Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-208
592 Az országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1937. május 5-én, szerdán. T. Ház! A reform alapelvei legelsősorban természetszerűleg: a felfokozott biztonság, azután a biztosítóvállalatok spekulatív tevékenységének teljes kizárása és végül azoknak a bankári teendőknek lehető korlátozása, melyeket ia biztosító vállalatok sokszor hozzáértés nélkül és nem a célnak megfelelően végeznek. Ezeket az intézkedéseket körülbelül négy nagy csoportra lehetne osztani. Az első az volna, hogy azt az óvadékot, amelyet ma min den biztosítási ágazatnál 250.000 aranykoronában szabnak meg a felügyeleti jogszabályok, méltóztassék mint minimumot megkövetelni ós ne méltóztassék tollerálni ennek hiányátSőt, tovább megyek: ez az óvadék a Felügyeleti Hatóság diszkrecionális belátása szerint legyen emelhető is, aszerint, hogy a szóbanforgó biztosító vállalat üzleti terjeszkedése milyen mértéket ölt az illető ágazatban. E tekintetben különben külföldi, példákra is tudok hivatkozni, mert a francia, lengyel és román felügyeleti jogszabályokat nem régen, éppen a Phönix eset óta is szigorították, de a külföldön általában lényegesen szigorúbb felügyeleti jogszabályok vannak, mint Magyarországon. Arra pedig, hogy időközben is emelhető legyen ez az óvadék, hazai analógiával tudok szolgálni. A Giro tudniillik az ügynökök egymás közötti elszámolásánál bizonyos kauciót követel meg és ezt a kauciót az üzlet terjedelméhez képest az egyik elszámolási naptól a másikig fel is emelheti. Kern látom be, hogy miért ne lehetne ugyanezt a gondolatot a oiztosításnál is megvalósítani, ahol elvégre széles néprétegek jogai és érdekei forognak kockán. A második gondolatcsoport, amelyet a reform céljaira a miniszter úr figyelmébe ajánlok, a sajáttőke mértékének kérdése. A biztosítóvállalatok sajáttőkéjét összhangba kellene hozni az általuk kezelt hatalmas idegen tőkékkel, — mert az életbiztosítási díjtartalékokat nem tudom másnak tekineni, mint a biztosító vállalat gondjaira bízott idegen tőkének — és összhangba kellene hozni azokkal az egyéb kötelezettségekkel is, amelyek a biztosító vállalatok részéről fennállanak, akár viszontbiztosítva vannak ezek, akár nincsenek. Itt ugyanis meg kell jegyeznem, hogy a viszontbiztosítást nem tudom elfogadni a fél szempontjából megfelelő biztosítéknak. Elnök; A képviselő úr beszédideje lejártBél di Béla: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatik megadni a kért meghosszabbítást? (Felkiáltások: Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Béidi Béla: Ismétlem: a viszontbiztosítást nem tartom a fél szempontjából megfelelő biztosítéknak azért, mert ha egy vállalatot rendetlenül vezetnek, akkor nagyon valószínű, hogy tartozik a viszontbiztosítási díjakkal is és így a viszontbiztosító vállalat elsősorban az esedékes díjakat fogja levonni és nem fogja kifizetni az egész biztosított összeget. A helyzet most a saját tőke és az idegen tőke viszonyában nagyon rossz. Körülbelül 130 millió pengőre tehető az életbiztosítási díjtartalékoknak jelenlegi összege, amivel szemben körülbelül csak egy 15%-os sajját tőke áll, ami azonban nemcsak az életbiztosítási, hanem egyéb kötelezettségek másodlagos fedezetére is szolgál. Helytelennek tartom azt is, hogy a saját tokét úgynevezett másodrendű aktívákban is él lehet helyezni, mint