Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szeidán. 127 '^^S^t

8 Gayda főszerkesztője, aki a Giornaied Italában a közismert cikkeket írja, azt mondotta, hogy Mussolini az adóieszállitásbói csinálja az invesztíciókat. On most nevet — mondotta, — pedig ez igaz: mert leszállítottuk ugyan az adókulcsokat, de az alacsonyabb adókat irgalmatlanul bevasaljuk mindenkin és ez Itáliában az adóhozamok 50—60 százalékos emelkedését jelentette. (Erődi-Harrach Tihamér: Emeli az adómorált.) A társulati adónál is ezt kérem. Nem bánom még azt sem, ha leszállítjuk az adókulcsot, de 15 milliós összbevétel társulati adó címén adófizetési botrány, (Taps a Ház minden oldalán.) amit nem lehet tovább tűrni. (Patacsi Dénes: A nagy vagyonokat szétparcellázzák és nem fizetnék adót! — Czirják Antal: Lásd Krauszékat, Moskovicsékat, Gsehwindéket!) A tavalyi adóadatokat nézve, & következőket látom. A múlt esztendőben 119 gyárvállalat 133-féle adókedvezményt élvezett. 1936-ban 12 gyár kapott teljes adómentességet. Van olyan gyár, amelynek Budapesten a 15 éves adókedvezménye lejár, itt lebontja a gyárat, elmegy vidékre és ott mint új gyár újból megkapja az adókedvezményt. (Kun Béla: Kartelország vagyunk! — Kassa y Károly: Engem csak az igazgatósági tagok érdekelnének. — Jurcsek Béla: Gyerünk az összeférhetetlenségi törvénynyel. — Felkiáltások! Gyerünk! Gyerünk! Miért nem csinálják meg. — Kun Béla: A kartelvezéreket tessékeljük ki a Házból! — ErődiHarrach Tihamér: Halljuk a szónokot, letelik az idő!) Van olyan gyár vállalat, amelynek nagyon rentábilis eladási üzletei vannak. Az eladási üzlet hasznát természetesen az adómentes gyáraknál könyvelik és számolják el. így aztán adóbevétel nincs. Annakidején a gyáripari adómentességet még a régi osztrák-magyar monarchiában az iparfejlesztési törvény alapján adták a gyáraknak. Miért? (Kassay Károly: A költségvetésben kitüntették, hogy ki mit kapott!) Azért, hogy a fejlett osztrák és cseh gyáriparral szemben valamilyen kedvezőbb handicap-je legyen a törvény szerint is vérszegénynek nevezett magyar iparnak. Ha azonban aizt látom, hogy a nemzeti vagyonnak igen nagy százalékát tulajdonként birtokló legerősebb vállalatok szerepelnek a 119 teljes adómentességet élvező vállalat közt, akkor azt mondom, hogy lehetetlenség adófizetési morált követelni a többi adózóktól. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Farkas István: Halljuk a gyárak nevét! — Rassay Károly: Halljuk a gyárak és az igazgatósági tagok neveit! — Farkas István: Az igazgatósági tagok neveit «halljuk!) Én tehát az igen t. kormányt arra kérem, hogy ezeknek az antiszociális adónemeknek törlésével fogja meg, vegye revízió alá ezeket az adókedvezményeket, amelyeket az ország leggazdagabb polgárainak ad. (ügy vàn! Ügy van! a baloldalon. — Peyer Károly: 14 filléres órabérekkel!) T. Ház! Rövid az idő, pedig a legfontosabb kérdésekre most szerettem volna rátérni. (Halljuk! Halljuk!) Ezek a mezőgazdasági immobilizáció megszüntetése és a mezőgazdasági termelés intenzívvé tétele, amelyek nélkül a munkanélküliség problémáját Magyarországon megoldani nem lehet, mert falsum, sőt részben hamisítás az az állítás, hogy a fejlődő gyáripar képes az ország túlnépesedésének felvételére. Ez nem igaz! (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A gyáripari fejlődéssel sohasem all arányban a gyáriparban