Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-194
Az országgyűlés képviselőházaTiak 194. ülése 1937 március b-én, csütörtökön. 57 tása. (Felkiáltások: Óriási!) Ez sem olyan fontos dolog-, ami miatt külön törvényt kellett hozni és külön szanálást alkalmazni. Ezek vannak a közigazgatási és közoktatásügyi intézménynél. Most ha nézzük, hogy mik okozták a főváros nehéz anyagi helyzetet, t. barátaim már rámutattak ezekre, de engedjék meg, hogy én tovább menjek. Nagyon érdekes helyzet. Usetty t. barátom már beszélt a borfogyasztási adó kérdéséről. A borfogyasztási adónak felére való csökkentése 4—5 millió pengő körüli kiesést okozott. Itt van előttem egy meghívó dr. Baross Endre és br. Waldbott Kelemen aláírásával a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete részéről, amely azt mondja (olvassa): »Több évtizedes munkánknak egyetlen eredménye az, hogy a borfogyasztási adót csökkentették, de ez nem elég. A szőlősgazdák a legkatasztrófálisabb helyzetben vannak. El kell törölni a borfogyasztási adót.« (Meizler Károly: így van! Ez volna a helyes!) De bocsánatot kérek, ha az állam olyan nagylelkű volt, hogy a borfogyasztási adót áten; gedte a városoknak... (Rupert Rezső: Könnyű tehát neki elengedni! — vitéz Árvátfalvi Nagy István: A községi pótadót kell felemelni! Az sokkal arányosabb teherviselés!) Könnyű ezt mondani, de mit fognak ehhez szólni az adózok 1 ? (Gr. Apponyi György: Ma sem bírják az adókat!) Ez nem megoldás, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Mit mondanak a borfogyasztók és a szőlőtermelők? — Felkiáltások a jobboldalon: Ott van a pótadó! — Rupert Rezső: így egy adóhivatali altiszt is eldirigálhatná az országot! Ez a legkönnyebb! — Zaj.) Nekem minden szimpátiám és minden részvétem a szőlősgazdák mellett van, de engedjék meg, hogy ugyanannyi szimpátiám legyen a, 'budapesti polgárok iránt is. Hogy kell ezt öszszeegyeztetnii! Igenis, nemcsak a városi vámok dolgában, hanem az összes adóterhek dolgában össze kell ülnie végre a városnak az állaonjmial, mert az nemi lehetséges, hogy mi csak mindéin terhet viseljünk, az nem lehetséges, hogy mindenki idedobja a terheket a főváros nyakába, hiszen, ennek a főváros lakosságának legnagyobb része szegény ember- (Krúdy Ferenc: Éppen azért nem szabad a kisemberek élelmezését drágítani!) A főváros lakosságának legnagyobb része szegény. Méltóztassék tudomásul venni, hoigy itt ebben a városban van egymillió lakos ós az egymillió lakosból 700 ; 000 ember egy-két szobás lakásban lakik. (Krúdy Ferenc: Ezért nem szabad a kisemberek élelmezését a vámokkal drágítani!) A főváros lakosságának a zöme szegény és nem lehet annak adóját tovább emelni és tovább srófolni. Ha tehát kiesnek itt jövedelmek, azokat valamikép he kell helyettesíteni. Nem lehet elvenni a várostól és nem adni neki semmit. (Rupert Rezső: Es még több terhet rárakni!) Ez az egyik. Usetty Béla igen t. barátom beszelt a forgalmi adóról is. A forgalmi adó nem az én adóm, én helytelenítem ma is, de a jelenlegi törvényes rendelkezések alapján a forgalmi adóból a városok részesednek. Amíg 3% volt a forgalmi adó kulcsa, addisg többet kapott a főváros. (Müller Antal: Egyhatod részt, most egyhuszadot!) Most, amikor lecsökkentették 2%-ra, keveselbfbet kap. (Müller Antal: EgyhusKadot! — Gr. Apponyi György: A hányad is kisebb!) Ha ezeket a tételeket összeveszem, eloall maga a deficit. Éppen,a t, barátom hozta szóba a