Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-194

Az országgyűlés képviselőházának 19 h. ezt a helyes álláspontot, elleniben nem így történik fsemmi, — holott -megvolna rá a lehető- \ ség és ez volna az egyetlen igazság — ez, nem helyes. (Rupert Rezső: Az autonómia erről nem teihet!) Az autonómiában nagyon sokan követelik ezt a (helyes eljárást, mi is követeltük évtizedeken keresztül és követelni fogjuk ezután is, A most isizóban lévő szanálás tipikus esete annak, Jiogyan nem szabad törvényes intézkedéseket tenni, hogyan nem szabad hozzányúlni a szanálási kérdésekhez és hogyan nem szabad beleavatkozni az önkormányzatba. En biztosra veszem azt is, hogyha az önkormányzatnál lehetséges volna olyan határozatokat hozni, amelyek nem ütköznek országos törvényekbe, akkor az önkormányzat Budapesten olyan határozatokkal jött volna, amelyekkel a közönség terheit igazságosabban tudná elosztani. A fogyasztás emelésének problémája olyan nagy kérdés, amely egy egész külön komplexust alkat © az összes magánalkalmazottak, tisztviselők, munkások, kispolgárság és a középosztály exisztenci4ja mind számításba jön ennél a kérdésnéjá^Ia a helyzet az, hogy nemcsak a munkásságba tisztviselők, magántisztviselők, közalkalmazottak szállították, le igényeiket, hanem az egész középosztály nem tud úgy táplálkozni, ahogyan kellene. Az ügyvédek, orvosok, mérnökök, kereskedők, iparosok, tehát a középosztály összes rétegei ma mind le vannak törve és nincs annyi jövedelmük amennyi évekkel ezelőtt volt. Ennek a természetes következménye az, hogy a fogyasztás lecsökkent. Ez .különösen Budapesten érezhető és ha itt a mezőgazdasággal kapcsolatosan beszélünk arról az egyensúlyról, amelyet előttem szólott t. képviselőtársam is említett, akkor elsősoriban ezt a szociális szempontot kell figyeleniibe venni. Az egész életstandardot . magasabb szintre kell emelni a munkásoknál és a tisztviselőknél, több keresetre_ kell törekedni, hogy a jövedelem arányba jöjjön azzal a drágasággal, amelyben élünk és akkor majd a fogyasztás nagyobb lesz. (Rupert Rezső: Ez mezőgazdasági érdek is! Nincsenek jobb agráriusok, mint a budapesti képviselők!) Enélkül ez nem következik be. Természetesen a mezőgazdaságnak ez legalább annyira, érdekéiben fekszik, amint méltóztatott megemlíteni az előttem szólott t. képviselő úrnak. (Zaj a jobboldalon. — Rupert Rezső: Az csak fájhat, hogy a tejet elviszik a gazdától 12 fillérért, nekünk pedig 32 fillért kell érte fizetnünk.) Ha az ipari munkásrétegeknél, a tisztviselőknél, a magántisztviselőknél magasabb a munkaibér és a fizetés., akkor többet fogyasztanak, több ruhát, több bútort vesznek ,\\töhát mindenből többet tudnak fogyasztani.y\ Természetes dolo^ hogy ma megfordított az arány, miután ma csökkennie kell a fogyasztásnak, csökkennie kell azért, mert csökkennek a munkabérek. Az élelmiszerek ára azért drágul, mert a kormány erőszakkal, dömpingáron kiviszi a mezőgazdaság terményeit, ezt meg bevasalja a városi népességen. (Rupert Rezső: Minden, kiló vajra 1 pengő 80 fillért fizet rá, hogy idegenek ehessek^ meg!) Mondom, nagyon érdekes volt ez a vita és ha rátérek a jelentésre, akkor meg kell állapítanom egy dolgot. En most azt a hasonlatot használom, amelyet a bizottságban használtam, hogy ha valamely cég fizetésképtelen lesz, nem ilyen felületesen, nem ilyen meggondolatlanul fog hozzá a maga ügyeinek rendezéséülése 193? március U-én, csúiortökön* 63 hez, mint amilyen meggondolatlanság és ügyetlenség volt ez a törvény, amely a főváros szanálását úgy hajtotta végre, ahogyan végrehajtotta. Azt lehetne mondani erre, hogy ifgen kevés ésszel kormányozzák a világot. Erre a szanálásra ráillik, hogy olyan kevés ésszel hajtották végre, amilyent alig lehet tapasztalni. (Rupert Rezső: Hát ez igaz!