Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

Az országgyűlés képviselőházának %l( jellemezni. Az 1860-as, vitában emlékezett viszsza Gladstone Londonderry lordnak egy régé bben elmondott beszédére, amelyben a lord panaszkodott Anglia népére, hogy csodálatosan tudatlan türelmetlenséggel viseltetik az adózás iránt. Gladstone a maga kofában, 1860-ban, amely időben Anglia adóztatási rendszere éppen olyan igazságtalan volt, mint ma a mienk, már azt látta szükségesnek kijelenteni, hogy ha Londonderry még élne, ha halottaiból feltámadna, a mai időben bizonyosan azt mondaná, hogy Anglia népe csodálatosan tudatlan türelmességgei viseltetik az adóztatás iránt. Disraelivel való vitájában mondotta ezt akkor, amikor a költségvetési megtakarítá- : sok terhére a szegények adóját, a fogyasztási adókat és a vámokat 'akarta leszállítani és a jövedelmi adót akarta emelni, amely emelés ellen Disraeli tiltakozott, mert, — úgymond — a nemzet virágát, a jövedelmi adót fizetőket nem szabad sújtani. Ezzel széniben Gladstone azon az állásponton volt, amit a mi pénzügyminiszterünk hirdet, de nem valósít meg, hogy igenis szociális költségvetést kell készíteni, illetőleg a költségvetés annyit ér, — amint a túloldalról is mondották — amennyi szociálpolitika van benne s igazán helyesen a költségvetés csak a teherbíró vállakon épülhet fel. Gladstone költségvetési beszédeiből kitűnik, hogy szerinte a gazdagság, a jólét vonala az egyenesadók vonalával kezdődik, ellenben a fogyasztási adók vonalától kezdődik a szegénység. Ha pedig megnézzük ezt a mi költségvetésünket, okkor époen a gladstoni elv alapján megállapíthatjuk» hogy ez a költségvetés a szegények vállaira nehezedik, mert amíg azt

; látjuk, hogy az egyenes adók 226 millió pengét tesznek ki, addig szomorúan kell konstatálnunk, hogy a fogyasztási adók, a közvetett adók 578 millió pengőre rúgnak. Természetesen majd sokkal többet tesznek^ki, mert hiszen ez csak előirányzása a bevételeknek, ezzel szemben az egyenesadók és a fogyasztási adók területén 821,741.000 pengő kiadást irányoz elő a kormány, tehát nyilván majd ennyinek kell lennie a bevételnek is, a fogyasztási adók tenne tehát ebben az irányban még megnövekszik. Az látjuk, hogy a fogyasztási adók, a közvetett adók teszik ki a költségvetés kétharmadát, ha a közigazgatási ágat nézzük. Természetesen nem változtat ezen az igazságon az sem, ha a bruttó költségvetést vesszük alapul, mert hiszen a bruttó költségvetésben az üzemi; kiadások, illetve bevételek sorsa szintén ^ ösz-; szefügg az adózóképességgel és az adózóképes- \ séget épúgy és éppen azoknál veszi igénybe, ahogyan és akiknél a közigazgatási költségvetés. Ha tehát, a közigazgatási költségvetés igazságtalan, antiszociális, ugyanez a helyzet az üzemi költségvetésnél is. ^ . M Eszerint nem a salus rei publieae-t való-; sít ja meg a költségvetés, amint azt a pénzügy-! miniszter úr hirdeti, hanem ha megnézzük az! egyenösadók részleteit is, azt látjuk, hogy ná-| lünk még az egyenesadók vonalával sem kezdődik a jólét, a jómódú ság. Mert azt látjuk,; hogy az egyenesadók területén is megint csak; a szegény embereket adóztatja túl a költség-; vetés. A költségvetés szerint ugyanis az egye-: nesadók között a földadó 30,200.000 pengővel; szerepel. Ezt nem kell komolyan venni, onertj amint tudjuk, a mezőgazdaság megsegítésére

f szolgáló alapból itt visszatérítenek 8 milló; pengőt, tehát csak 22 millió pengő marad. En Ï L ülése 1937 május li-én, kedden. 105 nem keveslem ezt, de ha 16 millió katasztrális hold föld 22 millió pengőt fizet, akkor magá

