Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

126 Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. minden kedvezőtlen fordulata esetére bizonyos biztonságot megadtunk nekik. Az állam megterhelése azonban ilyen másod- vagy harmadrendű munkák fejében semilyen körülmények között el nem fogadható. (Felkiáltások: Ez igaz!) Csak egy példát hozok fel a saját tapasztalataimból. A brit-birodalom hadügyminisztériumában 80 nyugdíjas állás van, de nagyon sóik a szerződéses és az ideiglenes alkalmazott. Mi talán sohasem fogunk tudni ennyire visszamenni, de ahhoz nem fér kétség, hogy ezen az úton komoly intézkedéseket kell tennünk. (Ügy van! Ügy van! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ne kapjon senki közpénzekből két fizetést! — Fábián Béla: Bizony, bizony!) Itt van azután egy dolog, amelyet csak egészen röviden akarok érinteni, de amely a kérdés lényegéhez tartozik. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ezek a hallatlanul nagy számok, amelyek az aktív és nyugdíjas tisztviselői létszámot mutatják, egyenes konzekvenciái a magyar közoktatásügyi rendszernek, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) mert ha olyan közoktatásügyi rendszerünk van, amely kizárólag a hivatali pályára teszi alkalmassá a fiatalságot, akkor az múlhatatlanul a hivatali pályára megy, feltorlódik és nem is tud másfelé menni. (Ügy van! Ügy van! — Meizler Ká* roly: Tessék átszervezni a közoktatási rendszert! — Zaj.) T. Ház! Nagyon telik az idő, pedig volna még- mondanivalóm. (Halljuk! Halljuk!) Mint méltóztatnak látni, egyetlen egy olyan gondolatot nem vetettem fel, amely az államnak pénzébe kerülne. Sőt megfordítva, minden gondolat, amelyet felvetettem, megtakarítást kell, hogy jelentsen. Ha most az adóreformra térek át, ezt ugyanebben a szellemben akarom megtenni, noha elöljáróban bizonyos adónemek megszüntetését kell, hogy javasoljam. (Helyeslés a bal- és u szélsőbaloldalon.) Az 1936/37-es év nyolc első hónapjára vonatkozó Tyler-féle jelentésekből azt látom, hogy kölcsönfelvétel nélkül, — tehát az állam által felvett belső kölcsönöket nem számítva — 46*7 millió pengő volt a sufficit a nyolc első hónapban, ami azt jelenti, hogy mégis csak van egy bizonyos mozgási szabadság és hogy legalább v is a legantiszoeiálisabb és legkártékonyabb adókat most már meg lehetne szüntetni. A pénzügyminiszter úr tett is a bizottságban idevonatkozólag bizonyos ígéretet, hogy az év folyamán, amennyiben erre lehetőségek adódnak, ezt meg fogja próbálni. Engem azonban jobban megnyugtatna, ha már a költségvetésben látnám ezeket az intézkedéseket, mert az év folyamán nagyon sokszor fognak a pénzügyminiszter úrhoz jönni — hivatkozással a feleslegekre — olyan pénzügyi természetű követelésekkel, amelyeket könnyebb volna neki magától elutasítani, ha ezek az ok nélkül felduzzadt feleslegek nem szerepelnének az államElsősorban az őrlési adó az, amely azok közé az adónemek közé tartozik, amelyeknek eltörlését múlhatatlanul kívánnom kell. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A legszegényebb néposztály kenyerét megdrágítani embertelenség, ezt az adót tehát nem szabad fenntartani. (Ügy van! Ügy van!) Egy imásük ilyen adó a cukoradó, amelynek lényeges leszállítására volna szükség. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) Ha a népegészségügyi adatokat nézzük, evidens, hogy ezeket a dolgokat továbbra így hagyni nem szabad. De azután kívánnom kell, még pedig nyomatékosan az állam igazságába és a nemzeti erkölcsbe vetett hit helyreállítása érdekében a magánalkalmazottak különadójának az államiakkal való egyenlősítését is, (Elénk helyeslés a baloldalon.) mert ugyanazon munka után nem lehet az egyik réteget súlyosabban megadóztatná, mint a másikat. Es végül a borfogyasztási adónál is szükséges, ha annak teljes eltörlése azzonnal talán nem lehetséges — a százalékos kulcs bevezetése. (Erődi-Harrach Tihamér: Helyes! Sehol a világon nincs ilyen magas borfogyasztási adó!) Mert az a helyzet, hogy 4 filléres must után 9 fillér adót kell fizetni. Ilyen 200%-os termelési adót a világ nem ismer. A minimum, amit kívánnunk kell, az, hogy a borfogyasztási adót az eladott must vagy bor árával kapcsolatban százalékosan vessék ki a pénzügyi hatóságok, amely esetben a talán 20, vagy esetleg 25%-os borfogyasztási adót nem fogják elviselhetetlennek tartani. (Jurcsek Béla: Fizesse a fogyasztó és ne a termelő! — Felkiáltások a balodalon: Áthárítják! ~ Zaj.) Ha pedig a pénzügyminiszter úr aziránt érdeklődik, hogy ezeknek az adónemeknek a kiesését miből és hogyan lehetne pótolni, akkor utalnom kellene arra, hogy a szabad kereseti pályán élők jövedelmi adója kimunkálva mindmostanáig egyáltalán nincs. (Ügy van! Ügy van a baloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Ha az a kis szatócs és az a kisiparos könyvvezetésre kötelezhető, miért ne lehetne megfelelő könyvvezetésre kötelezni a fővárosi orvosprofesszort és ügyvédet is (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és ezen az alapon nem abnormisan, de a szabályoknak megfelelően adóval megróni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. Ház! Utalnom kell azután arra, hogy a magyarországi ingatlanvagyonnak súlyos megterhelésével szemben az ingóvagyon csak annyi adót fizet, amennyit akar, s annyit vall be, amennyit akar. (Ügy van! Úgy van! Taps a Ház minden oldalán. — Rassay Károly: Micsoda kormány az, amelyik ezt tűri. Lehetetlen ezt éveken keresztül tűrni.) Már sokszor szóbahoztam ebben a Házban, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a newyorki tőzsdén van olyan nap, hogy hét-három millió részvény cserél gazdát, bemutatóra^ szóló részvény nincs, csak névre szóló részvény van. Osztalékot pedig csak akkor fizetnek ki, ha az illető igazolta, hogy adóját megfizette. Miért nem lehet Magyarországon ugyanezt az intézkedést bevezetni? (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Felkiáltások a baloldalon: Gyerünk a részvényjog reformjával! — Rassay Károly: Mi van azzal a részvényjoggall! — Horváth Zoltán^ Az örökösödési adót emeljék fel. — Nagy zajT— Halljuk! Halljuk! — Rakovszky Tibor: Csak a kormány nem akarja ezeket!) T. Ház! Itt van azután a társulati adó sokat vitatott intézménye is. En nemaz adókulcs emelését tartom szükségesnek. A társulati adó kulcsa bőven elég magas. En a társulatig adó helyes kivetését kívánnám a kormányzattól. Es hogy újból egy külföldi példára hivatkozzam, annak idején, jó pár évvel ezelőtt Rómában járva, érdekelt hogy Mussolini minő pénzekből fedezi azokat a nagy invesztíciókat, s hogy tesz szert azokra a befektetési tőkékre, amelyekből nagy meliorizációs munkákat végeztet s kérdé-