Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-208
578 Az országgyűlés képviselőházának őt sokkal precízebb embernek ismerem, semhogy ilyen adatokat szolgáltatott volna. Ami 'beszédének azt a helyét illeti, ahol az igen t. képviselő úr azzal a témával foglalkozott, hogy^ a különböző foglalkozási ágakban, a gazdasági rétegeződésekben a felekezeti arányszám milyen (Gr. Károlyi Viktor: A faji arányszám!), itt temészetesen nagyon egyoldalú a statsztikai összeállítás. (Gr. Károlyi Viktor: Az ön véleménye szerint.) Egyoldalú azért, mert nem valamennyi hivatást és foglalkozási ágat méltóztatott megemlíteni, nem méltóztatott megemlékezni arról, hogy közhivatalban sem az államnál, sem a törvényhatóságoknál nincs numerus clausus a zsidó felekezettel szemben (Gr ; . Károlyi Viktor: Elég baj!), hanem numerus nullus van. Ezt nem méltóztatott felemlíteni, hanem pusztán és ki : zárólag bizonyos gazdasági rétegekről beszélt, amelyeknek helyzete abból fejlődött ki, hogy volt egy olyan korszak,, amikor az egyik felekezet a ghettóba záratván, kizárólag csak a kereskedelemre szoríttatott, mással nem foglalkozhatott, a kereskedelmet és részben az ipar bizonyos ágát lenézték azok, akik a nemesi osztályhoz tartoztak és azért kizárólagosan egy felekezet tagjai helyezkedtek ott el. (Gr. Károlyi Viktor: Most kell a hibát kiküszöbölni!) Hogy most mások is helyezkedjenek el ott,, ennek semmi akadálya nincs, csak méltóztassanak a lenézés helyett azt a munkát megbecsülni. (Gr. Károlyi Viktor: En nem nézem le, csak pótolni szeretném a hiányt! És a munka megbecsülését nem öntől fogom tanulni!) Nem szükséges nekem az előttem szólott t. képviselő úrnak tanácsot adnom, mert az igen t. képviselő úr családi vonatkozásban állt az egyik nagybankkal, úgy tudom, hogy az édesapja az Angol-Magyar Banknak hosszú időn át elnöke volt. (Rajniss Ferenc: Hogyan tartozik ez ide?) Elnök: A képviselő úr bízza az elnökre, hogy mi tartozik a vitához! Vázsonyi János: A képviselő úr arról beszélt, hogy magas állásokat bankoknál 'bizonyos felekezet tagjai foglalnak el, én ezt tudom, de helyeslem azt is, hogy az ország vezető társaidalmi rétege helyet foglaljon a közgazdasági életben. Nem kívánok tovább ezidőszerint ennél a kérdésnél időzni, lesz erre alkalmam beszédem további során. T. Ház! Az állami költségvetés mindenkor a nemzet gazdaságának tükrét jelenti. Ez a tükör sokszor torz és sokszor görbe tükör. A problémák néha torzítva, nagyítva, vagy kicsinyítve, gyakran egyetemesnek hirdetett, néha így is szándékolt célkitűzések elgörbülve jelennek meg úgy a költségvetésiben magában, mint a költségvetés kritikájában. A részletkérdések elhomályosítják olykor az egyetemes problémákat és a főbaj az, hogy évtizedek óta vitás kérdéssé vált az is, hogy mit értünk egyetemes problémák alatt. A részletkérdések véleményem szerint tökéletesen generalreparatúra nélkül meg nem oldhatók, pedig enyhíteni kell súlyosságukat és így ez is lényeget képez, ezért kell foglalkozni velük és ezért leszek bátor majd az egyes tárcák részletes vitájában foglalkozni az egyes különböző hivatásoknak és foglalkozási ágaknak kérdésével. Nézetem szerint nem a múlttal, hanem a jelennel és a jelenben főleg a jövővel kell foglalkozni. A múlt felelőssége azonban politikaion, ülése 1937. május 5-én, szerdán. lag el nem hárítható a jelenlegi kormányzatról és a kormány pártjáról, mert a jogfolytonosság a többségi pártban és annak politikai rendszerében 1922-ig egyenes vonalban kimutatható. 1922-ben született az úgynevezett egységespárt, amelynek gazdája a jelenlegi pártonkívüli ÓSÍ ellenzéki oldalon álló Bethlen István gróf volt és aki később mint ennek az egységespártnak fiát avatta vezérré, ugyanannak az egységespártnak vezérévé, a boldog emlékezetű Gömbös Gyulát, akinek pártját, az átalakított Nemzeti Egységespártot örökölte azután a jelenlegi kormány ugyanazokkal a régi célkitűzésekikel és ugyanazzal a politikai rendszerrel., T. Ház! Amikor ezt megállapítom, ugyanakkor meg kell állapítanom azt is, hogy meddő és szerintem céltalan a múlt örökös felhánytorgatása úgy azokkal szemben, akik a múlt terhétől szabadulni akarva, ellenzékbe szorultak és maguk előtt ai Zauberlehrling szomorú sorstragédiáját látták megelevenülni, • másrészt azokkal szemben, akik, ha csak árnyalatilag is, de eltérnek a múlt rendszerétől és egyéni metódusokat követnek, néha jó irányban, — ha ezek látszatra kevesen is vannak — szemben azokkal a hangoskodókkal, akik valójában kevesen vannak és akik tamtammal és dobveréssel hívják fel örökösen magukra a figyelmet. T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr expozéja ragyogó tűzijáték színeiben mutatkozott meg, de a tűzijátéknak azzal az örökké jellegzetes tartozékával, hogy egy pillanatig csillámlik az égen, utána szétrobban, szétpukkan és nem vmarad utána más, csak a fojtó füst. Nagyon sokszor használtába pénzügyminiszter úr expozéjában a »szociális« iszót és el kell ismernem, hogy tényleg meg is mutatta a költségvetésben sok: helyen, ha nem is mindenütt, a helyes utat a szociális intézkedések felé, de csak magát az utat és nem azokat a lépéseket, amelyekkel ezen az úton haladnunk kell, mert amik a 'költségvetésben foglaltatnak, azok még nem cselekedetek s az egyes Összegek erre a célra tragikusan kevésnek bizonyulnak. Azt (méltóztatnának erre valószínűleg válaszolni és a pénzügyminiszter úr is azt felelihetné erre, hogy nincs fedezet. Erre azt kell mondanom, hogy itt ütközünk bele abba t az egyetemes problémába, amellyel tendenciózus beállítással ugyan, de foglalkozott mégis előttem szólt képviselőtársam is, a helytelen vagyon- és jövedelemeloszlás problémájába, itt ütközünk bele a rossz adópolitikába is, mert csak ezeknek kellő megreformálásával lehet kimunkálni azt a kellő'fedezetet, amely a megteendő szociális intézkedésekhez feltétlenül szükséges. • T. Képviselőház! En azonban ezen a téren az ingatlan és ingó vagyonok között nem tudok ^különbséget tenni. (Gr. Festetics Domoníkias: Mi sem!) A Képviselőház nemrégen tárgyalta le ia ihitlbizoonányi reformot, amely azonban tényleg egv reformnak és egy megoldásnak nem nevezhető, pedig nem az 1920-as év .pepecselő földreformja, hanem csak egy tényleges megoldást jelentő földbirtokreform tudná a kérdést véglegesen megoldani. Ugyanakkor azonban foglalkozni kell helyesen az új hitbizománvok keletkezésének és fenntartásán-aik ^kérdésével is, amelyek a 'régi, az ingatlanhitbizeimányok mellett az ingóvagyon körében