$T Ennek a szanálásnak egyoldalúsága nyilvánvaló, osztály jellege meg egyenesen kirívó, annyira kirívó, hogy dehogy bántották itt a vagyont, dehogy gondoltak arra, hogy Budapesten — mint az egyik kurzuslap megállapította — a novemberi adóbevallások alapján 40 új milliomos lett. Ezt az egyik olyan lap állapította meg, amely a kormánytól nagy szubvenciókat élvez. Azt hiszem, ez a szanálásnak az eredményé. Budapesten lett 40 új milliomos. Azt, hogy koldus hány lett, senkisem állapította meg. (Rupert Rezső: Az ország minden szegénye ide menekül, mert szociálpolitikai berendezései főként Budapestnek vannak.) Milliomosok születnek még most is, a mai rettenetes rossz viszonyok mellett is, azonban a fokozatos vagyonadóra senki sem gondol, az ellen mindenki tiltakozik. Beszélünk a nyomorúságról, beszélünk a megélhetés lehetetlenségéről, ellenben a vagyont meg nem adóztatják, az ebben a nyomorúságos világban^ is bőségben gyarapodik és a szegénységet, az éhezést, a nyomorúságot a maga •gyarapítására, a maga^ tömésére használja feiMZaj a bal- és a szélsŐbáloldalon*) Itt van 'ííz egyik szempont: meg kellene fo,gni a vagyont a vagyonadóval. Meg lehetne fogni és meg kellene teremteni olyan új adórendszert, amely erre alkalmas, de a főváros erre nem is képes, a főváros maga ezt nem tudja megcsinálni, hanem ezt itt a Házban általánosan, az egész országra egyetemlegesen kellene elfogadni. Fokozatos vagyonadóra van szükség, amit a főváros megcsinálni nem tud. Hiába hivatkozik erre az önkormányzat, az adótörvényeket a törvényhozás hozza, azok kötelezők úgy a fővárosra, mint az ország bármelyik városára. Itt kellett volna megfogni a problémát, a másik oldalon pedig ott, hogy a kiadásokat csökkentsük. A főváros kiadásait is -lelhetne bizonyos területeken szűkíteni. Beszélnek arról, hogy vannak bizonyos lapok, amelyek tízezreket kapnak iá főváros pénztárából. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsabaloldalon.) Miért nem iszüntetiik ezt meg? Miért nem avatkozik be a kormány ott, hogy ne adjanak ezeknek? Sőt azt hiszem, a kormány abba avatkozik bele, hogy a főváros köteles adni ezeket az. ösziszegeket. Itt lehetne nagy megtakarításokat végezni, ha egyáltalában komolyan^ vennék, hogy takarékoskodnak és ott takarékoskodnának, ahol lehet és kell takarékoskodni. Ne takarékoskodjanak a munkásoknál, az alkalmazottak béreinél és ne elbocsátások útján takarékoskodjanak, hanem takarékoskodjanak azoknál a kiadásoknál, lamelyekre nincs szükség és amelyek csak a korrupció alapjai. T. Képviselőház! Tovább megyek. Az állam a Budapest kórházaiban ápolt vidékiek után nem fizeti az ápolási díjakat. Itt állandó harc folyik a főváros és az állam között. Az állam e díjakat nem fizeti, ellenben újabb terheket hárít a városra. A kórházi ápolási díjak évenként tízezrekre mennek. (Propper Sándor: Már sok millióval tartozik a fővárosnak!) Ezeket az állam a fővárosnak nem téríti meg. Ez pedig olyan kiadás, amely az államot terihelné.