: ból ebből látszik, hogy nem igazságos és nem nyugszik erkölcsi alapon a költségvetés, mert viszont a házadó 67 millió pengőre rúg és nem igazságos, mert a társulati adó csak 15,700.000 pengőre, a jövedelmi adó csak 36 millió pengőre, a vagyonadó pedig 15,500.000 pengőre. Mindezzel szemben pedig — és ez egyik legjellemzőbb vonása ennek a költségvetésnek — az alkalmazottak különadója 24 millió pengőre rúg. Hát ha az egész magyar föld, 16 millió katasztrális hold föld, végeredményben csak 22 millió pengő adót fizet, nem kétségbeejtő-e, nem riasztó-e az, hogy a szegény közalkalmazottak és magánalkalmazottak — hiszen a legnagyobb részük, a tömegük szegény kisexisztencia — csak különadóban 24 millió pengőt kénytelenek fizetni? (Mayer János: Ez csak az alapadó, mi az azután, amit utána fizetnek! Községi adó, vármegyei adó! — Horváth Zoltán: A pótacló!) Ez még mind ezen felül esik, mert hiszen még az is kétségbeejtő, hogy a költségvetési 1.267,000.000 pengővel nincs elintézve a számla. A népnek nemcsak ezt az 1.267,000.000 pengő adót kell megfizetnie, nemcsak a kincstári adókat, a kincstári terhet kell viselnie, hanem ott vannak még a községek, a vármegyék terhei, ott vannak még az egyházak adói, azután az Oti.-, a Mabi.-szolgáltatások. (Horváth Zoltán: Az iskola!) Nem mond tehát keveset az, aki azt mondja, hogy a magyar nép összterhe ilyen köztartozásokban vagy, köztartozás jellegű szolgáltatásokban meghaladja a két milliárdot. Hogy lehet ezt elbírni? Éppen ezért nem lehet a költségvetésre azokat a dicséreteket mondani, amely dicséretekkel a t. pénzügyminiszter úr beterjesztette. Nagyon is meg kell állapítanunk, hogy egyoldalú megterhelés foglaltatik benne a szegényekkel, a szegény tömegekkel szemben és ez a megterhelés még annál tragikusabb, mert hiszen ha forma szerint a költségvetés terhet ró ' is az erős vállakra, — mint a társulati adót és hasonló adókat — akkor is áthárítással még ez az adórész is átmegy a szegény népességnek a vállára. Azt lehet mondani t. Képviselőház, hogy a mezőgazdasági területen körülbelül 20.000 lélekszámú jómódú ember van, a kereskedelmi élet terén — mondjuk optimista számítással — 150.000 lélek, az ipari élet területén — megint csak optimista számítással — 300.000 jólétű ember van, az intellektüel területen 100.000 lélek, összesen 570.000 lélek van tehát Magyarországon, akikről azt mondhatjuk, hogy még jólétben él. A pénzügyminiszter úr költségvetése szerint tehát ez az 570.000 lélek majdnem semmi adót nem fizet, mert ezzel szemben a fogyasztási adók a szegények nagy tömegére, a 8,430.000 lélekre esnek. Világos tehát, hogy ettől a 8,430.000 lélektől gyűlik össze a fogyasztási adóknak a túlnyomó része. Megengedem, hogy tíz-húsz millió pengő gyűlik össze talán a többitől is, de ezek a jólétben élők még ezt az adót is vissza tudják hárítani a szegényekre. Ennélfogva tehát erre a költségvetésre semmiképpen sem lehet rámondani azt, t. Képviselőház, hogy szociális jellegű költségvetés, hogy valami kis szociálpolitikát tartalmaz, hogy ez a költségvetés csakugyan a »salus rei publieae« elvének a megvalósítása volna. így tehát, ha az igen t. pénzügyminiszter úr arra kért bennünket, hogy a Gladstoneféle elvek szerint bíráljuk el a költségvetést,