Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-194
Az országgyűlés képviselőházának 194szükség. Igaz. Én is ezt mondom és ha ez tényleg érvényesülni fog az életben, akkor nagyon sok bajt el fogunk ikerülni. T. Ház! Azt gondolom, hogy az autonómiák a nemzeti élet legjobb őrhelyei. Ezért az autonómiákat mindig védenünk kell, azokhoz nem szabad indokolatlanul (hozzányúlnunk. (Mozgás jobbfelől.) Az államhatalom ellenőrizhet, rámutathat a hibákra és ezeket ki ds kell küszöbölni, de az autonómiák életébe indokolatHamul belenyúlni hűn. (Meskó Rudolf: Ok nélkül!) Egészen cmás a helyzet ott, ahol ennek az elő feltételei megvannak, ahol a viszonyok ezt megkívánják. (Meskó Rudolf: Ahol szükség van rá, ott igen!) Az ellenőrzést tehát nem szabad soha zaklatásig vinni, A főváros .különiben sem szolgáltat erre soha okot. A székesfővárosnál szerveztek e<gy állami számvevőszéket — amire az előttem; szólott képviselőtársaim, is célzott — és valami 38 tisztviselőt máról-holnapra odaállítottak. Nem kérdeztek meg a f őváiroisiból senkit, beállították a fővároshoz a 38 tisztviselőt. Ott van pedig a, fővárois kiváló számvevősége, amely számvevőség működése ellen a belügyminisztérium soha nem tett kifogást, nem is tehetett, mivel kiválóan végezte a feladatát. T, Ház! Azt, hogy a fővárosnak deficitje van, már az előttem, szólott Petrovácz Gyula képviselőtársiadm is elismerte. Deficit van a súlyos gazdasági élet mellett azért, mert a kormány rendelkezései olyanok voltak, hogy ezt a deficitet előmozdították. Budapest lakossága a polgármester jelentése szerint ma is majdnem ugyanannyi adót fizet, mint 1930-ban, de a megváltozott adójövedelem megoszlása az állaim 1 ési a főváros között nagyobb. A főváros lakossága 1930-lban 230 millió pengő adót fizetett, ebből 135 millió volt az. államkincstáré ós 95 millió a fővárosé. 1935-iben a 226 millióiból az államkincstáiré volt 154 millió, a fővárosé 71 millió. Vagyis, amint az előttem szóló ds mondotta, az állami adó 20 millióval emelkedett, a fővároséi ugyanakkor 23 millióval csökkent. Ez okozza a főváros deficitjét és ez okozza azt a nagy kiesést, amelyet azután a f ővá ros máshol nem tud pótolni. De kérdezem, hogy az állami költségvetésben nincs deficit? Hiszen míg az állami költségvetés hiánya átlagban évek óta 10%, a főváros költségvetési hiánya 3%. (Antal István: Az ország kétharmadrósze elveszett!) Igen., de nem is igazgatja az állam azokat a területeket, amelyek el veszteik. E mellett utóbbi időben a fővárosra — éppen, mióta az ország kétharmadirésze elveszett — szociális és' gazdaság 1 ! téren sokkal töibb gond és feladat hárul. (Bródy Ernő: Kulturális téren, is!) Tessék összehasonlítani a béke előtti feladatokat a mai feladatokkal, akkor meglátja a képviselőtársam, hogy fővárosnak mennyi mdmdent kell most ellátnia, amit a múltban nem kellett ellátnia. T. Ház! A törvényhatósági tanács az elmúlt években, mielőtt még ezt a törvényt alkották, elsőrendű volt. (Petrovácz Gyula: Ügy van!) Gyorsan tudott intézkedni, kevés beszéd volt, mert ki volt zárva a nyilvánosság, kifelé tehát nem beszélhettek a bizottsági tagok. Ebben résztvett az autonómiának minden pártja, a kormánypárt épúgy tudott dolgozni, mint az ellenzék. A székesfővárosnak és az adminisztrációnak mindenben rendelkezésére állott, tehát gyors volt az ügyvitel és helyes volt az egész adminisztráció. És talán ebben az időben érvényesült legjobban az autonómia, mert ülése 1937 március A-én, csütörtökön. 