Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1937. május 5-én

3 szerdán. 595 mondja fel és a betétekből hadikölcsönöket jegyezzen. (Rajniss Ferenc: És aikit agyonlőttek?) Ennek a propagandának megvolt azután az a következménye, hogy a magyar faln népe tényleg a legnagyobb önfeláldozással nemcsak az életét áldozta feli a haza oltárán, hanem minden pénzét elvitte a hitelszövetkezetekbe, úgyhogy a többi pénzintézetek közül többen panasszal élitek a pénzügyminiszterhez abból a célból, hogy-.- (Rajniss Ferenc: Ki volt a pénzügyminiszter'?) Gratz Gusztáv volt. A gyűléseken a szövetkezetek vezetői külön propagandát fejtettek ki és ezeken a gyűléseken igyekeztek megmagyarázni és rávenni a falu népét arra,

: 'hogy necsak állandóan földet és állatokat vásároljon, hanem vásároljon értékpapírt is, igyekeztek megmagyarázni, hogy a magyar falu népének meg kell tanulnia azt is, hogy az értékpapír a tulajdonképpeni igazi érték, amellyel nagy kamatot lehet elérni. (Mozgás,) Azt hangoztatták ezeken a gyűléseken yhogy a legboldogabb az a nemzet. amely önmagának tartozik és hangoztatták, hogy milyen előnyös ez az üzlet a falu népére nézve. A hadikölcsönjegyzés 1918. végén elérte a 18'5 milliárd koronát, de távolról sem ez az összeg az, amelynek valorizációját a mai körülmények között követelni lehet. A trianoni békeszerződés IX. részének 188. cikkelye következtében ugyanis el volt rendelve, hogy a Magyarországon található összes hadikölcsönkötvényeket nosztrifikálni kell. A nosztrifikálásnak az volt az eredménye, hogy 9.402,888,300 korona maradt Csonka-Magyarország területén. Hogy mennyi hadikölesön maradt azoknak a hadikölcsönjegyzőknek a kezében, akik időközben vásárolták meg a hadikölcsönkötvényeket,, azt nem lehet ma pontosan megállapítani. Az általános vélemény és a váltakozó találgatások szerint 2—4—6 milliárdra tehető az az összeg, amelynek átértékeléséről szó lehet. Ha most azt vizsgáljuk, hogy kik jegyezték nagyobb számban ezeket a hadikölcsönöket, akkor meg kell állapítanunk, hogy a hadikölcsönjegyzésben a nagybirtokok,, az egyházi birtokok vettek részt a legkevésbbé. (Gr. Apponyi György: Nekem kiskorúságomban az árvaszék 300.000 koronát jegyzett.) Ezek közül is leginkább a hitbizomány. (Zaj.) Előfordult ugyan az is, hogy a nagybirtokosok közül is voltak egyesek, akik nagyobb áldozatot hoztak. Elnök: A képviselő úrnak biztos adatok állnak e tekintetben a rendelkezésére"? Mert ez igen komoly vád. Mózes Sándor: Biztos adatok. Elnök: Méltóztassék a forrást is megjelölni, mert nem szabad így vádolni egész társadalmi osztályokat ilyen fontos és kényes kérdésben. Mózes Sándor: A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a nagybirtokok, az egyházi birtokok tettek legkevésbbé eleget ezeknek a kötelezettségeknek (Gr. Apponyi György: Halljuk a statisztikát!) és a legnagyobb érdeklődést a hadikölcsönjegyzések tekintetében a bankok és az ipari vállalatok tanúsították, amelyeknek a háborús konjunktúra következtében nagy pénzfeleslegek álltak rendelkezésre. A legnagyobb anyagi megerőltetést azonban azok a kisemberek eszközölték, akik egész ingatlanvagyonukat, házukat vagy egyéb ingatlanukat adták el vagy pedig egész ingóvagyonukat, aranyaikat és értéktárgyaikat KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. tették pénzzé ós fektették be hadikölcsönbe. (Esztergályos János; Aranyaikati Az utolsó megtakarított filléreiket adták oda!) Voltak azonban olyanok, akik nagyon keveset áldoztak és nagyon óvatosak voltak, akik csak látszatból jegyeztek hadikölcsönt, és ahelyett, hogy hadikölcsönt jegyeztek volna,, ingatlanokba és egyéb értéktárgyakba fektették készpénzüket. Ezek után fel kell tennünk a kérdést, hogy ha a kisemberek ilyen nagy áldozatokat hoztak, vájjon érthető-e álláspont, amelyet a kormány foglal el, hogy a hadikölcsönöket egyáltalában nem kivan ja valorizálni? Mindenekelőtt meg kell állapítanunk azt, hogy ezek

: nek a hadikolcsönöknek fedezetét az az állami ígéret, az a morális erő és tudat alkotta, hogy a magyar állam ezer éven keresztül mindenféle kötelezettségének eleget tett, továbbá az az ígéret, amelyet Tisza István, Magyarország 1914-ben volt miniszterelnöke tett, aki kijelentette, hogy a hadkölcsönök visszafizetése a magyar nemzetnek becsületbeli kötelessége és a magyar hazának minden darab földje biztosíték arra, hogy a hadikölcsönöket a hadikölcsönjegyzőknek megfelelő módon vissza fogják fizetni. Fel kell tenni azt a kérdést, hogy tulajdonképpen milyen összegre volna ma szükség, hogy a hadikölcsönöket bizonyos mértékben mégis valorizálni lehessen"? Arra ma már senki sem gondol, hogy a hadikölesönök egész öszezege száz százalékban valorizáltassék, hanem például 10%-os valorizációra volna szükség. (Rajuiss Ferenc: De jobb az egészet! — Esztergályos János: Alkudni majd a pénzügyminiszter úr lealkussza. Ő csak az egész követelést állítja fel! — Derültség.) Az az érzésem, hogy a hadikölcsönjegyzők egy átlagos 10%-os valorizációt szívesen fogadnának el. Ez az átlagos valorizáció azt jelenti, hogy a nagy jegyzők részére 1—2%-os valorizációt lehetne kényszervalorizáció formájában kieszközölni, a kisembereknél, a középosztálybeli hadikölcsönjegyzőknél, a kisiparosoknál és a munkásoknál pedig ezt a 10%-os valorizációt megfelelő mértékben fel kellene emelni. (Antal István: Ez jogegyenlőség volnál) Ez mindenesetre olyan szociális valorizáció volna, amely megszüntetné azt a nagy nyomorúságot, amely ma azok között a szegény emberek között van, akik egész vagyonukat feláldozták és nagyon méltányos yolna, hogy ilyen szociális valorizációval mégis bizonyos összeghez juttassuk ezeket a kisehh hadi kölcsön jegyzőket. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék befejezni beszédét. Mózes Sándor: Tisztelettel kérem beszédidőm 5 perccel való meghosszabbítását. (Felkiáltások: Nem adjuk meg!) Elnök: A Ház a meghosszabbítást nem adja meg. Ez a határozat egyszersmind intő példa a többi interpelláló képviselő iVr számára is, hogy amikor a Háznak 8 órás ülése van, ne méltóztassanak meghosszabbítást kérni. Negyedóra alatt igen tömören és plasztikusan Ifihet minden tárgyról beszélni. (Tetszés jobbfelől.) Következik' a pénzügyminiszter úr válasza. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a kormány és közelebbről az én csekély személyem is, legalább olyan mértékben átérzi a felhozott szempontokat, mint az interpelláló képviselő úr. Ebben a nagyon szerencsétlen kérdésben, a hadikölesön kérdésében, amelynek visszafizetését egy más ország, az ezeréves inte84