Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-194
60 Az országgyűlés képviselőházának 1U. ülése 1937 március 4-én, csütörtökön. termelésre ki mennyit, milyen minőségben vehet fel és fogyaszthat, ez határozza meg egyúttal azt is, hogy kinek mit, milyen mennyiségben és hol érdemes termelni. Ha ez az árharmónia nincs meg, akkor a magas áru ipari cikket a mezőgazdaság nem használhatja, mert annak az ipari cikknek az ára, amelyre neki szüksége van üzemében, nem fér bele a mezőgazdasági termények árába, következésképpen az ipari árufogyasztását mellőzni kénytelen, kilép a fogyasztók sorából. Ezzel a lépéssel zsugorodik az ipari termelés, az ipari termelés zsugorodásából pedig az következik, hogy a belső kalkulációs adatok szerint a rezsi aránylag mindig növekedvén, mind alább száll a teljes kapacitás kihasználása, merevíttetik az ár és nem a legritkább esetben lefelé, a munkások felé igyekeznek a költségnövekedés bizonyos részét áthárítani. A munkáspiacon mindig nagyobb lesz a kereslet és a munkásság jelentékeny része kiesik a fogyasztók közül, holott a mezőgazdaságnak elsősorban a mai viszonyok közt a városi piac széleskörű ipar>i népességének fogyasztására van szüksége. Ezt nyomatékosan hangsúlyozom. (Ügy van!) A mezőgazdasági krízisnek egyik alapbaja, hogy az egyoldalú szemtermelésben érte a nagy válság. Szükség van egy új átrétegeződésre, átalakulásra, az intenzívebb és egyéni megmunkálást követelő kultúrákra, a maerasabb intenzitású kultúrákra való áttérésre. Mindenképpen azon kell lennünk, hogy a hazai foírynsztópiac ebben az irányban maximálisan fel h n.szrí áltassák. A hazai fogyasztópiae felhasználása pedig megköveteli, hogy jelentékeny számú és elég jól dotált ipari munkás legyen., Sajnos, a mezőgazdaság ehhen a vonatkozásban sem találta meg isizámítását. A húszas évek elején 216.000 volt a foglalkoztatott gyári munkások száma. Ez a szám 1931-ben már leszállott 176.000-re, 1933-ban ' érte utol valamelyest a húszas évek számát és a legutóbbi évben is emelkedett a foglalkoztatott gyáripari munkások száma, de a békebeli számot ima sem érte el. Sem a mezőgazdaság, sem az ipari 'benépesülés nem tudta felvenni tehát azt a népszaporulatot, amellyel, mint fogyasztóval itt számolni kellene. Ebben az árszituációhan Budapest vámterületeinek, elzárkózásának s a külön vámanegterhelésnek kérdése anomáliának tűnik fel (Éber Antal: Ügy van!) és ezért kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy miután a gazdasági élet rendjébe immár elódázhatlanul lényegesen bele kell nyúlni, legalább megközelítően harmonikus árszínvonal elérése végett, mert amíg ezt el nem érjük, addig felfelé haladó prosperitásra a nemzeti vagyonosodás tekintetében nem számíthatunk. Tehát a kormány ezt a kérdést vegye elő és rövid idő alatt oldja is meg. Ez a kérdés minden nappal jelentékenyebbé és sürgetőbbé válik. A legutóbbi három esztendő alatt az altalános életszínvonal Magyarországon súlyosan esett. Méltóztassék elsősorban számításba venni, hogy az állami és közületi tisztviselők vásárlóképessége, mivel javadalmuk leszállt, csökkent. A (magánvállalatok tisztviselői ás hasonló helyzetben vannak. Lejáróban lévén beszédidőm, tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék 15 perc meghosszabbítást adni. Elnök: Kérdem a t. Hazat, méltóztatík-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Haz a meghosszabbítást megadta. Krúdy