közegészségügyi kérdést. A budapesti kórKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XII. házak ellátják Pest megyét, ellátják az országot. A budapesti kórházakban a betegek több mint 40%-a nem budapesti illetőségű. (Ügy van! Ügy van! Méltóztatnak tudni, hogy a főváros kórházi deficitje majdnem húszmillióra nőtt fel a napi kórházi ápolási költségek megállapításának differenciája miatt. A népjóléti minisztérium még annakidején csak 5 pengő napi ellátási díjat engedélyezett, holott a városnak magának több, mint 6 pengőbe került. (Éber Antal: Azért, mert rosszul gazdálkodott!) Régen volt, nem tudok róla tenni, de tény az, hogy 18—20 millió pengő körül volt a felgyülemlett összeg, amely a városnak terhe volt. Ez volt abban a 25 millióban, amelyet méltóztatott Éber t. barátomnak említeni, mert Keresztes-Flscher belügyminiszter beszédében ezt egy tételnek vette és ezt mint óriási deficitet tüntette fel, de a város lemondott erről a 18 anillióröl akkor, amikor egyezséget kötött az állammal, amelynek alapján évenkint kap bizonyos dotációt. Igen t. Képviselőház! Méltóztassék mindezeket tudomásul venni, hogy Budapest székesfőváros törvényes kötelezettség nélkül fenntart iskolákat, amelyek évi ötmillió pengőjébe kerülnek. Az az álláspontom, ha a főváros gazdag volna, ha a fővárosnak jól menne, erején felül kellene áldozatokat vállalnia, de engedelmet kérek, a főváros lakosságának nagy része nyomorult szegény ember. Magánalkalmazottak (kereseti adóját szedik keserves kínnal a főváros lakossága részéről. Engedelmet kérek, itt munkások, alkalmazottak fizetnek kereseti adót, kereskedők és iparosok az adók mindenféle fajtáját fizetik. (Zaj.) Hiszen már egész tudósnak kell lennie egy olyan szegény kereskedőnek és iparosnak, akire annyiféle adóteher esik. Most méltóztatnak helyesnek és igazságosnak tartani, hogy tovább feszítsük ezeket a húrokat? Azt mondom: Igazságot! A város sok olyan terhet visel, amely helyi hatósági jellegénél fogva nem őt illeti. Nem városi feladat Bioskén és Hidegkúton leányotthonokat tartani. Nem a városnak feladata ilyen értelemben szociális szempontokat követni. Ellenben a főváros új szempontokat vitt bele a közegészségügy intézésébe, amelyek alkalmasak arra, hogy országos elfogadtatásra találjanak. Itt van például az iskolaorvosok intézménye. Ez csak Budapesten van meg. Méltóztassék elhinni, azáltal, hogy Budapesten iskolaorvosok és iskolanővérek vannak, nagyon sok fizikai és szociális bajt megelőznek, mert az orvosok működése nagyon áldásos és üdvös az egész főváros lakossága szempontjából, úgy, hogy ez követendő példa. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nincs sehol a világon. A város másfélmilliót költ erre és költ más hasonlóra. Igen is költ szociális célokra, mert ott vagyunk, mert ott ellenőrizzük és követeljük, hogy igenis a jómódúak fizessenek a szegény emberekért. Követeljük a szociális áldozatokat, nem egyoldalúan, hanem azoktól, akik tehetősek. Igenis kívánjuk és a főváros valamennyi pártja versenyez ebben. Sokszor megtaláljuk minden ellenkező világnézet ellenére a kivezető utat, mert titkos, választójog alapján beválasztva a törvényhatóságba, érezzük azt a kötelességet, amelyet választóinkkal szemben viselni tartozunk és valamennyien igyekszünk becsülettel eleget tenni ennek a kötelezettségnek. (Ügy van! balfelol.) Igen t. Képviselőház! Ne méltóztassék a fővárost úgy tekinteni, mint egy amerikai 8
