Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 211 pontból nagyon is fontos önálló mezőgazdasági * kisexisztenciákat előbb megerősítse, azután azok számát növelje, hegy a trianoni magyarság legelesettebbjein, a magyar földmunkásnépességen segített-e, hogy agrárpolitikája fog-e tudni olyan helyzetet teremteni, amely, ha^ lassú evolúciós munkával is, de végül mégis a nemzeti szempontból annyira fontos mezőgazdasági kisexiszfcenciák megerősítéséhez, a földbirtok helyesebb megoszlásához vezet. Vizsgálni fogom először kormányzataink utolsó esztendeinek értékesítési és termelési politikáját, vizsgálni fogom, hogy a falu és a falusi lakosság közterhei. olyanok-e, hogy ia mezőgazdaság megerősödését, prosperitását szolgálják és hatékonnyá tehetik-e a kormányzat helyes evolúciós birtokpolitikai célkitűzéseit. Az elmúlt két esztendő az értékesítési politikában hozott némi enyhülést. Kétségtelen, hogy mezőgazdaságunk legnagyobb válságát- a két év előtti utolsó öt esztendőben élte át. Mezőgazdaságunk válságáért a legutóbbi két kormányzatot nem lehet felelőssé tenni, s az előző kormányokat is csak annyiban, hogy amennyiben a politika az előrelátás tudománya, a konjunktúra éveiben nem igyekeztek mezőgazdaságunkat annyira megerősíteni, hogy az a válság éveiben ellenállóbb legyen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Viszont, ha tekintetbe veszem azt, hogy a magyar mezőgazdaság éppen az úgynevezett konjunktúra éveiben adósodott el a legjobban, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy itt volt bank- és kartelkonjunktúra, de mezőgazdasági konjunktúra soha sem volt. (Ügy van! Ügy van!) Néhai Gömbös Gyula kormánya a kormányzást abban az évben vette át, amikor már elvesztettük egyik legtermészetesebb agrárpiacunkat, Csehszlovákiát és a világválság következtében másik legtermészetesebb agrárpiacunk, Ausztria is szűkítette igényeit. Ma már a mezőgazdasággal foglalkozók lassan feledésbe hagyták menni azt a sok álmatlan éjsziakát, amelyet nekik 1931-ben és 1933ban ringó búzatengereik aranykalásza okozott. Ma már a római egyezménn^l biztosított búzapiacunkat mint egy természetes adottságot könyveljük el és szeretjük elfelejteni, hogy abban az évben, amikor Bethlen István gróf a kormányzást átadta, egyik legtermészetesebb búzapiacunkat, Csehszlovákiát elvesztettük. Míg 1929-ben 1,132.286 métermázsa, 1930-ban pedig 1,184.697 métermázsa búzát exportáltunk Csehszlovákiába, addig 1931-ben már csak 22.000 métermázsát és azóta exportunk úgyszólván semmi. Emlékezzünk vissza az 1930. évben Varsóban, Bukarestben és Genfben, 1931-ben Bukarestben, Párizsban, Belgrádban, Rómában és Londonban, az 1933-ban Londonban és Bukarestben lefolyt és egymástérő búzakonferenciákra, a búzaterület kqntingentálásának fenyegető veszélyére és még sok más naiv gondolatra. Emlékezzünk vissza, ^ hogy ezekben az években minden millió métermázsa búzán a magyar gazdatársadalom körülbelül 7—8 millió pengőt veszített és ha ebben az évben a világpiaci relációk bizonyos mértékben megkönynyítették is a búza értékesítését és könnyebbséget jelentettek, mégis a világnak és a történelemnek talán egyik legnagyobb búzakrízjsén csakis a római egyezmény segítette át, úgyahogy, mezőgazdaságunkat. Ha figyelembe vesszük azt a tevékenysé, ülése 1937 május 12-én, szerdán. 117 get, amelyet a kormányzat terményeink és termeivényeink külföldön való elhelyezése céljából kifejt, akkor minden tárgyilagos kritikával el kell ismernünk, hogy ebben a tekintetben eredményes lépések történtek. És ez nem csak a nagyobb birtokkategóriák^ hanem à kis- és' a középbirtokosok, sőt a mezőgazdasági munkásság életszínvonalán is segített. Sokan éles kritika tárgyává szokták tenni, és Rupert Rezső igen t. képviselőtársam is felszólalt ellene tegnapi költségvetési beszédében és okolta a kormányt, hogy miért nem igyekszünk mezőgazdasági terményeinkkel az arany valutájú piacok felé és miért keressük fel inkább — hogy úgy mondjam — a ránk nézve rossz valutájú Németország piacait. Ha ézl tekintem és ha mezőgazdasági exportunkat figyelembe veszem, akkor megállapíthatom azt hogy legtermészetesebb piacunk Ausztria és Csehszlovákia, másodsorban Olaszország és Németország és csak harmodsorban jöhet Svájc, Franciaország és Anglia. Más országok nem igen^ jöhetnek tekintetbe^ mert hiszen ezeknek egyrészt fekvésük, másrészt termelési adottságaik ezt nem teszik lehetővé. Azzzal a váddal és főleg azzial a kritikával szemben, hogy kormányunk és különösen néhai Gömbös Gyula kormányzata germanofil gazdaságpolitkát csinált, bátor vagyok egy néhány^ adatot felemlíteni, amelyek szerint ebbe a három nemesvalutájú országba, Svájcba, Franciaországba és Angliába az 1933. és 1934. években 1,089.000 métermázsa búzával, 59.000 métermázsa rozzsal szállítottunk többet, mint az 1929. és az 1930-as években. Tengeriből 414.000 métermázsával, hüvelyesekből 180.000 métermázsával, herefélékből 3.000 métermázsával, olajos magvakból 6.000 métermázsával, — majdnem kétszerannyi mennyiséget, — gyümölcsből 57.000 métermázsával, — majdnem kétszerannyi mennyiséget — borból 174.000 hektóliterrel — szintén majdnem kétszerannyi mennyiséget, — leölt baromfiból 69.000 métermázsával — ugyancsak majdnem kétszerannyit, — tejből, vajból és tojásból 47.000 métermázsával többet, vagyis hatszorannyit szállítottunk néhai Gömbös Gyula kormányzata alatt az 1933 és 1934. években, mint az. előző kormányok idején, az 1930—31. években. Alaptalan tehát az a vád, hogy kormányunk germanofil gazdasági politikát csinál. Mezőgazdaságunk érdekében minden lehető piacot felkutat és ebben a tekintetben méltá-' nyolom kormányunk munkáját. Nem tehetünk arról és a mezőgazdaság csak bizalommal és hálával tartozik érte, hogy az új Németország nem hanyagolta el elvből a magyar mezőgazdasági piacot, (Ügy van! Ügy van! a, jobboldalon.) amint azt előbb a szocialista, úgynevezett népfront kormánya csinálta, Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amely elfelejtetts azt

% hogy a világháborúban', a legnagyobb világégésben mi bajtársak voltunk, de abban a nagy gazdasági háborúban nem akart nekünk bajtársiunk lenni és nem akart a mii mezőgadaságunkom segíteni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A mezőgazdasági exportunkkal kapcsolatban is vannak bizonyos kéréseim az igen t. kormányhoz. Miután úgy a piackutatást, mint az ármegállapítást, az áru ellenőrzését és •'• a márkázást ma már úgyszólván teljesen az állam végzi, a maga feladatai közé^ sorakoztatta, kérem, hogy az exportszindikátusok le-