Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-194

Az országgyűlés képviselőházának 194.. künk sem tetszőik. Az autonómia is szívesen megcsinálja, csak tessék visszaadni 'a főváros jövedelmeit!) Az 1872: XXXVI. tc.-feen oly intézkedés foglaltatott, amely szerint Budapest székesfőváros kövezetváim szedésére jogosíttatott fel. Ez érthető, ezt a jogot ma is teljes mértékben fenntartani kívánnám. 1896-ban azonban a székesfőváros azzal a

1 (kéréssel fordult az akkori (kereskedelemügyi 'miniszterhez, hogy a kövezet vámszedésíi jog 'minősíttessék át beviteli vámszedésd joggá és ez akkor azzal a feltétellel hagyatott jóvá, az akkori kereskedelemügyi miniszter által, 'hogy az ipar és a kereskedelem érdekeit neon sértheti. (Üsetty Béla: Tévedés! Ez nem volt soha!) Bocsánatot kérek, a miniszteri akták (közöttmegméltóztatik ezt találni. Az akkori kereskedelemügyi miniszternek ez az aggodalma pedig arra vonatkozott, hogy az akkor iparilag benépesülő fővárosnak ez a mozgalma ne akadályoztassák meg. De, hogy ez akkor megtörténhetett és ezen az állapo+on törvényhozási hozzájárulás nélkül egyszerűen kormányhatósági jóváhagyással lényeges változás történt, mutatja azt, hogy a régi monarchiában, amikor a magyar gazdasági életnek minden termelő tényezője jól megtalálta számításait és nem volt kérdés, hogy vájjon Budapestet a termékek értékesítésében el lehet-e kerülni, avagy nem, amikor a magyar mezőgazdaság a határnak jóformán minden irányában tudott kifelé utat találni és értékesíteni, nem pedig e^y koncentrikusan megépített vasúti hálózat középpontjában levő egyetlen fogyasztópiacra volt szorítva, akkor ez a kérdés a magyar közgazdasági életre nézve nem volt ilyen súlyú és jelentőségű. De tovább megyek. A nemzetközi kereskedelmi kamara 1931. évi washingtoni ülésezésén a British Comity, az angol komité, amelynek jelentését az Economist 1931 júliusi számában közzétette, többek között megállapítja a gazdasági világválság okait s többek között azt mondja, hogy a magas védővámok politikája az egyik legfőbb ok' és hozzáteszi, hogy ezt még súlyosabbá tette az azelőtt egységes nagy fogyasztó és termelő területeknek külön apró vámterületekre ivaló szétdarabolása is, amely apró területeket ma toronymagas vámok védnek. Ez elsősorban reánk, Magyarországra vonatkozik, mert amíg egy széles, nagy fogyasztó területen az egymást kiegészítő termelés és fogyasztás biztosításával jól élt és megtalálta a maga számítását a magyar gazda és iparos, addig ebben a kis megcsonkított országban tulajdonképpen csak egy központi fo^vasztóoiaca van, amelynek fogyasztása egyharmadával meghaladja az egész mezőgazdasági exDortvolument és^ amely koncentrikus elhelyezkedésével a vasúti szállításon keresztül magához cleli az egész forgalmat és ehhez képest alakítja nemcsak az árakat, hanem a mezőgazdasági termelés irányait és minőségi formáit is. Ebben a mai helyzetben tehát amikor a nagy főváros mellett a megcsonkított íipró ország egészben véve nem más, mint egy Pestkörnyék, külön vámterületi határokat fenntartani, a folvasztást ós , a termelést egymástól elszakítani, hogy mást ne mondjak, legalábbis közgazdaságpolitiíkai anomália. (Úgit van? ha felől.) Kimélyíti ezt a "helyzetet egy másik kérdés is és ez a magyar árszínvonal kérdése, amivel foglalkozva felelni kívánnék Bródy Errm igen t- kénviselőtársamnak egy-két megjegyzésére is. Kell lenni egy 'bizonyos meghatározott harmonizáló árszínvonalnak a közgazdasági életülése 1937 március 4-én, csütörtökön. 