51 i azok irá nyitották, akiket a nép bizalma küldött be a közületbe. Kérdezem tehát, miért kellett ezt megszüntetni? Amikor a megyéknél és vidéki városoknál mindenütt megmaradt a kistanács, miért büntették meg éppen a fővárost? Egyetlen esetet, egyetlen precedenst sem tudtak mutatni, hogy ez a törvényhatósági tanács rosszul működött yolna. Eltörölték; eltörölték, mert jól működött. Kérdezem, hogy ha valami bevált, ha valami jó, ha valami ti polgárság érdekeit szolgálja, akkor azt el kell törölni? Éppen ezért én is csatlakozom Petrováez Gyula képviselőtársam javaslatához, amikor azt mondom: állítsuk vissza az 1934. előtti állapotokat. (Rupert Rezső: Ez a fontos!) Mivel a szanálásra szükség nem volt, éppen ezért a jelentést nem fogadhatom el. (Hely estlés és taps a balközépen.) Elnök: TJsetty Béla képviselő urat illeti a szó. Usetty Béla: T. Képviselőház! Előrebocsátom azt, hogy a jelentést tudomásul veszem, mert nem használnék azzal, ha most kijelenteném, hogy nem veszem tudomásul. (Petrovácz Gyula: Azzal sem használ, ha tudomásul veszi!) Én nem akarok itt halottakról beszélni, mert azt hiszem nem cselekednék helyesen, ha azokról beszélnék, de azt el kell ismerni, hogy jóhiszeműség és becsületes szándék vezethette azokat, akik a szanálási akciót megindították. Nincs okom ós jogom ennek az ellenkezőjét feltételezni. Kétségtelenül voltak talán olyan momentumok, amelyek erre a gyanúra okot adhattak. Szerintem nem voltak, azonban mégis lehettek és ezeket nekünk respektálnunk kell. Különösen ma, amikor már be van fejezve a szanálás és már pontot tettünk a végére, kár lenne ezekről beszélni. El kell azonban ismernünk egyet, hogy talán a szanálásnak mégis volt valami eredménye és ió hatása. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Semmi!) Egyetlen hatást én hajlandó vagyok elismerni, azt, hogy a státusrendezés megtörtént. (Zaj a baloldalon.) Ne méltóztassék ezt lekicsinyelni, mert tudni kell azt, hogy 1911-től kezdve a főváros körülbelül hatszor fogott hozzá ilyen részletes státusrendezéshez. 1926-ban volt az utolsó státusrendezés, amely a B-listával és a szanálással volt # kapcsolatos, azonban ez sem vált be, mert mintegy két év múlva vissza kellett állítani azt a létszámot, amelyet a főváros két évvel azelőtt megszüntetett. Szükség volt azonban erre. mert maga az 1930-as törvény, az 1930. évi XVIII. te. mondotta, ki 52. Vában, hogy a fővárosnak státusrendezést kell végeznie. A főváros felállított egy státusreudezési bizottságot, amelyben nekem is e<2"v kis részem volt. Hozzáfogtunk ehhez a nagy munkához. azonban, sajnos* nem tudtuk befejezni még n934-ben sem. pedig eleget ültünk esryütt. Próbáltuk összehozni a dolgokat, azonban maga az adatgyűjtés is annyi időt vett igénybe, hogy bizony nem tudtunk előre jutni. Ha tehát a szanálással kapcsolatosan azt mondotta ki ez a 1 törvény, hogy ezt öl kell. végezni, aíkkor én ezt a magam részéről csak helyeselhetem!. így legalább megtörtént a. státusrendezés. Nem panaszlom, hogy az utolsó pillanatban történt csak meg", a kiét év végén. Az a fontos, hogy végül mégis megtörtént és végre mégis rend teremtődött. Köztudomású volt, hogy a fővárosnál az ideigleneis állások voltak túlsúlyban, mert ezek több münt 50%-ot tettek ki, a végleges állások körülbelül 40%-ot. ös&ik kerekszámokat mondok. Ezt a helyzetet meg kellett
