Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-194

52 Az országgyűlés képviselőházának 194. ülése 1937 március 4-én, csütörtökön. szüntetni egyrészt a főváros adminisztrációja, másrészt a tisztviselők nyugalma érdekében. Koneedálom, hogy .most sem .sikerült egészen, mert az ideiglenesen alkalmazottak számát nem tudtuk a nullára csökkenteni: 1925-ről 1100-ra .szorította le ez a státusrendezés és 770-cnél ibizony megmaradt az ideiglenes, jelleg, úgy, hogy 450-en vannak még a havi béresek, a hetiíbéresek, az óradíjasok, akik tényleg az ideig-lenes tisztviselők közé tartoznak. (Petrovácz Gyula: Ezen felül is vannak!) Ezen felül nincs semmi, mert ebben minden 'benne van. (Petrovácz Gyula: Például a tejellenőrök, fűtési ellenőrök és kisegítő munkaerők nincsenek benne!) Ez nem tesz ki nagy számot, jóformán semmitsem számít: Ezt a státusrendezést meg kellett csinálni, ezt mindenki csak helyeselheti, ennek mindenki örülhet. Öt év múlva majd mindenki elérheti azt a státust. — öt évre van ugyanis (beosztva — amelyet annakidején a fővárosnak el kell és el lehet fogadnia. Akkor 2830 tisztviselője lesz a fővárosnak, akik közül talán 1100 lesz csak ideiglenes jellegű, bár a mostani státusrendezés szerint azt sem lehet 'mondani, bogy ideiglenes jellegű, mert én ezeket, akik kezelőiknek, gondozónőknek, gyakornokoknak jöttek be, nem tartom egészen ideiglenesnek. Ezek már tulajdonképpen bent vannak a stá,tushan, csak az előmenetelük időpontja, kétes, abból a szempontból, hogy megfelelnek-e., Ha pedig nem felelnek meg, akkor ott lenne egyébként is a törvényes rendelkezés, amely szerint a nem megfelelő tisztviselőket nemcsak most, hanem a jövőben is szanálás alá lehet vonni. Azért vették fel annak a nagyon sokat kifogásolt törvénynek 3. §-ába azt az intézkedést, hogy tisztviselők közül el lehet távolítani azt, aki nem megfelelő. Mindenki helyesli, mi is, hogy aki nem felel meg kötelességének, azt el lehessen távolítani. De a gyakornokoknál is ugyanez a helyzet, hogy aki nem, felel meg, azt el lehet távolítani. Ez helyes azért is, mert végre az altiszti státusban is rendet teremtett. Az altiszti státusban is megállapította a létszámot, megmondotta, hogy 1980-nal szemben most már csak 1830 lesz, tehát 150-nel lecsökkentette a számot. Ezek azonban benn vannak, most már a státusban vannak és : most már tudják 'előmeneteli lehetőségüket és legalább nagyrészük nincsen kitéve annak, hogy egyik napról a másikra elboesáthatják őket. A magam részéről tehát teljes mértékben helyeslem, hogy a státusrendezés megtörtént. Én nem akarok most kitérni arra, vájjon ezt a főváros magától megcsinálta volna-e. Lehet, hogy megcsinálta volna, lehet azonban, hogy elhúzódott volna, mert hiszen vannak kérdések, amelyeket az autonómiának nem lehet egyszerűén megoldani, amelyeknél tehát helyesebb és jobb, ha ezek az intézkedések az autonómiával együtt oldatnak meg. Merem állítani, hogy ezeket a kérdéseket jórészben az autonómiával együtt kellett megoldani és így is oldattak meg. Én tehát a jelentésnek ezt a részét nem kifogásolhatom, ezt örömmel veszem tudomásul. Van ennek a jelentésnek egy másik része is, amelyért természetesen nem lelkesedhetünk, az, ahol a jövedelmek bizonyos mérsékléséről van szó, hiszen az mindig fájdalmas, amikor valakinek a jövedelméből le kell faragni. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy mennyire romlott a főváros háztartásának helyzete, nem a főváros, nem az autonómia hibájából, hanem a közgazdasági helyzet leromlásából, akkor ezt tudomásul kell vennünk azzal, hogy ha a főváros háztartási egyensúlya meg fogja engedni, akkor elsőrendű kötelessége kell hogy legyen, hogy ezeket a fizetéseket visszaállítsa arra a nívóra, amelyen voltak, vagy legalább is annyit adjon, amennyi az életstandardnak megfelel, amellyel legalább az elsőrendű szükségleteket ki tudják elégíteni. Ezt mindenki érzi és tudja s azt hiszem, hogy ez alól a kötelezettség alól senki sem akar kitérni. Ha tenát én azt mondom, hogy ezt a részletét a jelentésnek tudomásul veszem, méltóztessék' elhinni, hogy e mellett az autonómiát mindig százszázalékig hajlandó vagyok megvédeni. Én jóhiszeműen teszem ezt a kijelentést s a jóhiszeműséget nem vagyok hajlandó elvitatni azoktól sem, akik ma már nem élnek, akik ezeket az intézkedéseket folyamatba tették vagy pedig befejezték. Én Örülök, hogy vége van az egész dolognak. Ami már most az üzemi részre vonatkozó dolgokat illeti, ez a jelentés talán ezzel foglalkozik a legnagyobb mértékben. Erre vonatkozólag csak azt vagyok bátor mondani, hogy itt sem lehet elvitatni azt a jóhiszeműséget, hogy talán az üzemek bizonyos mértékű megrendszabályozásához akartak hozzáfogni, mert úgy látták, hogy az üzemi bevételek nagymértékben csökkentek, a kiadások megmaradtak, tehát valamit akartak csinálni. Én nem mondom azt, hogy ez helyes és jó volt, de ez megtörtént és ezzel számolni kell. Most már ennek is utána vagyunk, tehát én nem azzal akarok foglalkozni, hogy miért fogtak hozzá, hanem meg kell állapítanom, hogy például a Bszkrt.-ra nézve az az előadás, amelyet itt Petrovácz igen t. képviselőtársam tartott, bizonyos mértékben kiegészítésre szorul, mert téves az ő előadása. Ö ugyanis azt mondotta, hogy az összes megtakarítások 49.000 pengőt tesznek ki; ezzel szemben áll az, hogy nem 49.000, hanem 1,832.000 pengő az a megtakarítás, amelyet magánál a Bszkrt.-nál értek el. Hogy azután ebből 711.000 •pengő személyi kiadásokra, a többi pedig más kiadásokra esik, ezt nem alkarom most 'bővebben tárgyalni, kétségtelen azonban, hogy nem 49.000, hanem 1,832.000 pengő volt az, amelyet magánál a Bszkrt.-nál e szanálás révén meg lehetett takarítani. Kétségtelen, hogy ez nagy különbség s ezt figyelembe kell venni. Ha azon"ban ímeg méltóztatik engedni, én röviden mégis {foglalkoznám a Bszkrt. helyzetével, mert szükségesnék tartom, hogy méltóztassék látni: az a gesztié, amely itt tapasztalható, teljes mértékben helyes, teljes mértékben jó és kielégíti azokat a követelményeket is, amelyeket vele szemhen támasztanak. A Bszkrt. 1923-ban létesült, mint méltóztatnak tudni, a főváros akkor egyesítette az öszszes vasutakat, amelyek a főváros területén voltak, kivéve a Hév.-et. Akkor a főváros ebbe bizony nem sok pénzt vitt bele. össze-vissza 500 millió koronát adott, abból is csak 200 milliót adott készpénzben, 300 milliót pedig nem adott meg, hanem annak a tulajdonjognak elismerése Címén tartott vissza, hogy a Bszkrt.-ot mint monopolisztikus vállalatot, odaadta egy részvénytársaságnak. A Bszkrt. helyzete azonban nem volt rózsás, mert igen sok kötelezettséget kellett átvennie. A Bszkrt. ezeket a kötelezettségeket teljesítette is. Magúik azok a 'beruházások, amelyeket 1923-tól 1933-ig teljesített, 42"5 millió pengőt tettek ki. 38 millió pengőt vitt bele magába a Bszkrt.-ba, 2'5 millió pengőt vitt bele a fogaskerekű vasútba, 1'3 millió pengőt az autóbuszok