Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

136 Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. tudvalevőleg a mi háború előtti külpolitikánkat a legdöntőbben befolyásolta. Az a rettenetes forradalom, amely Oroszországban a háború után bekövetkezett, talán némileg háttérbe látszott szorítani ezt a veszélyt. Minden ellenszenvünk mellett, amelyet mi ennek a forradalomak ideológiájával -szemben érzünk és minden iszonyat mellett, amelyet ennek a forradalomnak véres eseményei bennünk kiváltottak, nem tudom, nem vol t-e reánk nézve bizonyos mértékben szerencse is, hogy ez a forradalom már a békekötést megelőzőleg elválasztotta Oroszországot az antant többi tagjától, mert ha a béketárgyalásokon Oroszország is résztvesz, esetleg olyan intézkedések is belekerülhettek volna a békeszerződésekbe, amelyek a reánk nézve mindig veszedelmes szláv törekvéseket még jobban előmozdították volna. Es nem vagyok egészen bizonyos benne, hogy szerencsés fordulat lesz-e Magyarországra nézve, ha az orosz .bolsevizmus valami más rendszernek fog helyet adni, mert hiszen ez minden valószínűség szerint csakis egy szélső szláv nacionalizmus jegyében születhetik meg, (Ügy Win! Ügy van!) ami reánk nézve megint igen nagymértékben fokozza azokat a történelmi veszélyeket, amelyekkel ebben a vonatkozásban mindig szemben álltunk. A harmadik tendencia, amely Magyarországra nézve veszedelmes alakot ölthet, a németség expanziós és hatalmi törekvéseiben nyilvánulhat meg. Erről a^ veszélyről a mostani költségvetési vitában elég sűrűn esett szó. Azt hiszem, itt bizonyos distinkcióra van szükség. Nem tartom igazoltnak azt a vélekedést, hogy a mai németség vezetőinek bármilyen agresszív szándékai volnának Magyarország ellen. Erre semmiféle bizonyíték nincs és én sem Németország hivatalos vezetőinél, sem a németországi nemzeti szocialistapárt vezetőségénél nem találkoztam olyan ideológiával, amely Magyarország függetlenségét veszélyeztetné, sőt ellenkezőleg az az egész ideológia, amely a német faj összefogásán alapul, tulajdonképpen eszmeileg kizárná azt, hogy Németország igyekezzék hatalmát nem német területekre is kiterjeszteni. Nézetem szerint nem , a Németországban fennálló valamiféle agresszív törekvések kényszerítenek bennünket arra, hogy igenis állandó figyelmet fordítsunk azokra a dolgokra, amelyek tőlünk nyugatraa németség körében előfordulnak, hanem kényszerít az a földrajzi helyzet, amelyben élünk egy velünk összehasonlítva^ sokkalta nagyobb, életerős és ezért expanzióra hajló nép szomszédságában, amely azonfelül, amint mostani vezére nemrégiben egy beszédében kijelentette, túl szűk és túl korlátolt területen él. Ezért a fejlődés egy olyan kis nemzetre nézve, mint a magyar nemzet, amely Németország határaihoz közel fekszik, függetlenül azoknak az akaratától, akik a mai németséget vezetik, bár esetleg talán csak egy távolabbi jövőben: aggályos és veszélyes helyzetet is teremthet. Az a hatalmas expanzív erő, amely a német nemzetben létezik, ma talán nem érvényesül teljes mértékben ellenünk, de senki sem nyújthat nekünk biztosítékot arra, hogy a jövőben valamikor nem fog ellenünk érvényesülni. Ebből a szempontból, magyar szemszögből nagy áldásnak tekinteném, ha a német politikának gyarmatok szerzésére irányuló törekvései eredményesek volnának, mert reánk nagy előnyt jelentene, ha a németségnek expanzióra való törekvése ezen a téren nyerne lefolyást. Ha ezek a követelések nem fognak teljesedésbe menni, annak szükségszerű következménye az lesz, hogy a német expanziós erő Európában a német nép közelebbi, vagy távolabbi szomszédainál fog igyekezni érvényre jutni^és ezért én az európai megbékélés szempontjából kívánatosnak tartanám, ha a német nemzet ismét területet kapna a maga tevékenysége részére a tengerentúl is. Ez a felsorolt három veszély, amely Magyarországot ma épp úgy fenyegeti, mint évszázadokon át fenyegette, az a három tényező, amelyet meg kell kísérelni a magyar külpolitika irányításánál, vezetésénél figyelembe venni. Ez nem jelenti azt, hogy nekünk mindig mind a három irányban ellenségesen kellene felvonulnunk és nemcsak nincs akadálya, hanem egyenesen kívánatos is, hogy addig a határig, ameddig életérdekeink, függetlenségünk és önállóságunk nincs veszélyeztetve, barátságot tartsunk még azokkal ,az államokkal is, amelyek egy adott pillanatban veszélyesekké válhatnak részünkre. Feltétlen érdekazonosság a különböző államok között a külpolitikában alig fordul elő. Nekünk tanulnunk kell a régi magyar politikától, amely mindig meg tudott alkudni a kisebbik veszéllyel, hogy eredményesebben tudjon szembefordulni a nagyobbik veszedelemmel. _ A bennünket fenyegető veszélyek természete adja meg a mi más államokhoz való viszonyunk természetét is, kívánatosnak tartanám, hogy lehetőleg együttműködjünk azokkal az államokkal, amelyeknek velünk párhuzamos vagy azonos érdekeik vannak, amelyek a bennünket esetleg fenyegető .alakulásokat a maguk érdekei szempontjából szintén veszedelmeseknek és fenyegetőknek találják. A legmesszebbmenő érdekközösségben talán Olaszországgal állunk, amely a maga érdekei szempontjából szintén nem tartja kívánatosnak, hogy Közép-Európának az a része, amelyhez mi is tartozunk, akár I szláv, akár germán hegemónia alá kerüljön, mert hiszen ilyen alakulat olasz szempontból kedvezőtlenebb és hátrányosabb volna, mint ! volt annakidején az osztrák-magyar monarchia fennállása, már pedig az olaszok azt mondják, hogy ők azért vonultak háborúba, hogy ezt az osztrák-magyar monarchiát megsemmisítsék

v Lehet azután azt mondani, hogy mi a szláv expanzióval szemben Németországra, a német expanzióval szemben pedig Franciaországra számíthatunk. Gyakorlatilag azonban a külpolitikát ennyire elaprózni természetesen nem lehet. Nem lehetünk egy és ugyanabban az időpontban barátai valamely államnak és ugyanakkor barátai az illető állam ellenfelének is. Aki mindenkinek barátja, az ezzel tulajdonképpen csak leszállítja a maga barátságának értékét. Ezért a külpolitikát mindig a^ legimminensebb veszélyek ellen való védekezés és a leginkább előtérben álló érdekek mikéni alakulása fogja meghatározni. Ha már most ebből a szempontból vizsgálom azt a külpolitikát, amelyet Magyarország az n+óbbi években követett, akkor a magam részéről ki kell jelentenem, hogy helyesnek tartom ennek a külpolitikának alapelveit. Helyesnek tartom különösen azoknak a benső összeköttetéseknek gondos ápolását, amelyek Magyarország és Ausztria között állanak fenn. Magyarország szempontjából a legkívánatosabb alakulat egy Németországgal barátságos és jó viszonyban álló, de független és a maga függetlenségében semmikép nem fenyegetett osztrák * állam, amely a múltban is nem is annyira el-