Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-194
64 Az országgyűlés képviselőházának i§h* De tovább uiegyek, itt vannak a háborúiból visszamaradt telepek,, v Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Farkas István: Kérek negyedóra nieghoszszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Felkiáltások: Megadjuk!) Tessék folytatni. Farkas István: Itt van a Mária Valériatelep, az Auguszta-telep ós töibb más telep, amelynek átvételét egyszerűen egy rendelettel rákényszerítették a fővárosira. Itt van egy rendelet, amely megjelent december 4-én és előírja, hogy nikidezeket a telepeket kötelesek a városok átvenni. Ezek a 'háborús (maradványok. A háború alatt menekülteknek építették ezeket a helyiségeket. Menekültek laktak bennük. Ezek az épületek leromlottak, résziben azért, mert fából vannak, ide különiben is olyan piszoktelelepekké lettek, annyira lezüllöttek, annyira tönkrementek, hogy egyenesen a 'betegségek ki termelőivé lettek. Az állam most rákén yszerítette ezeket a fővárosra, hogy a főváros vegye át és gondozza a telepeket. A f óvárosnak adják ezeket a nagy iszegénytelepeket, .amelyeket tulajdoniképpen le kellene . (bontani és új telepeket kellene helyettük építeni. Mit esinál itt az állam? Az 'állam 1 azért, amit a háború előidézett, hogy nyomorúság van itt ebben az országban, nem ad semniit, az államnak nincs pénze, az állam (mindent a fővárossal akar fizettetni. Hogyan várjuk tehát a fővárostól, hogy pénzügyei rendezettek legyenek? Ezek a telepek borzasztó állapotban vannak. Tessék kimenni az Auguszta-telepre, ahol világos nappal patkányok szaladgálnak. Tessék csak megnézni, csupa fabódé van ott, ahova a piszok, a szenny befolyik, ahol klozet nincsen vagy csak 5—6 bódénak van egy klozetje. Ezek nagyon szomorú dolgok és az embernek megáll az esze, hogyan lehetnek ilyen dolgok Budapesten, hogy tarthatott fenn az állani ilyen telepeket eddig is, miért nem alakítja át és miért nem épít megfelelő menhelyeket és szükséglakásokat. Lehetetlen dolog, hogy a fővárosra megint újabb terheket rakjanak. Ha valaki megnézi a fővárosban ezeket a telepeket és Budapestet ezeken keresztül ítéli meg, nagyon szomorú képet kap. (Propper Sándor: Ezeket nem mutatják meg!) Ezeket már régen le kellett volna bontani és újakat építeni. Az állam pedig most rásózza ezeket a fővárosra, hogy a fővárosnál maradjanak. Nem nyújtanak a fővárosnak módot arra, hogy bevezesse az igazságos, fokozatos vagyonadót és még kevéslbbó itesz a kormány olyan intézkedéseket, hogy ^ a^ (fokozatos vagyonadót különösen a földadónál megvalósítsa és olyan gyors tempóban valósítsa meg, hogy azok a messzemenő szociális intézkedések, amelyeket a nyomorúság termel ki, fedezhetők legyenek. Pedig ez volna a helyes nemzeti politika, hogy ne hagyják elpusztulni a magyar népet, hiszen siralmas, bosszantó és lázító az, ami manapság a vidéken és a fővárosban a szegény néposztályok körében tapasztalható. Ezt nem volna szabad eltűrni. Beszélünk róla, elismerjük, látjuk, hogy van, de nem teszünk ellene semmit, csak a szó hangzik el és minden marad a régiben, züllünk, megyünk lefelé. Beszélnek nemzeti szempontokról, nemzeti ideálokról, de a nemzet nagy többségének, a 4—5 millió embernek, amely éhezik, nyomorog, életnívóját nem akarják felemelni, nem akarják