Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-211
124 Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. a küké resk ed elemmel kapcsolatban már mondottam: egy kormányzat valamely kérdést csak akkor tud helyesen szabályozni, ha annak a kérdésnek van felelős gazdája. Az árszínvonal megfelelő irányítása ma megoszlik a három gazdasági minisztérium és a Nemzeni Bank között. Egyiknek sincs teljes kompetenciája abban a tekintetben, hogy átfogóan, organikusan (Rakovszky Tibor: Ez igaz!) és előrelátóan bizonyos intézkedéseket megtervezzen ós végrehajtasson. Az első követelés tehát az, hogy az árkérdés megfelelő irányítására valamilyen centrális, kellő hatósági jogkörrel felruházott szervet kell megteremteni. (Zaj.) Erre múlhatatlanul szükség van, hogy a termelés különböző ágai, a hatóságok és a bankérdekek között valamilyen egységes irányítás legyem, úgy, ahogyan a külkereskedelemben a Külkereskedelmi Hivatal ezt nagyon helyesen meg m valósította. (Boczonádi Szabó Imre: Hát Éber Antal mit szól ehhez? — Mozgás.) Annakidején, amikor először jöttem ezzel a gondolattal, ugyanilyen ellentétes hangokat hallottam, hogy erre nincsen szükség, ott vannak a különböző miniszterek: A Külkereskedelmi Hivatal jól bevált, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) mert centrálisán intézi ezeket a kérdéseket. Az árszínvonal regulálását is centrálisán kell intézni. En nem bánom, neveztessék az illető árvizsgáló, vagy ármegállapító • kormányibiztosnak, /vagy akármilyen más címet kapjon, de legyen joga neki ezekben a kérdésekben a különböző kormányzati hatóságok sokszor szerteágazó szempontjait közös nevezőre hozni (Boczonádi Szabó Imre: Egy kis gazdasági diktatúra! — Br. Vay Miklós: Ardiktatúra kell!) Egy másik intézkedést is szükségesnek tartok és ez a következő. Van egy árelemző bizottságunk, ennek az árelemző bizottságnak generaliter statuálnia kellene, hogy előzetes külön engedély bekérése nélkül semmiféle ipari áremelkedés nem engedtetik meg és büntetik azt, aki ezt megteszi. (Helyeslés jobbfelől. — Dinnyés Lajos: Csináljuk meg!) Én nem akarok igazságtalan vagy helytelen rendszabályokat javasolni, . de elvégre annyi időt mindegyik iparág várhat még az áremeléssel, hogy az az árvizsgáló 'bizottság kinyilváníthassa a maga véleményét, vagy meghozhassa a döntést ebben a kérdésben. (Jurcsek Béla: Minden perc drága! — Egy hang jobbfelől: Szankció kell!) A büntető szankciók megvannak (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és elég, ha az árelemző bizottság kimondja azt, hogy előzetes bejelentés nélkül eszközölt áremelésre a fennálló törvényes büntető szankciók alkalmazandók. (Ügy van! Ügy van! a középen és a baloldalon. — Meizler Károly: A kartelnek kelljen bizonyítania, hogy szükség van az emelésére. — Egy hang a középen: A tőzsdénél kell kezdeni! — Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy ilyen policiális intézkedésektől sok eredményt várni nem lehet, (Boczonádi Szabó Imre: Próbáljuk ki!) de van a kormányzat kezében mindezeken felül még egy nagyon komoly fegyver s ezt a komoly fegyvert 'alkotja az a követelés, amelyet & német-magyar kereskedelmi forgalom során Magyarország mint hitelező kontrahált magának. Ha valamely iparág nem pariroz és mértéktelenül^ emeli az árakat, m'a módjában van a kormánynak a valutáris helyzet veszélyeztetése nélkül olcsó német iparcikkekkel ellátni a belföldi szükségletet (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps jobbfelől. — Peyer Károly: Lehetőleg szájharmonikát! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Mindezeken túlmenően pedig a jelen nem lévő iparügyi miniszter urat arra kérem, hogy azokban a nagyon helyes törekvéseiben, amelyek a családi munkabér és a fizetéses szabadság .bevezetésére vonatkoznak, ne engedje magát feszélyezni, hanem igenis, vezesse be ezeket a szociális szempontból szükséges intézkedéseket. (Általános helyeslés.) Tudom, hogy nem lehet ezeket egyszerre, máról-holnapra bevezetni, s hogy kell bizonyos fokozatosságot, bizonyos alkalmazkodási időt, bizonyos símulási lehetőséget biztosítani. Fenyő Miksa, igen t. volt képviselőtársam a Gyosz. múltkori közgyűlésén nagyon szellemesen azt mondotta, hogy a gyáriparral szemben egyrészt követelik, hogy szociális téren tegyen intézkedéseket, másrészt követelik tőle, hogy a drágább nyersanyagból olcsóbb iparcikket állítson elő. Ez olyan politika, — mondotta Fenyő Miksa» — mint amilyen a németekkel szemben, a franciák folytattak, amikor mindenre azt mondották, hogy »les boches payeront«, majd fizetnek a németek. Nálunk pedig az a politika, — mondja Fenyő Miksa, — hogy majd fizet a Gyosz. (Br. Vay Miklós: Eleget harácsolt össze!) T. Ház! En igenis arra az álláspontra helyezkedem, hogy 15 éven keresztül mindig mi fizettünk a Gyosz.-nak. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Taps'. — Rakovszky Tibor: Maxi megkapta! — Jurcsek Béla: Szélsőséges a hangulat itt, úgy látom. — Derültség. — Rakovszky Tibor: Ez a helyes! — Rupert Rezső: Elveszik tőlük dömpingsajtóra, választási kasszára! — Folytonos zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) T. Ház! Azokat a szociális kívánságokat, amelyeket a gyáriparral szemben hangoztatok, természetesen a mezőgazdasággal szemben is hangsúlyozom. Igenis, úgy érzem, ho.gy a jobb terményárak és a jobb értékesítési lehetőségek két irányban is kötelezettséget rónak a magyar mezőgazdaságra a földmunkássággal szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Az egyik kötelezettség abból áll, hogy a tarthatatlan alacsony munkabéreknek megfelelő emelése tekintetében meg kell tenni a komoly intézkedéseket és a komoly hatósági ellenőrzést. (Helyeslés éH tavs a középen. — Jurcsek Béla: Szabály rendeleti kérdés ez.) Ellenőrzés kérdése ez elsősorban t. Ház,, mert például — éppen tegnap értesültem róla, — egy birtokon most, a tavaszi munkákat 80 fillér napszámbérrel fizetik (Farkas István: Es 60 fillér! — Malasits Géza: Még alacsonyabbak is vannak!) és azt a napszámbért is borban adják oda a munkásnak, akinek nincs eg;y falat kenyere sem, amiből magát fenntarthatná. (Zaj a jobboldalon. — Jurcsek Béla közbeszól, — Zaj. Elnök csenget.) T. Ház! Ezekkel a tendenciákkal szemben a hatóságoknak a legszigorúbb eljárást kell alkalmazniok, az ország rendje, békéje és népünk megélhetése érdekében. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Ugyanigy most van itt az ideje, hogy végre ia mezőgazdasági munkásbiztosítás terén is tegyünk egy fontos lépést. ((Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Egy hang jobbfelől: Meg van Ígérve!) Amikor ezeket elmondom, tanúbizonyságot akarok szolgáltatni arról hogy minket nem az egyoldalú osztályérdek vagy elfogultság vezet a gyáriparral vagy a termelés bármely ágazatával szemben, hanem az egyforma elbánást, a
