Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1937. május 5-én, szerdán. 593 tavaly még aktív mérleggel kérkedő vállalatok az idén megbukjanak, vagy legalább is válságba kerüljenek. Végül a biztosítási mérlegek publikálásánál azt kell kérnem, ^ hogy amint a bankvállalatok is tudnak' évenként kétszer mérleget produkálni, csinálják meg ezt a biztosító vállalatok is, annál is inkább, mert tudunk olyan biztosító vállalatról amely legutoljára 1934-ről terjesztett be mérleget, most pedig ]937-et írunk. A felügyeleti jogszabályok reformja mellett kívánnom kell a felügyeleti hatóság szervezeti reformját is. Legyen ez a hatóság egy független, különálló testület, a miniszter közvetlen felügyelete alá rendelve és ennél a felügyeleti hatóságnál érvényesüljenek az elméleti képzettség mellett a gyakorlati követelmények is. T. Ház! Meg kell állapítanom, hogy a jelenlegi felügyeleti hatóság sok jóindulatot és sok becsületes törekvést mutat a biztosításügy likvidálásában és meggyőződésem az is, hogy ha a. felügyeleti hatóság kitűnő elnökét nem a múltbeli rezsim, hanem a jelenlegi garnitúra támogatta volna munkájában, nem is került volna ide a dolog. T. Ház! Szükség van a biztosító vállalatoknál szociális intézkedésekre is, mert lehetetlenség az, hogy 60—80 pengős kezdő fizetéssel alkalmazzanak tisztviselőket, lehetetlenség, hogy ezeket a tisztviselőket 60 órás munkahéttel dolgoztassák, s^ hogy a mellett igen sok vállalatnál, mint például éppen a Phönixnél is, hiányzik a vállalati nyugdíjpénztár. (Kertész Miklós: De egyesek azért kaptak 50.000 pengő végkielégítést.) A végkielégítések tekintetében nem fukarkodtak. Egyáltalán a biztosítási szakmában a nyugdíjkérdés nagyon rosszul áll, ezt méltóztassék tehát sürgősen rendezni annál is inkább, mert csak így remélhető az, hogy a keresztény fiatalság nagyobb tömegei kívánatosnak találják a biztosítási vállalatoknál való elhelyezkedést. T. Ház! A közhangulat átalakítására és a biztosítási ügy fejlesztésére szükségesnek tartanám még azt is, hogy az állam a maga hatalmi erejével és a maga szerveivel a biztosítási eszmét, kezdve az elemitől egészen az egyetemig, igyekezzék belenevelni a közönségbe. Itt különösen fel akarom említeni azt* hogy a Közgazdasági Egyetemen például nincs biztosítási tanszék. Tudnék felemlíteni néhány olyan tanszéket is, amely nem volna annyira fontos és szükséges, mint amennyire a biztosítási tanszék szükséges, még sincs rendszeresítve. Méltóztassék az iskolánkívüli népművelésbe is belevinni a biztosítási eszme népszerűsítését, mert meggyőződésem az, hogy ez az igen nagy közgazdasági és szociális jelentőségű közgazdasági ágazat megérdemli azt, hogy támogassák, annál is inkább, mert ezzel és ezen keresztül az egész közgazdasági életet támogatnák. Tisztelettel várom a miniszter úr válaszát.^ Elnök: A pénzügyminiszter úr óhajt szólani, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy olyan rövidséggel válaszoljak, amely otthonos a biztosítás klasszikus hazájában, Angliában. Az első kérdés, amelyet az interpelláló képviselő úr felvetett, az, hogy a Phönix-ügy rendezése miként fog megtörténnie Ennek a részleteit az a kommüniké fogja tartalmazni, amely két hónapon belül errevonatkozólag meg fog jelenni. Érdemben pedig megnyugtatóan áll a kérdés, mert azok a veszteségek, amelyek a biztosítottakat érik, nem fogják túlhaladni egy fillérrel sem azt a keretet, amelyet annakidején megjelöltem. Ezt a keretet annakidején 6 millió pengő összegben jelöltem meg. Ennek az összegnek a keretében a veszteség egyénileg különböző lehet, több is, kevesebb is, de átlagban körülbelül 17%. Ezt nem foHa meghaladni. Hogy az elintézés már egy éve húzódik, az igen sajnálatos, de nagyon természetes jelenség, mert 33.000 kötvény átvizsgálásáról van szó. A rendezés relatíve kedvezőbb, mint bármelyik hasonló mértékben károsult külföldi Phönix-fióknál. A másik kérdés, amelyet méltóztatott feltenni, az volt, hogy miért kell a biztosítótársaságoknak ilyen veszteségben résztvenni, • illetve hozzájárulniuk a rendezéshez. Nagyon helyesen mondta az interpelláló képviselő úr, hogy ebben a nagyon kevéssé tőkegazdag országban, amelyben élünk, a takarékosságnak egyik legfontosabb terrénuma éppen a biztosítási ügy, különösen az életbiztosítás. És ha én a magánjogokba bizonyos mértékig belenyúlóan rendezem ezeket a dolgokat, ha az alapjában véve egészséges magyar biztosítási ügyet megóvom attól, hogy megrázkódtatás érje egyes vállalatok sorsa folytán, akkor az én szemem előtt sok tízezer kicsi embernek szociális megsegítése lebeg. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, amit ezen a téren tettünk, helyes volt és az az érzésem, — ezt nyugodtan mondhatom most már, amikor a legnagyobb veszélyek után vagyunk — hogy ha ezek az intézkedések nem történtek volna meg, egyebek között, ha az Életbiztosítási rendezési alapot nem kreáltam volna, akkor esetleg nagy veszélyek következhettek volna be. Ma úgy látom, hogy a legnehezebbjén túlvagyunk s az az egy-két nagy kérdés, ami még elintézetlen, szintén el fog intéződni az érdekelteknek nagyobb károsodása nélkül. Méltóztassék megengedni, hogy ma csak ezeknek kijelentésére szorítkozzam. (Helyeslés a középen.) Az interpelláló képviselő úr nagyon mélyreható, alapos tanulmányt adott itt elő, amelyért köszönetet mondok, de engedje meg, hogy annak részleteire ma ne terjeszkedjem ki. Ezeket figyelembe fogom venni azoknak a kérdéseknek végleges rendezésénél, amelyek a Biztosítási felügyelet reformjára vonatkoznak. Teljesen igaza van a képviselő úrnak abban, hogy hatékony felügyeletnek, amelyet szakemberek gyakorolnák és amely bizonyos határozottságot tanúsít, nagy előnyei vannak és sokat meg tud előzni. Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy a felügyelet még olyan kiépítése és még olyan hatékonyan való gyakorlása mellett is meg lehet akadályozni minden bajt. Sajnos, semmiféle felügyelettel ezt teljes mértékben elérni nem lehet. Erre számtalan példa van a legkülönbözőbb országokban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem kell mindent megtenni, ez csak azt jelenti, hogy túlzott reményeket fűzni egy ilyen felügyelet működéséhez nem szabad. Ami a felügyelet konkrét anyagi jogszabályait s az idevonatkozó reformokat illeti, ezekre nézve sok megszívlelésre méltó gondolatot méltóztatott felhozni. Kidolgozott tervezetek vannak, ezek tárgyalás alatt is állanak, első kötelességem azonban az volt e lefolyt óv alatt, hogy a nagyobb bajok bekövetkezését megakadályozzam. (Helyeslés.) Ez a legna-