Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-194

Az országgyűlés képviselőházának 19U. rek jártaik oda, de minthogy felemelték a fürdő áyát, nra nem mennek oda. (Rupert Rezső: A régi időben nem lelhetett kabint kapni, most meg'üres az egész!) Ügy van, azelőtt nem lehetett kabint kapnli. Elsőrendű, jó fürdő ez, én magam is járok oda már évek óta, most azonban azt látom, ha kimegyek oda csütörtökön vagy pénteken, hogy míg azelőtt az. emberek hetenként két-háromszor mentek oda fürdeni, most két hétben mennek egyszer. Mit ért el tehát a főváros azzal, hogy felemelte a fürdő átrát^ A bevétel kevesebb, elleniben megvan a személyzet, be kell 'fűteni, a fürdőt rendiben kell tartani. Ha a főváros le szállítaná kat, jobban járna, (Rupert Rezső: Kevesebb a gyógyulás is!) éppúgy, mint ha a Beszkárt. is leszállítaná az árakat, nagyobb volna a forgalom és jobban eélt érnének. Ez a jelentés azt bizonyítja, hogy a kormány helytelenül intézkedett és nincsen remény arra sem, nogy a jövőben maid helyesebben intézkedik. Ezeket a szempontokat vegye figyelembe a t. államtitkár úr, amelyet itt hangoztatunk: legyen olcsó a közigazgatás, legyen olcsó az élelem, legyen olcsó a forgalom, legyen olcsó a villany és a gáz, legyen megélhetési lehetőség, emeljük az életstandardot, mert ezzel szolgálatot teszünk az ország fővárosának, szolgálatot teszünk a szociális viszonyoknak, sőt, tovább megyek, a nemzeti szempontoknak is, mert megmentjük a magyar népet attól az elzülléstől, attól a lenyomorodástól, amelybe eddig jutott. A jelentést nem fogadom el. (Helyeslés a ssélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Fábián Béla! Elnök: Fábián Béla képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a jelentéssel kapcsolatosan azokkal a kérdésekkel foglalkozzam, amelyeknek a legnagyobb mértékben megvan a napi aktualitásuk. Legelsősorban hivatkozom Pest vármegye főispánjának Pest vármegye legutóbbi kisgyűlésén mondott beszédére, amelyben igazán megszívlelendő kijelentések voltak (Ügy van! balfelől.) arra vonatkozólag, hogy miként kellene végét szakítani annak az igazán sajnálatos háborúságnak, amely Budapest székesfőváros és a környék között dúl. (Csoór Lajos: Már évek óta!) Teljesen lehetetlen helyzet és lehetetlen állapot, hogy Magyarország f két legnagyobb törvényhatósága: Budapest székesfőváros és az ország vezérlő vármegyéje, Pest vármegye között esztendők óta nem lehet elintézni a vitás kérdéseket. Már ültünk kerekasztal-konferencián Budapest székesfőváros közgyűlési termében, voltunk ott vagy háromszázan (Bródy Ernő: Ez sok! Nem kell népgyűlés!) és felszólaltunk valamennyien és mind elmondtuk (Mikecz Ödön belügyi államtitkár: A kevesebb több lett volna!), hogy miként lehetne ezt a kérdést elintézni. Ott volt Budapest székesfőváros ^ vezetősége, ott voltak az összes érdekelt községek képviselői, jegyzői és bíráii, ott voltak a főszolgabirák, a szolgábírák, ott voltak a képviselők és az Ur Isten tudja csak megmondani, ki milyen címen, de mindenki, aki Pestkörnyéken és a vármegyében él, jelen volt és az eredmény az lett, hogy mi ott szépen elmondtunk mindent és azután hazamentek a legények és nem történt semmi sem. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XII, ülése 1937 március 4-én, csütörtökön. 