őket kultúremberekké tenni, sőt lezüllesztik olyan mélyre, ahonnan már alig ütése' Í937 március 4-én, csütörtökön. lehet őket felemelni. (Meskó Rudolf: Nagyon sötét ké)pet fest!) Ez a szanálás nagyon egyoldalú, osztályjellegú. Es kimutatták itt, hogy mennyit vontak le a munkásoktól és kimutatták, hogy miképpen lehetett volna ezt a szanálást jobban megcsinálni. Ez a szanálás alapjában nem jelent semmit, ezekkel az intézkedésekkel nem jutottunk odáig, hogy a dolgok megoldódnának és a főváros pénzügyei teljesen rendben lennének. A szanálás mérlegét a következőkben lehet megállapítani a levonások szempontjából. Az üzemeknél létszám- és illetmény csökkentés címén elvontak az alkalmazottaktól 1,100.000 pengőt. Az üzemek alkalmazottaival az adót megfizettették, amit eddig nem fizettek, ez 223.000 pengő. A Beszkárt. alkalmazottaitól ugyanezen a címen elvettek 320.000 pengőt. Az üzemi alkalmazottaktól elvont természetbeni járandóság címén megtakarítottak 645.000 pengőt. Az üzemi alkalmazottaknál az illetmények elvonása 135.000 pengőt tesz ki. A kültelki pótlék elvonása a tanítóknál 200.000 pengő. A gázés villanykedvezmény elvonása címén elvettek 207.000 pengőt, a tisztviselői segítő alap adminisztratív költségeinek elvonásával 177.000 pengőt takarítottak meg. A szanálással tehát nem növelték, hanem csökkentették a fogyasztás mértékét, lehetetlenné tették, hogy ezek az alkalmazottak anynyi fogyasszanak, mint amennyit eddig fogyasztottak. Ezzel tehát megint odajutottunk, hogy Budapesten kevesebb mezőgazdasági terményt fognak fogyasztani és majd azután az állaim, prémiummal kiviszi azt, (hogy másutt eladhassa. Ezeket az állapotokat fenntartani nem lehet. A fővárosnál magánál is vannak olyan intézkedések, amelyek az egyes fővárosi üzemekben úgy hatnak, hogy ott kevesebb a jövedelem. Beszéljünk mindjárt osak a viliamoistairifa emeléséről. A villamostarifa emelése egészen furcsa és rossz dolog, mert a villamo® 'vasutaknál nem lett több a bevétel. Mire kényszerítette ez az emelés iaz embereket? Arra, hogy biciklit vegyenek, 'biciklin járjanak vagy gyalog menjenek. A viMamosdíjaknak ez az emelése tehát nem szanálta a Beszkárt., mert éppenúgy ráfizetnek. A főváros ügyeit úgy kellene .berendezni, hogy az üzemek ne járuljanak hozzá a főváros adminisztrációjának fenntartásához.^ Tessék a polgárságot vagyonadóval megadóztatni és 'az üzemieket olcsóbbá tenni. A villanyt, a gázt, amely hajtó- és forgalmierő, 'amely kell az iparnak, kell a közönségnek, olcsón kell adni, olesóhbá kell tenni. Ma a helyzet az, hogy ezek iaz üzemek jövedelmük egy részét beszolgáltatják a főváros pénztárába, holott a helyes állapot az volna, hogy ez ne történjék meg, éppenúgy, mint a vámokat is meg kellene szüntetni, meg kellene szüntetni az egész vonalon mindenféle vámot és ezzel lehetővé kellene tenni azt, hogy az esmherek élhessenek, az ipar, a kereskedelem és a fogyasztás, emelkedjék. Ezen a területen kellene és volna szabad csak szanálást végezni. , De (továbbmegyek. Ott van például a Széchenyi-gyógyfürdő. A (fürdődíjakat felemelték. (Rupert Rezső: Es üres a fürdő!) Ezt az új polgármester csinálta. Ha kimegy az ember most abba a gyönyörű szép gyógyfürdőibe, azt látja, hogy öt-hat emlber fürdik ott egy nap. Azelőtt a középosztály járt oda, reumás emhe-