Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-208
594 Az országgyűlés képviselőházának 208, ülése 1937. május 5-én, szerdán. gyobb csendben sikerült is. Ha ez megvan, akkor nyugodt, egészséges fejlődésnek nézünk elébe, amelyet hatékony jogszabályokkal még elő fogok mozdítani. Egyebet jó lélekkel ma nem mondhatok. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga illeti meg. Béldi Béla: T. Ház! Szintén lakonikusan kívánok válaszolni, mint a miniszter úr. A Phönix-üggyel és válsággal kapcsolatban, úgylátszik, félreértett engem a miniszter úr. Én tudniillik azt mondottam, hogy ezt a válságot meg lehetett volna legalább is részben akadályozni szigorú felügyeleti jogszabályokkal, illetőleg a jelenlegi jogszabályok szigorú végrehajtásával. Hogy a biztosító vállalatok hozzájáruljanak a veszteség fedezéséhez, ezt természetesen szükségesnek tartom, ez nem is lehet vita tárgya, hiszen senki sincs Magyarországon, aki ne követelné azt, hogy a biztosító társaságok vegyenek részt a kisemberek megmentésében. Ami a felügyelet kiépítését illeti, rendkívül megnyugtatnak a miniszter úr szavai, hogy ez a felügyeleti kiépítés útban van és 'hogy a jogszabályok megszigorítására gondolnak. Szerettem volna azonban, ha a miniszter úr konkrét vagy legalább is megközelítően konkrét terminust tudott volna mondani, 'hogy mikor hozza a Ház elé ezeket a jogszabályokat, amelyeknek megszigorítására, de az egész biztosításügy reformjára is sürgős szükség van. A miniszter úr válaszát azzal veszem tudomásul, hogy kérem a miniszter urat, hogy ezt a kérdést ne csak felszínen tartani méltóztassék, hanem méltóztassék konkrét intézkedésekkel véglegesen rendezni. Elnök: Következik^ a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Lázár Imre képviselő úr a pénzügyminiszter úrhoz intézett interpellációját törölte, ezért következik Mózes Sándor képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. ' vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): interpelláció a m. kir. pénzügyminiszterhez a hadikölcsönök valorizációja tárgyában. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a hadikölcsönök valorizációja tárgyában a szükséges intézkedéseket megtenni és legalább az úgynevezett ősjegyzőket kártalanítania Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Ház! A háború kitörése idején a magyar államnak a háború havi 400 milliójába került. Ezt a 400 milliót a magyar állam kétféle forrásból merítette. Legelső sorban igénybe vette az Osztrák—Magyar Bank hitelét az 1912:LIII. te. 17. §-a alapján, amely felhatalmazta a mindenkori kormányt arra, hogy a hadi szükségletek kielégítésére a szükséges hitelt az Osztrák—Magyar Banktól kérje. A másik forrás pedig, amelyből a magyar kormány ezt a nagy összeget 'merítette, a hadikölcsönjegyzés volt., A jegybanktól való hitel te kintetében az volt a megállapodás az osztrák és a magyar kormány között, hogy a kvóta arányában fogja a két kormány az OsztrákMagyar Banktól a hitelt igénybevenni. A magyar állam, sajnos, nem vette igénybe azt az összeget, amely paritásos alapon megillette volna és ebből kifolyólag a magyar hadikölcsönjegyzők nagy károkat szenvedtek. Éppen azért, mert a magyar kormány annakidején elmulasztotta ezt a hitelt igényibevenni, a mindenkori kormányok felelőssége fokozódott a hadikölcsönjegyzőkkel szemben, mert amíg az osztrák kormány 1918 végéig 25,059.797.267 koronát vett igénybe a jegybanktól, a magyar kormány mindössze 9.908,943.727 koronát vett igénybe 14,343.390.693 korona helyett. 4,434.445.969 korona volt az a differencia, amelyet a magyar kormány nem vett igénybe a jegybanktól, pedig azt megtehette volna. Ezzel az öszszeggel nagyobb összeget vett igénybe a hadikölcsönjegyzőktől, ami által ezeknek sorsa — természetesen a kormány álláspontjánál fogva — a mai viszonyokat figyelembe véve, mind szomorúbb és szomorúbb lett. Amikor a pénzügyminiszter a hadikölcsönjegyzés céljából a propagandát megindította, legelsősorban az Országos Központi Hitelszövetkezetet kérte fel, hogy a szükséges propagandát az országban lévő mintegy 2400 helyi hitelszövetkezet kapcsán eszközölje. Ezeknek a helyi szövetkezeteknek lett volna a feladatuk, hogy a falu népét meggyőzzék a hadiköicsön előnyeiről, ezeknek a helyi szövetkezeteknek lett volna a feladatuk, hogy meggyőzzék a földmívelő népet arról, hogy az a kölcsön és járadék miiyen hasznos reá nézve, milyen előnyöket fog belőle nyerni. Érdekes az Országos Központi Hitelszövetkezet első felhívása, amely 1914. november hó 6-án jelent meg. Érdekes, milyen kijelentésekkel igyekeztek a hadikölcsönjegyzőket a hadiköles ön jegyzés ben való minél hatékonyabb részvételre bírni. Ez a plakát, amelyet az ország minden részében terjesztettek és amely az országban használatos nyelvek mindegyikén megjelent a nép körében, többek között a következőket tartalmazza (olvassa): »Nem ajándékot kér az állam, nem is adót kíván most, szabad akaratból, önként ad most kölcsönt minden hazaszerető honpolgár, akinek módja van rá, a gazdagok milliókat, a szegényebbek tehetségükhöz képesít 50—100 koronákat ép a nemzet busás, nagy kamatot fizet a kölcsön után. Meg kell értetnünk« — mondja továbbá a plakát — »az egyszerűbb honfitársainkkal is, hogy a zsebben, fiókban őrzött pénz értékét a magyar állam ígéretének szentsége adja meg, ugyancsak államunk ígérete adja meg az állami hadikölcsönkötvény értékét is. A különbség ebben a tekintetben csak az, hogy a pénz nem kamatozik, az állami kölcsönkötvény azonban busásan kamatozik. (Mozgás.) Meg kell értetnünk, hogy ha valaki majd el akarja adni az állami kötvényt, azt megveszi mindé ti pénzintézet, ha kölcsönt akar felvenni rá, kölcsönt adnak rá a pénzintézeteké ígérte továbbá az Országos Központi Hitelszövetkezet azt, hogy hajandó ingyen megőrizni ezeket a hadikölcsönkötvényeket, hajlandó ingyen beváltani a szelvényeket és ha kölcsönre van szüksége a kisbirtokosnak, a hadikölcsönjegyzőnek, akkor elmehet akármelyik hitelszövetkezethez, könnyen és igen olcsón lombardkölosönhöz juthat. A falragaszok és körlevelek útján igyekeztek megértetni a magyar néppel, hogy micsoda kitűnő és ritka alkalom az, hogy a magyar falu népe a hadikölcsönjegyzésben részt fog venni. Igyekezitek a népet rávenni arra, (Rajniss Ferenc: Es akit agyonlőttek?) hogy takarékbetéteit az Összes pénzintézeteknél