Ferenc: A (magánvállalkozások tisztviselőméi a 4000 pengős évi átlag leszálll pengőre. A munkásoknál ifi 24% a munkabér hanyatlása az utóbbi esztendőkben. Tehát a differencia a tisztviselőknél 17%, az ipari munkásoknál 27%, de a mezőgazdasági munkásoknál még' súlyosaíbib differencia mutatkozik. A háború előtti átlagos napszámbér 270 fillér volt. Ez fokozatosan esőkként a legutóbbi évig és a múlt esztendei átlag csak 110 fillér. De a fogyasztás adatai is az életnívó rohamos esését mutatják. A cukorfogyasztás kvótája leszállt 7 kilogrammra, a (kenyér, a lisztfogyasztás pedig 20 kilóval csökkent. Kinn a falun köztudomású dolog, hogy az egyes ember cukorfogyasztása évente nem több í fél kilónál. Vagyis a felvevőképesség, az, életszínvonal rohamosan csökkent. (Rupert Rezső: Ezért kell mindenkit jó helyzetbe hozni! Megennék a magyarofk is azt, amit ingyért odaadunk Németországnak!) Ha már most azoknak az országrészeknek adataiból készítünk grafikonokat, amelyek az értékesítésben még jelentékenyebben szerepelnek (Rupert Rezső: A vaj kilogrammjáért 180 fillért fizetünk, hogy ki lehessen vinni Németországba!), akkor azt látjuk, hogy Nyugat-Magyarország a nyugat felé való exportban még érvényesül, mert a termény árába a vasúti tarifa magas tétele még belefér, de a Duna vonalán innen a gazda alig értékesít Ausztria felé. Budapest körül ugyancsak látni egy 70 kilométeres körzetet, amely körzetben a lakosság értékesítési lehetősége megvan, éppen Budapest közelsége miatt. Kelet-Magyarországnak azonban vannak vármegyéi, amelyekben az értékesítés alig mutatható ki és ha a szegénység és a múltban sokszor előfordult éhínség adatait nézzük, akkor azt látjuk, hogy a legnagyobb nyomor éppen ezeken a területeken fordult elő. Ilyen körülmények között meg lehet érteni azt, hogy voltak olyan községek, különösen az ország keleti részein, ahol a lakosság nagy része télen takarmányrépából élt. Ha meg méltóztatnak nézni az egészségügyi tanács évi kiadványát, akkor elszomorodva és nem kis ijedelemmel méltóztatnak látni az iskolavizsgálatok adatait arról, hogy a gyermekek jelentékeny hányada nagyon hiányosan tápláltatott (Rupert Rezső: Nem lehet másként, mikor az állam minden kiló vajért 180 fillért fizet, hogy ki vihesse! Adja ide azt a 180 fillért a magyar népnek! — Zaj.) és egy magas százaléka a Pirquet-oltásra reagál, ami a tuberkulózis terjedését jelenti, de mindez jelenti azt is, hogy népünk életszínvonalának csökkenése súlyos gazdasági és népesedési baj, amely mellett nincs meg a legalacsonyabb színvonalú életfenntartási lehetőség sem. De egyúttal súlyos kulturális baj is. (Rupert Rezső: Ügy van!) Most vegyük a kérdés másik oldalát. Nézzük" például Nagykőrös közönségét, amely túlnyomórészben kert- és szőlőgazdálkodással foglalkozó kisgazdákból áll, nézzük, hogy mi a helyzet ott a Budapest felé irányuló értékesítésben. A 60.000 katasztrális holdnyi területből 10 százalék gyümölcsös és szőlő. További 3000 holdon zöldségtermelés folyik. Ennek öszszes termelési értéke egy esztendőben 250.000 pengő. A 250.000 pengőből csak 150.000 pengőnyi érték jön fel Budapestre, itt értékesíttetik, ott pedig a megmaradó 100.000 pengő értékből csak annyi értékesíttetik, amennyi az ottani háztartásoknál, tehát a helyi piacon elfogy, a nagyobb rész azonban szemétdombra kerül. Amikor a salátáért ott nem adnak semmit, ugyanakkor a saláta ára a kora tavaszi
