Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-194

56 Az országgyűlés képviselőházának 19h Az autonómia az alkotmányos érzületnek, a szociális belátásnak, az önzetlen közéleti munkának nevelő iskolája ma is (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és annak is kell lennie. (Gr. Festetics Domonkos: így kellene, hogy legyen!) Ügy van, így kellene, hogy legyen és a fővárosnál igyekszünk is ilyenek lenni. Nem vagyunk tökéletes emberek, esendő emberek vagyunk, hibázhatunk, de állíthatom, hogy a fővárosnak a legkülönbözőbb világnézeteken álló pártjai a köz érdekében igen sokszor egyesülni tudnak., Ez az autonómia nevelő hatása, amely szükséges is és az a nézetein, hogy Magyarországon helyhatóságilag az autonómiában, országos vonatkozásban pedig az országgyűlésben kell, hogy kifejezésre jusson a nép minden hangulata, vágya, törekvése, 'mert ami ezeken a helyeken nem juthat 'kifejezésre, az csak. kalandos dolog, és ezekben a közületekben a nép minden rétegének képviselve kell lennie. (Rajniss Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Bródy Ernő: Nem sdiketültem még meg, de nem értem a képviselő urat. Azt mondom tehát, hogy (minden jogos törekvésnek és panasznak ezekben a testületekben kell kifejezésre jutnia és nem. szabad odáig engedni a dolgokat, hogy földalatti titkos társaságok működhessenek. (Rajniss Ferene: A gazdag zsidók ne adjanak alkotmányos költségeket. Ezt kell megakadályozni.) Kérem, én hozzájárulok ehhez a kérelemhez, de ön közelebb áll hozzájuk, mint én. (Derültség.) Elnök: Csendet kérek! Bródy Ernő: En nem tudom ezeket magamra venni. Méltóztassanak megengedni, hogy a jelentésnél maradjak (Halljuk! Halljuk! balfelől.) és rátérjek elsősorban azokra a kérdésekre, amelyeket Éber Antal t. barátom itt felvetett, így a városi vámok és a Községi Élelmiszerüzem kérdésére. Nem vagyok vámszakértő, de mindenesetre azt mondom, hogy a városi vámok tekintetében valamit kell tenni és nagyon helyeseltem Pest vármegyének a minap tartott ülésén, amikor arról volt szó, hogy a vámkérdésben bizonyos nagyjelentőségű akciók induljanak meg. A főispán és az alispán is közbeszólt és indítványozta, hogy ebben az ügyben üljenek össze Budapest magisztrátusával. Ez nagyon helyes, el kell intézni ezt a kérdést, de megértéssel és békülékenységgel. Nem akarom, hogy Pest vármegye és Budapest egymással szembenálljanak. (Helyeslés balfelől.) Azt akarom, hogy ha vannak ellentétek, azokat küszöböljék ki. (Éber Antal: Csak a főváros nem teszi!) A magam részéről azon a helyen, ahol vagyok, csekély oromhoz képest mindent el fogok követni ebben az értelemben, (Helyeslés.) mert szomszédok nem verekedhetnek egymással. Pest megye nem verekedhetik Budapesttel, Budapest és Pest vármegye egymásra van utalva. En tovább megyek. Budapest és az egész ország egymásra van utalva, ne is keressünk ellentéteket a főváros és a vidék között és ha vannak ellentétek, egyenlítsük ki, s egyesült erővel a közös ellenség ellen vonuljunk fel, ne pedig egymás ellen hadakozzunk. (Helyeslés.) Ez az én álláspontom, melyet a magam részéről minden ponton és vonalon, ahol szavam van, képviselni akarok és fogok is. (Éber Antal: A főváros pénzügyi ügyosztályaiban is!) En nem akarom a pestkörnyéki embereket sem sújtani semmiféle nehézséggel. Ez volt az ütése 1937 március 4-én, csütörtökön. álláspontom, amikor a városrendezési kérdéseket is tárgyaltuk. Itt van az én mélyen t. barátom, Usetty Béla, a Bszkrt. elnöke. Meg lehetne oldani könnyen a Bszkrt. ügyét, ha a távolsági forgalomra rendezkednénk be, de a távolsági forgalmat nem lehet megvalósítani a környék miatt. A környék lakosságát nem lehet büntetni azért, mert ők odamentek olcsóbban lakni: most nem büntethetjük meg. Ezért nehéz kérdések ezek, amelyeket a szakembereknek nyugodtan le kell tárgyalniok és csali akkor tudják őket elintézni. Igen t. Ház! Most méltóztassék megengedni, hogy rátérjek magára a szanálás kérdésére. Azt állítom, hogy erre a szanálási ügyre oiem volt szükség, mert azokat az eredményeket, amelyek itt jelentkeznek, az autonómia is el tudta volna érni. Háromféle szempontból történt a szanálás: a közigazgatási és közoktatási státusnál, azután az üzemeknél. Ha nézem azt, amire már Petrovácz igen t. képviselőtársam is rámutatott, látom, hogy a közigazgatási státusnál tulajdonképpen a legnagyobb eredmény az volt, hogy az ideiglenes r tisztviselők száma lecsökkent, csakhogy más címen ezek fennmaradtak. Egészen mellékes, hogy ideiglenes hivatalnokoknak, vagy pedig gyakornokoknak nevezzük őket. (Meskó Rudolf: Szükség volt-e rájuk, vagy nem?) Mindegy, hogy minek hívjuk őket, az alkalmaztatás jellege r ideiglenes marad, szóval ezért nem volt szükség a szanálásra.' Itt van a közoktatásügyek szanálása. Itt milyen eredményeket értek el? Azt mondja, hogy (olvassa): »A községi kisdedóvodáknál alkalmazott napibéres dajkák illetményeit 1936 július 1-től kezdődő hatállyal — így — állapítom mleg. A napibénes dajkák illetményeinek újabb megállapítása folytán a folyó évben tízezer pengő megtakarítás fog mutatkoznia (Rajniss Ferenc: 15.000-be került a rendelet!) Méltóztassék megnézni, hogy mennyi papiros és ez mind a szegény napidíjas dajkákra van itt ráeresztve! (Derültség-) Mondom, 10.000 pengő a napidíjas dajkáknál, ez az egyik tétel. A másik tétel a közoktatásügyi alkalmazottak működési kültelki pótléka (olvassa): »A jelenleg érvényben lévő rendelkezésekben a közoktatási személyzet részére megállapított kültelki pótlékot 1936 április hó végével megszüntetem, mondja a főpolgármester — hozzájárulok ellenben ahhoz, hogy a kültelki iskolaépületekben elhelyezett közoktatási intézményeknél működő közoktatási alkalmazottak részére költségmegtérítések legyenek folyamatba téve.« (Rajniss Ferenc: Óriási! Kérj meghosszabbítást! Kigyulladt a zöld lámpa!) Kérek 15 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház megadja. Bródy Ernő: A kültelki perifériákra utazó közoktatásügyi alkalmazottak részére sem volt olyan szükséges ez a kültelki pótlék, amely miatt szanálást kellett volna elrendelni. Vaunak azután egyéb intézkedések, (Gr. Apponyi György: Szintén ilyen súlyos milliókba kerültek?) de elég, ha csak felolvasom a fejezetek címeit. Ebből méltóztatik látni, hogy ezek nem olyan nagy kérdések, amelyeket az autonómia meg nem tudott volna oldani. Például a székesfővárosi közkórházak proszektúrájához szervezett alorvosi állások részben való átszervezése és az elméleti szakokon az orvosi segédszemélyzet szolgálati idejének meghosszabbí-