Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

104 Az országgyűlés képviselőházának 2 esünk, akár a nyelvünk, népszokásaink, költészetünk, dalunk. Ezt mindenképpen meg kell őriznünk. Igyekeznünk kell tehát olyan módszereket találnunk, amelyek ezt biztosítani tudják. S ha az előbb említett szempontok érvényesülnek, akkor korszerűbb módon, de magyar vonásait megtartva épül majd tovább a magyar falu. Kérem a kormányt, »sürgesse és támogassa ott, ahol csak lehet a kultúrházak építését, a falusi (betegszobák (Helyeslés jobbfeloi.) és betegházak létesítését. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nem beszélek erről többet, csak anynyit mondok: cito, cito, citissime. T. Képviselőház! Nem folytatom beszédemet. Az idő lejárt. Mondanivalóm hátralevő részét talán alkalmam lesz a részletes vitánál elmondani. Befejezem tehát felszólalásomat. Nekünk magyaroknak nincsen világbirodalmunk, nincsenek kincseit ontó gyarmataink. Nekünk a magunk erejéből kell megerősítenünk nemzetünket éppen úgy, mint ahogyan őseink a magyar történet során mindig ennek a földnek és ennek a népnek erejéből virágoztattak ki gyakran hatalmas korszakokat. De ahhoz, hogy életet, hatalmat és fegyvert szerezzünk, ahhoz az kell, hogy gyökerünket, a magyar földből kinőtt falvakat s azok életét erősítjük meg. Ezt akartam e felszólalásommal ils szolgálni. A költségvetést elfogadom. {Elénk éljenzés és taps. — Szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Rupert Rezső képviselő úr. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Nagy élvezettel hallgattam előttem szólott mélyen t. képviselőtársamnak felszólalását. (Horváth Zoltán: Költői lélek!) Egészen egyetértek vele, hogy úgy mondjam, együtt álmodom vele végig mindazt a víziót, amelyet itt (beszédében megjelenített. Kívánom, hogy mindaz valóra is váljék, amit itt óhajként előterjesztett és a kormánytól kér. Nemcsak helyesnek tartom azt az álláspontját, hogy a falu az alapja mindennek és a falu jósorsán fordul meg az ország sorsa, hanem mi városi képviselők is az ország elsőrendű kérdésének, problémájának tartjuk a földmívesproiblémát, a helyes birtokpolitikát, a kiadós birtokreformot. Igen, a reformok legfontosabbikának tartjuk a földmíves nép gazdasági és kulturális felemelését, mert nagyon jól tudjuk, hogy a városok bol'• dogulása s az ország védképessége is ezen épül fel, hiszen a városoknak is legjobb piaca a fizetőképes, a fogyasztóképes falu, a hadsereg tömegét is ez adja. Alapja az iparnak, a kereskedelemnek is, tehát nagyon szépen egyetérthetünk a falu kultuszaiban valamennyien, a túloldalról és innen is. Inkább még megtoldanám az előttem felszólaló t. képviselőtársam propozícióit s terjeszteném azokat, nemcsak falu védelemre, de a tanyavédelemre is. Ahogyan képviselőtársam szeretné a városból el; vinni a felesleges tömegeket, úgy szeretném én a tanyákról elvinni szintén a falukba, a községekbe a tanyákon élő tömegeket, amelyek szomorú kulturális viszonyok, szomorú egészségügyi viszonyok között élnek. T. Ház! Foglalkozni kell ezzel a kérdéssel is. (Ügy van! balfelöl.) Nézetem szerint nem is Jenné olyan nehéz a tanyakérdés megoldása. Szívesen akadna finanszírozó tőke. Fel is vetettem az egyik agrárszakértő . előtt egy gondolatot, amely tetszett neki, nevezetesen azt, hogy át kell engedni a tanyaterületeket egy W. ülése ÎÙB7 