Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

Az országgyűlés képviselőházának 19 és a közgazdasági életben ilyen fekélyt bennehagyni. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon. — Mózes Sándor: Ki a fekélyekkel!)- Nincs nagyobb felekezeti és faj elleni izgatás annál, ha tovább tűrjük, hogy a Lederer-osalád, a Fellner-csaiád, a Leipziger-család, a MoskÖvicscsalád kezében ottmaradhasson az ipari szeszgyártás mai formájában, (Egy hang bal felöl: Ipari hitbizományi) amelyek 80%osi jövedelmet élveznek. Akkor, amikor a szerencsétlen szőlősgazdákat a borfogyasztási adóval állandóan bántják, amikor a szőlősgazda nem tud rentábilisan termelni, amikor a munkások nem tudják megkapni a méltó bért, akkor azt látjuk, hogy ezeknek a családoknak tömkelege olyan jövedelmeket kap ajándékba a magyar államtól, (Mózes Sándor: Hitbizományi) amelyeket rég el kellett volna tőlük venni. Ha hozzá tudunk nyúlni, mélyen t. miniszter úr, a magyar földbirtokhoz, ha hozzá tudunk nyúlni a hitbizományokhoz, ha van telepítés és el tudjuk venni a földet, akkor miért ne telepítsünk az ipari szeszgyártásnál és miért ne juttassuk megélhetéshez azokat az apró kis embereket, akik ebben megélhetésüket találják. En többször interveniáltam ia t. miniszter úrnál a köztisztviselők gyermekei részére denaturálható szesztermelés, eeetgyártási jogosítványok ügyében, ami mind a szesszel van kapcsolatban. (Br. Vay Miklós: A szesznek van sajtója. Ezt elhallgatják.) A szeszkartel mellett ott vannak a kiskartelek és ezek megkötik... (Br. Vay Miklós: Le se közli ezt az interpellációt, a sajtó egy része! Elhallgatja! — Némethy Vilmos: Az önök lapja is elhallgatja! — Sándor István: Hol van a kormány sajtó? — Br. Vay Miklós: A kormány sajtó megírja!) Meg sem hallgatják ezeket a kisembereket, akik szeszjogosítványokért mennek, (Zaj.) Miért ne lehetne a mezőgazdasági szesz- és borgazdaságot egy nevezőre hozni, a gazdasági életben szétvinni a kisemberekhez ezeket a jogosítványokat és odaadni, hogy boldoguljanak azokkal. (Helyeslés.) Tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék nekem, ha lehet választ adni arra, mi lehet az oka annak, hogy a pénzügyminiszter úr és a miniszterelnök úr bejelentése ellenére, hogy még a költségvetés előtt a Ház elé hozzák az új szesztörvény javaslatát, ez elmaradt? (Éljenzés és taps balfelöl.) Elnök: A pénzügyminiszter urat illeti a szó. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy válaszomat Meizler Károly képviselő úr hasonlótárgyú interpellációja után mondhassam el. (Br. Vay Miklós: — a baloldal felé — Dubléznak az urak?) Elnök: Következik Czirják Antal képviselő úr interpellációja a kormányhoz, a Vasa&környéki munkás- és útviszonyok tárgyában. Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): interpelláció az összkormányhoz a Vasaskörnyéki munkás- és útviszonyok tárgyában. Van-e tudomása az összkormánynak arról, hogy a legutóbbi bányamunkászavargások nemcsak a bánya, hanem a közmunka hiányára is visszavezethetők? Nevezetesen arra, hogy Baranyában általában, de különösen a Vasast környező területen nélkülözik az útépítő mun

: kát, melynek következtében a Vasas melletti hos'szuhetényi állami kőbánya sincs megfelelő rendelésekkel ellátva. , ülése, 1987 máreius lú-én, szerdán. 133 Baranya az országban aránylag a legkevesebb kiépített úttal rendelkezik: 100 községnek még bekötő útja sincs ugyanakkor, amikor a megyében számos kőbánya van. Ezért tisztelelttel kérdem: 1. Hajlandó-e az összkormány a vármegyét útépítési politikájának megváltoztatására bírni? 2. Hajlandó-e a már tervbe velfct és magas községi hozzájárulások kötelezettségével alátámasztott községi utak kiépítését kölcsönökkel támogatni? 3. Hajlandó-e ezekből a legnagyobb községi áldozatkészséget mutató vasas—íhird—nerkesdi útra megfelelő segítséget, illetőleg kölcsönt nyújtani? Van-e tudomása az összkormánynak a bányaimunkásság nyugibérkívánságairól és hajlandó-e minimálisnak mondhaitó követelések teljesítésére a bányavállalatok anyagi hozzájárulását biztosítani ?« Elnök: Czirják Antal képviselő urat illeti a szó. Czirják Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Bizonyára még mindanynyiunk élénk emlékezetében van az a hatás, amelyeit a múlt szerdán Peyer képviselőtársunk egy napirendi felszólalás kapósán váltott ki a t. Háziban, (Meizler Károly: Nem Peyer, hanem áz események!) amikor beszéde végén azt mondotta, hogy: én a Házhoz, a magyar nyilvánossághoz fordulok és védelmet kérek a szegény üldözött emberek részére. Méltózítatnak tudni, hogy akkor az egész Ház kifogásolta azit a körülményt, hogy a Dgt. 137 munkást bocsátott el, akik szerinlte gyanúsak voltak, akik állítólag a sztrájkot szították, azon a 11 bányamunkáson felül, akik a vasasi Thomen-aknában a szfcrájkolókat állítólag visszatartották. Ez a hangulat akkor azt a reményt keltette mindannyiunkban, hogy a legrövidebb időn belül tényleg történni fog valami az elbocsátott szerencsétlen bányamunkások érdekében. Sajnálattal állapítom, meg, hogy ebben az irányban semmi sem történt, illetőleg ez alatt a hét alaltt a helyzet, ha nem is nyilvánosan, ha nem is kirobbanóan, de annál jobban elmérgesedett. Ez azt jelenti, — és szorosan ez függ össze az én interpellációmmal — hogy azon a sűrűn lakott bányavidéken a munkanélküli munkásság száma megszaporodott. Hogy mennyire elfajulnak ott a viszonyok, arra én, minit arról a vidékről való,, regisztrálhatom azokat a tényeket, hogy a bányamunkásság igenis a legnagyobb veszedelemnek tartja azokat a kijelentéseket, amelyek, sajnos, itt a Házban 'talán a helyzet nem kellő isimeretében elhangzottak. A bányavidéken most már a hatóság ós a munkásság a sajtón keresztül üzenget egymásnak és ezekből a sajtóközleményekből állapítom meg egyrészt azt, hogy míg a munkásság vezetői anarchiának jelzi az ott történteket, ugyanokkar a Dgt. ügyésze erre a munkásvezetőségi megállapításra (hivatkozva mondja azt, hogy ki kell tisztítani, ki kell gyomlálni moslt már a Dgt. bányavidékeinek munkáselemeiből azokat, akik ott az állandó bujtogatok és akik az állandó veszedelem melegágyai. Nagyon téves ez a megállapítás úgy a bányamunkásság vezetői, mint a Dgt. részéről, amely ebbe a precedensbe akart belefogózni. T. Ház! A való igazság az, — és, ezt bizonyára az igen t. iparügyi miniszter úr is igen jól tudja, mert én bizonyos vagyok benne, hogy Ő a bányamunkássággal együtt érez (Igaz! Ügy