Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-208
Az országgyűlés képviselőházának 208, ülése 1937. május 5-én, szerdán. 591 érdemi részére rátérnék, előre kell bocsátanom, hogy nem kívánok úgynevezett közgazdasági pikantériákkal foglalkozni; nem kívánok biztosítási pletykákat idehozni a Ház elé. Egyetlen célom az, hogy ennek a nagyjelentőségű közgazdasági ágnak fejlődését akadályozó olyan momentumokra hívjam fel a pénzügyminiszter úr szíves figyelmét, amelyeket megfelelő intézkedésekkel hamarosan ki lehetne küszöbölni. A biztosításügy rendkívüli közgazdasági és szociális jelentőséggel bír. Mint a szolidaritásnak, a kölcsönösségnek gazdasági intézményesítése, a biztosítás legközelebb áll az ember természetéhez, az emberi humánumhoz. Azt a természetes emberi ösztönt realizálja gazdaságilag, amely a védekezés, a biztonság keresésében jelentkezik. Ilyen módon szociális kihatásai igen nagyok, mert bizonyos védelmet biztosít az egyén számára a szociális hányódtatással szemben,, s bizonyos mértékig megakadályozza tehát például a deklasszifikálódást. Egyszóval olyan fontos szociális szerepet tölt be, amely sokkal nagyobb védelmet, sokkal nagyobb istápolást érdemelne, mint amilyenben ma részesül. De a biztosításnak közgazdasági jelentősége sem kisebb. Hiszen köztudomású az, hogy a biztosítás a kényszertakarékosságon keresztül a tőkeképződést rendkívüli módon elősegíti. Mivel pedig Magyarországon a biztosítottak túlnyomó része természetszerűleg az agrárlakosság köréből kerül ki„ a biztosítási tevékenység olyan erőteljes agrártőkeakkumulációt jelent, amelyre ebben az országban, ahol a tőkeképződés olyan gyenge és lassú, igen nagy szükségünk van. De a nemzeti vagyon egy bizonyos részének konzerválására éppen úgy -alkalmas a biztosí1 tás, mint ahogyan a nemzeti jövedelem megoszlásának korrekciójára is szolgál. Végül még megemlítem azt is, hogy az állampénzügyek szempontjából egyrészt mint adóalany, másrészt pedig — mint az a legutóbb is történt — a tisztviselői kölcsönökhöz való hozzájárulás által, bizonyos állampénzügyi jelentőséggel is rendelkezik. T. Ház! Annál sajnálatosabb, hogy amikor a biztosításügynek ilyen jelentős közgazdasági és szociális előnyei vannak, kedvezőtlen biztosítási közszellem, közhangulat alakulhatott ki ebben az országban. Ennek részben az az oka, hogy a, biztosítási szakmában — tisztelet néhány kitűnő kivételnek — nagyobbára csak törpe epigonok léptek a nagv és kiváló úttörők nyomába. Ezek az utódok nem igen ismerték fel a biztosítás szociális- és közgazdasági hivatását, egyszerű üzletet láttak abban és bizony sokszor olyan eszközöket is alkalmaztak, amelyek bár lehet, hogy bizonyos mohó üzleti éhségnek megfeleltek, azt kielégítették, azonban a biztosítás Közgazdasági és etikai hivatása tekintetében nem voltak megfelelők. Különösen kialakította azonban ezt a kedvezőtlen biztosítási közhangulatot azoknak a válságoknak sorozata, amelyek a közelmúltban lejátszódtak. Nem akarok itt részben már lejátszott, sőt túljátszott lemezekkel újból előhozakodni, különösen nem akarok a Phönix-ügy kérdéseire részletesebben kitérni, csak néhány Kérdést szeretnék a pénzügyminiszter úrhoz intézni, miután ez az ügy már rendkívül hosszú idő óta húzódik. Több terminust kaptunk, így például legutóbb a miniszter úr, azt hiszem, tavaly októberre ígérte a kötvények átadását az Unitasnak, de ezeket a