például díjkintlevőségekkel, ügynöki s egyéb kintlevőségekkel, különböző adósokkal, tehát olyan aktívákkal, amelyek az életbiztosítási díjtartalék fedezésére nem fogadtatnak el. Pedig ez ellentmondás, mert végeredményben a saját tőke arra . szolgál, hogy ha az életbiztosítási díjtartalékok fedezeti értekei akár állagban, akár forgalmi értékben csökkennének, legyen a vállalatnak szabad vagyona, amellyel a csökkenést ellensúlyozhatja. Megoldás céljából azt javaslom, hogy a bankok példája alapján méltóztassék Összhangba hozni a saját tőkét az idegen tőkével és méltóztassék a fedezet céljaira életbiztosítási díjtartalékszerű fedezeti kötelezettséget megkövetelni. A harmadik kérdéscsoport az életbiztosítási díjtartalékok fedezete. Elsősorban a fixkamatozású papírokról kell beszélnem. Ezek a bankoknál is csak 75—^0%-ig és nem az egész árfolyamérték erejéig szolgálnak lombardirozás alapjául. Nem tudom belátni, hogy a biztosító vállalatoknak miért kellene keyésbbé óvatosaknak lenniök? Méltóztassék tehát a fixkamatozású értékpapíroknak az életbiztosítási díjtartalék fedezetébe való beállítását a forgalmi érték maximálisan 75%-ában megszabni. A jelzálogkölcsönökre vonatkozólag azt kell kívánnom, hogy a kihelyez.es és a fedezet közötti arány, továbbá a jogbiztonság és a kamatozás kérdése ne legyen kevósbbé óvatosan kezelve, mint az az 1, kúriához tartozó pénzintézeteknél szokásos. Az ingatlanok most 10%-ig számíthatók be a díjtartalék fedezetébe, azonban a felügyeleti hatóság tolerálása folytán egyes vállalatok helyenként ötszörösen, hatszorosan is túllépték ezt a határt. Itt szintén' kérek bizonyos restrinkcipt. Azt kérem, hogy először is csak az illető vállalat által épített házat lehessen beállítani az életbiztosítási díjtartalék fedezetébe. Ezzel megakadályozzuk a biztosítók házspekulációját és egyben az építkezési tevékenységet előmozdítjuk. Másodszor azt kérem, hogy a ház építési értékének legfeljebb 75%-a erejéig legyen beállítható a díjtartalék fedezetebe, ez az összeg azonban ne legyen több, mint a tiszta hozadék 4—5%-kai tőkésített értéke. Végül azt kívánom, hogy ingatlannal a teljes életbiztosítási díjtartaléknak maximálisan 30%-a legyen fedezhető. A takarékbetétek kategóriájában viszont szeretném felemeltetni azt a limitet, amely ma szokványos és pedig azért, mert a takarékbetétek elsősorban stabil és amellett természetesen mobil elhelyezkedést képeznek, másodszor pedig azért, mert így a bankok a biztosító vállalatok által tezáurált tőkéket ismét hamarosan vissza tudnák szivattyúzni a gazdasági életbe. A következő és negyedik kérdéscsoport a biztosítási vállalatok mérlegének publikálása és a mérlegtechnikai eljárások megszigorítása. Itt először feltétlenül el kellene különíteni azokat az aktívákat, amelyek a társaság szabad rendelkezésére állanak azoktól az aktíváktól, amelyeket cél aktívaként jelölhetek meg, amelyek azért vannak, hogy elsősorban az életbiztosítási díjtartalékot fedezzék, s amelyek mintegy megőrzés céljából szerepelnek az illető társulat státusában. Ezek jelenleg össze vannak keverve egymással. Másodszor: közzé kell tenni hivatalosan és hitelesen és pedig a mérlegszámlával egyidejűleg a hivatalos lapban azt, hogy az életbiztosítási díjtartalék tételről-tételre milyen aktívákkal van fedezve. Harmadszor: helyre kell állítani a mérlegvalóság elvét, mert lehetetlen az, hogy a