59 ben, ami annyit jelent, (hogy egyensúlyban kell lenni a mezőgazdasági és ipari áraknak, a szállítása tarifáknak és a munkabéreknek. Ha ez a harmónia megvan, ajkkor a gazdasági élet növekvő prosperitást mutat. Meg volt ez a harmónia a monarchiában, különösen a háború előtti utolsó esztendőben, amikor az agrárvámok is érvényesültek. Ha már most a mai viszonyokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy a mai helyzet etekintetben teljes elferdülést mutat és ezért van az, hogy ennek a harmóniának viszszaállítására a gazdaságilag önrendelkező államok mindent elkövetnék az 1927-es krízis ótaHa meg méltóztatik engedni, egy pár adatot fel fogok olvasni erre vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ausztriában az 1927-es árszínvonallal szemben a mezőgazdasági árszínvonal 1935-ig leesett 78%-ra, az ipari árakat pedig leszorították 75%-ra. Németországban a mezőgazdasági árszínvonal leszállott 76%-ra, az ipari árszínvonal 81% maradt. Franciaországban a mezőgazdasági árszínvonal leszállott 55%-ra, az iparit leszorították 49%-ra. így van ez Angliában, Csehszlovákiában, az Egyesült Államokban, de még a délszláv államban is. Jellegzetes, hogy a mezőgazdasági árak alá szállították le az ipari árakat, azért, hogy ez az árharmónia meglegyen. (Rupert Rezső: Pedig ^ ezek nagyszerű demokrata országok és liberálisok!) Ezzel 'szemben a mi viszonyaink között az 1927-es árszínvonallal szemben a mezőgazdasági árszínvonal 67%-ot, az ipari árszínvonal pedig 83%-ot mutat. 1936 áprilisában és amíg az 1913/14. évi átlagos évi bázishoz képest az ipari árszínvonal 116%-on felül mozog most, a mezőgazdasági ár ma 82% körül mozog, (Takács Ferenc: Miért tűrik eztl) az ilyen árdifferencia mellett az a harmónia, amely a nemzeti jólét kezdetét jelenti a prosperitás megindulásával, nem kövétkezhetik be. Hozzájárul ehhez a vasúti tarifáknak az 191314. évi árszínvonallal szemben való jelentékeny differenciája. Ha szabad, itt felolvasok egy pár konkrét tételt. A gabonánál nem leideges az emelkedés, de például gyümölcsben már számottevő. Egy métermázsa gyümölcs szállítása 100 kilométerre 19134>an 82 fillérbe került, most 149 fillér. Alma, körte, szilvai es más egyebek szállítása 60 fillérről felemelkedett 137-re. A zöldbab, zöldség, paradicsom szállítási költsége 60 fillérről 137, illetőleg 121 fillérre emelkedett. A szarvasmarha szállítási löltsége rakterületnégyzetméterenként f 182 fillér volt a háború előtt, most 544 fillér. A ferencvárosi pályaudvarra indított sertéseknél a szállítási költség 161 fillérről 438 fillérre emelkedett. (Rupert Rezső: Ezen kell segíteni ) Mi következik ebből? Az, hogy a vasúti szállítási tarifa sem tartja meg azt az árharmoniát. amelv nélkül a termelés nívója fenn nem tartható. (Rupert Rezső: Miért nem segít ezen a kormányi Kezükben van a hatalom, csak okosan kell vele élni!) A mai munkabér is csak bizonyos százaléka a békebelinek, tehát a mezőgazdasági árnívóval együtt ez is leesett. Pedig ez az árnívó és árharmónia a közgazdasági élet alapja. A magyar kartelképződés érdekeben szeretik szuggerálni a kormányzatot, a törvényhozást és a közvélemény egyaránt abban a tekintetben, hogy az árkérdés másodlagos és mellékes kérdés, holott a közgadasagi élet elsőrangú alapkérdése, mert ez határozza meg a termelés és fogyasztás egymáshoz való viszonyát, ez határozza meg, hogy valamely áruból akár saját fogyasztásra, akár további 8*