Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1987 május 12-én, szerdán. 135 Ennek a tragikus fatalizmusnak hangulatában, amelynek az angol világbirodalom minisztere adott hangot az angol képviselőház előtt, mi sem tehetünk egyebet, minthogy, — jöjjön, aminek jönnie kell — mi a legáldozatkészebben teljesítjük hazánk iránt való kötelességünket. A költségvetést elfogadom. (Hosszantartó éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Gratz Gusztáv! Gratz Gusztáv: T. Képviselőház! Az a sötét kép, amelyet Kornis Gyula előttem szólott t. képviselőtársam beszéde elején a mai európai helyzetről adott, felment engemet attól, hogy én a magam részéről is igyekezzem megrajzolni ennek a helyzetnek képét, amelyből néhány következtetést szeretnék levonni részben a magyar külpolitika, részben a magyar belpolitika számára. Teljesen osztom Kornis Gyula képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy annak a nagy és szerintem kedvezőtlen változásnak, amely a legutóbbi év folyamán az európai politikában lejátszódott, elsősorban •cLZ cl körülmény az oka, hogy a nemzetközi társadalomnak a. Népszövetségen belül való megszervezésére irányuló törekvések teljesen megakadtak. Ez kétségkívül — és ebben is osztom Kornis Gyula t. képviselőtársam véleményét - — annak a helytelen szellemnek a következménye, amely a Népszövetségben megnyilvánult, amikor ez egész erejét arra fordította, hogy fenntartsa a jelenlegi helyzetet és annak minden módosításai megakadályozza, amikor a Népszövetség a helyett, hogy a béke őrzője lett volna, a békeszerződések őrzőjévé vált. Annak a súlyos válságnak, amelyben a Népszövetség ezidőszerint vergődik, az a következménye, hogy az európai politika az utóbbi időkben mindinkább visszatérni látszik ahhoz az állapothoz, amelyben a világháborút megelőző időben volt, ahhoz az állapothoz, amikor a békét csakis egyes egymással megközelítően egyenlően erős állami csoportok egyensúlya tudta annyira-amennyire biztosítani.• Minden oldalról azt halljuk ugyan, hogy feltétlenül el kell kerülni azt a veszélyt, hogy az európai politikában államblokkok képződjenek, — es nem is lehet feladni a reményt, hogy ennek megakadályozása sikerülni fog, hiszen az erre vonatkozó tárgyalások több mint egy év óta állandóan folynak és még távolról sincs feladva az a remény, hogy ezeknek sikeres befejezése lehetségessé fog válni, egyelőre azonban lehetetlen észre nem venni, hogy a blokk-képződésre irányuló terdeneia az európai politikában^állandóan, mondhatni hónapról-thónapra erősödik. Látjuk, hogy az egyik oldalon Anglia és Franciaország között olyan szoros viszony létesült, hogy azt egyes francia írók máris — szerintem helytelenül — szövetségnek minősítik, és kétségtelen, hogy ez a viszony ma szorosabb, mint volt 1914-ben, a nagy világháborút megelőző időben; és látjuk azt is, hogy a másik oldalon Olaszország és Németország között támadt szoros együttműködés, amely abban nyilvánul meg, hogy ez a két nagy állam a nagy^ politikai kérdésekben egyöntetűen és egy irányban foglal állást. Az európai politikának erre a blokk-képzŐdésre irányuló tendenciája folytán a kisálla

: moknak — és ezek közé tartozunk, sajnos, mi is — fokozott óvatosságra van szükségük. Nekünk számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy ez az irány, ha további fejlődését mi sem akadályozza, előbb-utóbb összeütközésre vezethet az európai hatalmasságok között, talán olyan érdekek miatt, amelyek számunkra teljesen közömbösek. Mivel pedig egy ilyen nagy összeütközés eredménye mindig kétes, a magyar politikának, szerintem, nem lehet fontosabb célja, mint r elkerülni azt a veszedelmet, hogy egy ilyen általános konfliktusba mi is belesodródjunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mert ha ahthoz^ csatlakozunk, aki ebben az összeütközésben végül alul marad, akkor ez egy trianoni katasztrófát is felülmúló végzetes csapássá válhatnék Magyarországra nézve. (Ügy van! Ügy van!) Ez a veszély ; pedig kétségkívül fennáll. Hiszen a blokk-képződésre irányuló törekvések és az európai egyensúly rendszere felé való közeledés szükségszerűen arra vezet, hogy az egyes nagy államcsoportok igyekeznek maguknak a kis államok körében is támaszt szerezni, ami azután az ő csoportjukat erősíti. Ez a törekvés ma is nyilvánvaló, kivált Európának ama részén, amelyen mi is élünk; hiszen már most is Játjuk, hogy itt Franciaországnak, Németországnak, Olaszországnak egyaránt megvannak a pion-jai, ezzel pedig olyan összefonódás támad a. középeurópai nemzetek és a nagyhatalmak között, olyan szoros összefonódás közöttünk és azon számos vetélykedés között, amely t a nagyhatalmak közötti viszonyt befolyásolja, hogy ez az állapot veszedelmes lehet úgy a középeurópai államok békéje, mint általában az európai béke szempontjából. Mert hiszen ennek az összefonódásnak következtében minden, a nagyhatalmak között keletkező konfliktus eo ipso vezethet a középeurópai államok közötti béke megzavarására is, míg viszont minden, a középeurópai államok között kitörő konfliktus eo ipso sorompóba állítja egymással szemben a nagyhatalmakat is, ami az európai béke szempontjából volna a legnagyobb mértékben aggályos. Hiszen a világháború 1914-ben körülbelül hasonló helyzet eredménye volt. Magyarország Európának olyan exponált részében fekszik, amelyen évszázadok óta három nagy világpolitikai törekvés igyekszik állandóan tért nyerni. Az egyik ilyen világpolitikai törekvés a tőlünk Keletre és Délre fekvő államoknak és népeknek az a törekvése, hogy határaikat a mi rovásunkra is kiterjeszszék. Ez az a tendencia, amely néhány száz évvel ezelőtt a törökök elleni védekezésre vezetett, amely védekezésnek szüksége nem múlt el akkor sem, amikor Törökország helyében új önálló államok alakultak, mert hiszen ezek is hasonló tendenciákat mutattak Magyarország rovására s ezek a tendenciák a trianoni szerződésben, sajnos, nagyon nagy mértékben eredményeket is értek el. Talán lehet azt mondani, hogy ezek az országok a békeszerződésekben sokkal nagyobb területet kaptak, mint amely őket etnikai alapon megillette volna és hogy ezért ők ezidőszerint talán szaturálva vannak, de azí hiszem, hogy sohasem szabad elfelejtenünk, hogy voltak azért ezeknek az államoknak a békekonferencia alatt olyan törekvéseik is, amelyek ott nem valósultak meg és sohasem tudhatjuk, hogy egy adott pillanatban ezek a messzemenő követelések nem fognak-e ismét feléledni. (Ügy van! Ügy van!) A másik nagy történelmi veszély, amelylyel Magyarország mindig szembenállt, a szláyság expanzióra való törekvése, amely törekvés