május ii-én, kedden, társulatnak, vagy akár magánegyénnek, aki erre vállalkozik, — maga az állam is megcsinálhatja — vadászterületnek 99 évre vagy 100 esztendőre. Az illető ennek ellenében községesítse a tanyákat, vonja össze a tanyákat* építse községekké. Mert mi a helyzet? A tanyás területeken nincs vad, pedig ennek az országnak igen fontos gazdálkodási ága a vadgazdálkodás is. A vadgazdaság idegenvonzó erő is. Tudjuk, hogy az Alföld nagyon szerencsés talaj vadtenyésztésre, hiszen látjuk a nagy uradalmakat, hogy ott, ahol nincsenek kis tanyák, ahol nincs lárma, s áíhol tanyái kutyák, macskák nem zavarják a területet, igen dús vadállomány vian. Ha a tanyás területen is megtörténnék az össszevonás, óriási területek keletkeznének, amelyeken igen dús vadállomány volna kitenyészthető. Azt hiszem, ihogy a külföldi tőke is szívesen belemenne ilyen üzletbe. Nem tartható fenn a tanyarendszer, ahol a kisgyermekek 3, 6 s sokszor 10 kilométerre kénytelenek iskolába járni, ha pedig beteg van, nincs közel orvos, patika. Ezek a tanyától talán 10, nem ritkán 20—28 kilométerre vannak, így a gyermekek el vannak zárva az iskolától, az egész tanya világ a templomtól, kultúrától, mindentől. Ez az állapot tart körülbelül november elejétől április közepéig, mert hiszen az utak használhatatlanok. A bekötőutak rendszerébe a tanyákat nem vonhatjuk be. Ki győzné eztH Semmiféle pénzzel nem lehetne győzni, hogy az egyes tanyákba az utakat bevezessük. Nagy területek szabadulnának fel a tanyák megszüntetésével, fölösleges úthálózatok, felesleges udvarok. Jól össze lehetne vonni a tanyákat az illető vidékek olyan részeire, amelyek terméketlenek. Fontos gazdasági célt szolgálnának s ezen az úton 1,800.000 embert szabadítanánk^ meg súlyos szenvedésektől és kényelmetlenségektől is. Méltóztatik látni, hogy a falu dolgai iránt mi városi képviselők is rokonszenvvel viseltetünk, sőt a falupolitika terén azokat a követelményeket, amelyeket ez irányban a t. túloldalon támasztanak, — támasztott nevezetesen előttem szólott t. képviselőtársam — mi szívesen ki is szélesítjük. Eszerint közöttem és az előttem felszólalt képviselő úr között beszédjét illetőleg kontroverzia nincsen. T. Ház! Most áttérhetek vele szemben a költségvetés bírálatára, amelyet illetőleg ő nem •szólt semmit., Egyetértek azzal, amit a túlsó oldalról ma is hangoztattak, (vitéz Várady László, a baloldalra mutatva: Emezen az oldalon is!) hogy Fablnyi pénzügyminiszter urat elismerés illeti meg, mert igen sok dicséretes változtatást vezetett be évről-évre benyújtott költségvetéseiben. Keresztülvitt egy-két olyan teherkönnyítést, olyan reformokat, amelyeket nem lehet lebecsülni. Bizonyos, hogy a t. pénzügyminiszter úrnak érzéke van az igazság, az emberiesség, a méltányosság iránt. Látni egyes konkrét intézkedéseiből is, hogy nem rideg finánc. Mégis nemcsak azért, mert a kormánynyal szemben nem viseltetem bizalommal, hanem azért sem fogadhatom el költségvetését, mert akármilyen jószándékú is, ez a költségvetése sem nyugszik az igazságos és erkölcsös gazdasági alapon. Nem felelj meg annak a gladstonei elvnek, amelyet ő idézett, hogy tudniillik jó irányban befolyásolná az egyesek boldogulását, a társadalmi osztályok egymáshoz való viszonyát és a nemzet erejét. Ezzel szemben a t., pénzügyminiszter úr költségvetését Gladstone-nak inkább más szavaival lehet