foglalkoztatott munkáskezek száma. (Némethy Vilmos: Fordított arányban áü!) Egyedül a mezőgazdasági kultúra intenzitásának fejlődése fokozza mértani arányoan az illető ágazatban foglalkoztatott munkások számát, (fatacsi Denes: iNagyon helyes! Így van!) Éppen ezért, amikor nagy szociális bajaink orvoslásáról gondolkozom, a íeiongyoiódott és pusztuló magyar mezőgazdaság labraáüításában látom az egyedül lehetséges kivezető utat. (Ügy van! ügy van! — Taps a baloldalon. — üassay Károly: Becsületes földreform! Ez keli!) IN agy baj « a mezőgazdasági termelés intenzívebbé tételének legnagyobD akadálya az az, immobilizáció, amelybe a magyar mezőgazdaság belejutott, nemcsak a védett birtokosok, nemcsak azok, akik eladósodtak, hanem — hála istennek, hiszen még van 9 millió hold tehermentes íöld is Magyarországon — a tehermentes birruKosok is immobilizálva vannak, mert hitellehetőség ebben az országban nincs, (ügy van! Ügy van! Ez a baj!) Ezt a mostani megkönnyebbedését a gazdasági és pénzügyi helyzetnek a mezőgazdasági immobilizáció fokozatos megszüntetésére tehát sürgősen fel kell használni. (Elénk helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy utaljak arra, hogy a közel két évvel ezelőtt megszavazott gazdavédelmi törvénynek végrehajtási utasítása részben a mai napig sem történt meg. ősszel már lejár a törvény hatálya és még mindig nincs itt a végrehajtási utasítás. (Horváth Zoltán: Abszurdum!) Ha azt keresem, hogy mi lehet ennek az oka, akkor világosan látom, hogy azért nem jön ki a végrehajtási utasítás, mert időközben emelkednek a földárak és a hitelintézetek ki akarják várni, míg a fedezet emelkedése nekik a gazdaközönség minél eredményesebb megsarcolását jelenti. (Taps a Ház minden oldalán. — Rakovszky Tibor: Micsoda kormány ez? — Rassay Károly: Micsoda kormány ez, hogy ezt tűri!) Ha azt nézem, hogy immár negyedik esztendeje vagyunk benne... (Jurcsek Béla: Az előző kormányok is hibásak! — Fábián Béla: A Gömbös-kormány is? — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Peyer Károly: Kettőt tudnak, tapsolni és hallgatni!) Üjból idekerül tehát a Ház elé a gazdaadósság rendezése, mert lejár a törvény hatálya. (Helyeslés.) Arra kérem a most helyeslő t. túloldalon ülő t. képviselőtársaimat és a kormányt is. hogy ne moratoriális, nagyon drága intézkedések elhúzásával és fenntartásával, hanem úgy, ahogy végre megtettek a tíz holdig terjedő birtokoknál, alulról kezdve megfelelő liikvidációs intézkedések fokozatos megtételével keressék meg ennek a kérdésnek becsületes megoldását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Emlékszem arra, hogy amikor két évvel ezelőtt ugyanerről a helyről felszólaltam a gazdavédelmi törvény tárgyalása alkalmával; az akkor már pénzügyminiszteri székben ülő Fabinyi pénzügyminiszter úr kívánságomra kijelentette, hogy a záloglevélkérdés rendezése elmarad ugyan, de hat hónapon belül gondoskodni fog arról, hogy ez a kérdés is rendeztessék. (Horváth Zoltán: Elfelejtette!) Eltelt azóta háromszor hat hónap, de a miniszteri ígéret nem teljesedett és én az osztó igazság, de a gazdasági érdekek teljes mérlegelése alapján is azt mondom, hogy azt a pénzt, melyet az árfolyamveszteségen a belföldi hitelező elveszített, ne keresse meg a belföldi közvetítő. (Altalános helyeslés.) De itt van a gazdaadésság rendezésén ki vül egy másik kérdés. Nem a magam gondo-