Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

134 Az országgyűlés képviselőházának 19 7. ülése. 1937 március ló-én, szerdán. van! jobbfelől.) — hogy a Dgt. hatalmi kérdést csinál a 137 munkás elbocsátásának vagy viszszavételének kérdéséből. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A munkásság csinál hatalmi kérdést! Nem is a munkásság, csak a szociáldemokrata szakszervezet! — Györki Imre: Dehogy csinál! A miniszter úr azt mondta, hogy azok kisebbségben vannak! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A többség dolgozik! Tessék dolgozni!) T. miniszter úr, erre a »tessék dolgozni« kijelentésre majd leszek bátor még visszatérni. A Dgt.' hatalmi kérdést csinált ebből az ügyből, hogy a munkabérek emelésének egyszersmindenkorra gátat vessen. T. Képviselőház! Ennek a bányászsztrájknak résztvevőivel — ha elítélendő is bizonyos vonatkozásokban — egész Pécskörnyék és a pécsi egyetemi ifjúság is együttérez. Együttérez abból a természetes okból, hogy a szegényebb, az elnyomorított, a nyomorgó embereknek sorsáról van szó. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez megint más kérdés!) Együttérez azért is, mert a főispán és a bányakapitányság most már nem hajlandó közvetíteni ebben az ügyben és így ez a munkásság teljesen magárahagyottan topog egy helyben és képtelen megállapítani, hogy mi a helyes út. Az ilven munkásság, amely ezt a borzalmas munkát, a legveszedelmesebb munkahelyen végzett munkát (Alföldy Béla: Ügy van!) ilyen bérekért végzi, amelyek köztudomásúak, (Mózes Sándor: Állandó robbanó légkör! — Györki Imre: A magyar testvéreket hagyják éhezni!) joggal megérdemelné azt, hogy a hatóság a maga segítő kezét soha meg ne tagadja tőle. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) T. Képviselőház! Az iparügyi miniszter úrnak nagyon jól méltóztatik tudni azt, hogy ezen a vidéken sok idegen honos van, a Dgt.nek tehát nagyon is módjában áll az, hogy kvázi a munkábalépésre kényszerítse ezeket az idegen honosokat, mert hiszen nemcsak a munkanélküliség, hanem a kiutasítás veszedelme is fenyegeti őket. (Györki Imre: Ezek dolgoznak!) Kétségtelen, hogy az éhség is a Dgt. kezére dolgozik, márpedig éppen az ilyen munkásokkal való visszaélést a kormányzatnak nem volna szabad eltűrnie. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Felemelték a béreket! Honorálták a munkásság jogos kívánságát!) A miniszter úrnak mindenesetre arra kellene törekednie, hogy ha ez a 8%-os béremelés meg is történt, a, nyugalmat azzal biztosítsa azon^ a bányavidéken, hogy — amint mondani méltóztatott — ne egyszerre és ne most a forrongó időben bocsássák el a 137 munkást, mert mód van a felesleges munkások létszámának csökkentésére egyrészt az elhalálozással, másrészt azzal, hogy ha esetleg tényleg vannak renitensek, azok később elbocsáthatók, vagy a munkaidő és a munkaalkalom csökkentése során tudnak ezektől megszabadulni. Nem szabad provokálni, nem szabad ezt a kérdést ilymódon állandóan kiélezni, de nem szabad akként sem, hogy azt a szerencsétlen Kraszkó orvostanhallgatót megbilincselve viszik ki a bányavidékre, amivel szinte provokálják mellette a tüntetést és azt is provokálják, hogy az egyetemi ifjúság mellette foglaljon állást. Ezek mind olyan elhamarkodott intézkedések, amelyek esetleg igen-igen súlyos kimenetelűekké válhatnak, éspedig azért, mert ha momentán el is bírják nyomni a lázongásokat, de végképpen nem, amire bizonyíték az, hogy 1933 óta ezen a szerencsétlen vidéken immár másodszor ismétlődött meg az éhségsztrájk. T. Képviselőház! Lázít ezen a vidéken az a megnemértés is vagy — helyesbíteni kijelentésemet tr a tájékozottságnak az <a hiánya is, amely ebben a képviselőházban megnyilatkozott. Brogii igen t. képviselőtársam valószínűleg nein ismeri jól a kerületét, (Brogii József: Azt bízza rám!) amiíkor azt mondja, hogy ez a 146 ember volt ott lázító. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ezek legnagyobb részben egészen csendes, rendes ember3k legkevesebb belőlük a lázító. (Zaj.) Természetes, hogy Csoór képviselőtársamnak az a meggondolatlan kijelentése, hogy azért lőttek a munkásokra, mert vas dorongokkal mentek neki a csendőröknek, teljesen téves és ennek megállapításával tartozunk az agyonlőtt emberek erojuékének. (Gr. Festetics Domonkos: Majd a vizsgálat ki fogja deríteni!) Különösen tiltakozom Festetics képviselőtársam kijelentései ellen, mert ott nem voltak verekedések és ha ön látta volna azt a helyet, ahonnan lejöttek a temető mellől az emberek, akkor nem ismételné meg ezt a kijelentését. (Gr. Festetics Domonkos: Vizsgálat van, tehát nem lehat feszegetni a dolgot!) Azt a vizsgálatot, amely ott folyik, megelőzte már a főispán úr nyilatkozata. Ha tehát ő látta, hagy hogyan történtek az események és az én érzésem és számos tanú bemondása szerint nem egészen úgy volt, ahogyan ő megállapította, akkor erre a vizsgálatra, amelyet tisztelettel várok, kétségtelenül nem lehet most hivatkozni. T. Ház! A legnagyobb elkeseredést — és itt megbocsát az igen t. iparügyi miniszter úr — az a válasz keltette, amelyet méltóztatott a Házban nekünk megnyugtatásul elmondani. Én áz iparügyi miniszer úr minden tiltakozása ellenére megállapítom, hogy neki sokkal nagyobb szociális érzéke van, mint amit ebben a válaszában megmntatott. Ne méltóztassék ezt a dúsgazdag vállalatot, ezt a 150 millió pengővel szanált vállalatot védeni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Mennyiben'?) Ebből az összegből csak 30 millió schillinget adtak az osztrákok. A Dunagőzhajózási Társaság az utódállamoktól összesen 150 millió pengő értéket kapott. Ebben az Összegben mi járunk elől. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez tévedés!) Nem tévedés. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Mit kapott tőlünk?) Részletezni fogom, rengeteg sckaí kapott, mert az a türelem, amellyel ezt a társaságot. (Derültség és mozgás a jobboldalon,) nem 150 millió pengőt ér, hanem még ennél is sokkjai többet jelent, mert ennek révén és a mi hiibás, gyakran karteltámogató politikánk révén sokkal többet, számokban ki seoi fejezhető értéket kapott. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nincs is kartelben!) Annál rosszabb. A pénzügyminiszter úr túlságosan megvédi a Dunagőzhajózási Társaságot, amelyről remélem, az iparügyi miniszter úr is (meg fogja állapíttatná szakértőkkel, hogy ha a 80 filléres munkaibérhez még 40 fillér kitermelési költséget veszünk hozzá, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) — kérem rögtön hivatkozom a miniszter úr adatára — akkor az így előálló 1 pengő 20 filléres termelési költséggel