65 Budapest székesfőváros közigazgatási bizottságának ezután következő ülésén voltam /bátor azt javasolni, hogy mielőtt ezekbena kér-désekben bármi történnék, üljön le a két vármegye vezetősége, a két autonómiának a vezetősége^ üljön le (Bródy Ernő: TXgy van! A belügyi államtitkár úrral együtt!) és tárgyalja le ezeket a kérdéseket. Istenem, volt egy világháború is ós azt a világháborút követően, ha rosszul is, de végeredményben mégis kötöttek egy békeszerződést. Hátha lassankint a Pest és Pestkörnyék között a világháború minden ismérvével jelentkező háborúságot is meg lehetne egyszer oldani! (Bródy Ernő: Meg lehet!) Nekem meggyőződésem és hitem az, hogy ezeket a kérdéseket nemcsak meg lehet oldani, hanem meg is kell oldani. (Bródy Ernő: Helyes!) Teljességgel lehetetlen az, hogy Budapest székesfőváros az egyik oldalon elzárkózzék a környék jogos igényeinek elismerése elől, a másik oldalon pedig a székesfőváros környékén egy csomó ember éljen abból, hogy Budapest székesfőváros elle núgy lázítson, mintha az nem tudóim micsodának, például Csehszlovákiának volna a fővárosa. (Csoór Lajos: Meg kell oldani ezt a kérdést!) Azért mondom, hogy ezen a lehetetlen helyzeten segíteni kell, (Bródy Ernő: Nagyon helyes!) le kell ülni, meg kell beszélni az egész vámkérdést, meg kell beszélni mindazokat a kérdéseket, amelyek a főváros ós a Pestkörnyék közötti ellentétek kiélezésére vezettek és akkor ezek a dolgok az autonómiáknak minden sérelme nélkül egészen egyszerűen az autonómiák között kötött ^megállapodás útján fognak elintézést nyerni. (Helyeslés a baloldalon. — Csoór Lajos: A főváros nem akarja! — Bródy Ernő: Dehogy nem akarja!) Ne vegye rossznéven Csoór t. képviselőtársam, de sem a képviselő úrra, sem pedig én rám nem szabad azt mondani, hogy mi pápábbak akarunk lenni a pápánál. Ha Pest vármegye főispánja a legutóbbi kisgyűlésen, amikor a kisgyűlés tárgysorozatán az első pont volt a főváros és a környék közötti viszálynak az elintézése, éppen azért kérte, hogy vegyük le azt a napirendrőL mert azt mondotta, hogy a polgármester úrral folytatott megbeszélésekből azt látja, hogy megvan a lehetősége Budapest és a környék megegyezésének, akkor én nem helyezkedhetem arra az álláspontra, hogy nem tárgyalok, hanem kiindulok abból, hogy itt a megállapodás leihetetlen. (Csoór Lajos: Evek óta húzzák-halasztják!) Kérem, t. képviselőtársam, húzzákhalasztják, de most már remélhetőleg elintéződik. Azt szokták mondani, hogy nincs olyan hosszú tészta, amelynek vége ne volna, (Bródy Ernő: TJgy van!) remélhetőleg^ennek a^tésztának is vége lesz egyszer és majd ez a kérdés is el fog intéződni. Nem kell hozzá semmi a világon, pusztán csak annak az elismerése, hogy mindkét fél érdeke azt követeli, hogy ez a kérdés elintéztessék. En általában nem értem az egész dolgot. Budapest székesfővárosnál ugyanaz a többségi párt, mint Pest vármegyében. (Rupert Rezső: Ugyanaz a négy van beifn a parlamentben!) A vezetők leülhetnének tárgyalni és egy pártközi konferencián az egész kérdést elintézhetnék egymás közt, már esak azért is (Rupert Rezső: Kevés emberrel! A zsidók; is ott ülnének a Sínai-hegy alatt, ha nem lett volna Mózes!), mert hiszen az ellenzék mindkét helyen arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezt a kérdést el kell intézni. Ugyanazt az álláspontot képvisel9