és hogy különösen Magyarország függetlenségét hatékonyan körülbástyázzuk. Az egyik, amit e tekintetben szükségesnek tartok, az, hogy Magyarországnak feltétlenül ragaszkodnia kell a maga régi alkotmányához, és kerülnie kell azoknak a parancsuralmi, diktatórikus elveknek alkalmazását. amelyek egyik-másik külföldi országban, mégpedig éppen azokban az országokban, amelyek velünk barátságos viszonyban vannak, elfogadtattak. Nem feladatom és nem is szándékom kutatni, hogy ezek a rendszerek az illető államok érdekeinek mennyiben felelnek meg, de változatlanul az a meggyőződésem, hogy egy izolált, aránylag kisszámú s Európa egyik legexponáltabb részében fekvő olyan nép, mint a magyar, legéletbevágóhb érdekeinek, sőt létének veszélyeztetése nélkül ilyen államformát nem valósíthat meg. Aki egy ilyen kis népet úgy akar megszervezni, hogy az a felülről kapott parancsnak mindenkor feltétlenül engedelmeskedjék, ezzel azt éri el, hogy ezt a népet csak egyetlen ponton kell megtámadni, csakis a kormányt kell idegen befolyás alá juttatni, (Ügy van!'Ügy van! — Taps a baloldalon.) — ennek vannak manapság igen raffinait, alig észrevehető metódusai — s mindent el lehet érni ebben az országban, még azt is. ami függetlenségünket teljesen aláaknázza. Egy nagy nép talán fokozhatja támadó erejét, ha egyetlen