terminusokat nem tartották be. Sem a Phönix-biztosítottak, sem az általános közgazdasági érdek szempontjából nem közömbös, hogy a Phönix-üggyel kapcsolatban sűrű homály, a kérdésnek — mondjuk így — elködösítése legyen tapasztalható, a helyett, hogy energikus és határozott, a legilletékesebb helyről jövő válasszal ezt a kérdést a kellő megvilágításba helyeznék. Tisztelettel arra kérem tehát a miniszter urat, — úgy vélem, hogy ezzel az interpellációval alkalmat adok neki a konkrét és határozott válaszadásra, tehát csak szolgálatot teszek az ügynek — méltóztassék nyilatkozni abban a tekintetben, hogy mikor zárul le véglegesen a Phönix likvidálása 1 ? Méltóztassék azokat a különböző ismeretlen forrásból lanszírozott furcsa híreszteléseket, amelyekkel tele van ma a közgazdasági élet, megcáfolni, egyáltalán méltóztassék ebben a kérdésben, ahol ma — mint mondtam — kizárólag homály uralkodik, végre világosságot teremteni. Ezenkívül méltóztassék abban az irányban is nyilatkozni, hogy mikor adják vissza a Phönix-biztosítottaknak azokat a jogait, amelyeket időlegesen felfüggesztettek, a díjfizetés beszüntetésének jogától kezdve, a kötvények tőkésítésének, visszavásárlásának és kölcsön felvételének a jogáig. Nem akarok azokra a többi válságjelenségekre rámutatni, amelyek ebben >a szakmában köztudomás szerint vannak és tapasztalhatók, csak meg akarom állapítani és le akarom szögezni azt, hogy ezek az események és az ezekkel kapcsolatos híresztelések a szolidan vezetett vállalatok körében elkeseredést keltettek, a közönség körében pedig érthetően fokozottabb antipátiát váltottak ki a biztosításüggyel szemben. Miután általános közgazdasági és szociális érdek az, hogy a biztosításügy kellő módon fejlesztessék ebben az országban, — természetesen elsősorban a nagyközönség, a biztosítottak érdekeinek vonalán — ezért bátor leszek néhány^ szóval rámutatni arra, r hogy szerény véleményem szerint, milyen intézkedésekre volna szükség a fejlesztés érdekében. Mindenekelőtt gyorsan és ! a nyilvánosság előtt likvidálni kell ezeket a múltbeli bajokat, melyekre néhány szóval rámutattam. A jövőre nézve pedig természetesen az a kötelességünk, hogy elejét vegyük azoknak a lehetőségeknek, amelyek hasonló bajokhoz vezethetnek. Szükség van tehát a biztosítási ügy általános reformjára. A biztosítási ügy reformjánál elsősoriban természetszerűleg a felügyeleti jogszabályok reformjára gondolok. Meggyőződésem az, hogy mindezek a bajok nem is következtek volna be, vagy legalább is nem ebben a mértékben következtek volna be, ha a felügyeleti jogszabályokat rigorózusan alkalmazták és betartották volna és nem tolerálták volna egyes jól elgondolt előírásokat, amik. azután szükségszerűség könnyelmű gazdálkodáshoz vezetett. Most már azonban arra van szükség, hogy a felügyeleti jogszabályokat megszigorítsák, hogy ezeknek jelenlegi laza rendelkezéseit, hézagait imperatív rendelkezésekkel ki töltsék, nehogy a könnyelműen gazdálkodó vállalatok, bízva a biztonsági alap létezésében, továbbra is könynyelmű díjtartalékfedezeti politikát és egyáltalában könnyelmű üzletpolitikát folytassanak. (Csoör Lajos: Főképpen nagyobbszámú szakember kell a felügyelő hatóságba!) A harmadik kívánság ezzel kapcsolatban az, hogy a megszigorított jogszabályokat azután a felügyelet gyakorlásánál, egyenlő mértékkel mérve, minden vállalattal szemben szigorúan érvényesítsék.
