Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képiisclöházának 208, ülése 1937. május 5-én, szerdán. 579 alakultak meg. Ezen a téren teljesen egyetér­tek a túloldalon felszólalt Shvoy Kálmán kép­jviselőtáraamimal, aki e tekintetbon nem tett különbséget a monopóliumjelleggel bíró, ma­gánkézben lévő vállalkozásom s az államilag szubvencionált szövetkezetek és üzemek, illetve ezeknek vezető poziciói között. T. Ház! A gazdasági egykéz-rendszer e té­ren osak kimélyíti a problémát. Az ingatlan­kérdésben meg kell különböztetnünk azt a ha­talmas nagy eltolódást és szemben álló hallat­lan problémát, amelyet az egyik oldalon a la­tifundiumok, a -másik oldalon pedig a nincs­telenek tömegei jelentenek. Ha pedig egy ezzel foglalkozó könyvet elkoboznak, iazzal a pro­bléma még nincsen megoldva, mert nem a könyvet kell elkobozni, hanem olyan szociális intézkedéseket kell inaugurálni és intézmé­nyessé tenni, amelyek minden ilyen irányú to­vábbi problémafelvetést feleslegessé tesznek és tökéletesen megszüntetnek. Igen t. Ház! Ugyanez a helyzet az ingó­vagyon területén is, ahol meg kell különböztet­nünk az egyik oldalon a gazdasági egykéz­rendszer mellett az új vám- és devizaarisz­tokráciát, amely (a vám- és devizakedivezméaiyek alapján képez külön arisztokráciát, a másik oldalon pedig a gyárak detailárusító versenyé­vel, az áruházi versennyel, a Hangya és az egyéb szubvencionált szövetkezetek és közüze­mek versenyével szemben álló nyomorgó kis­ipart és kiskereskedelmet. Meg kell különböz­tetnünk az egész vonalon, mind az állami gaz­dálkodás, mind a magángazdálkodás területén az álláshalmozást és a másik oldalon a nyomor­ban sínylődő és ismételten leszállított fizetésűd a drágaság emelkedésével sokkal súlyosabban érintett köztisztviselői ós magántisztviselői osz­tályt. (6. Festetics Domonkos: Nagyon igaz!) T. Ház! Miután hat esztendeje vagyok a képviselőház tagja, tudom, hogy teljesen cél­talan és illuzórius határozati javaslatokat be­nyújtani és ezért nem nyújtom be újból azt az évek óta minden, évben benyújtott határozati ja­vaslatomat, amely arra vonatkozott már öt év­vel! ezelőtt, hlogy iközpénztárból (mindenki csak egy címen húzhasson fizetést és nem nyújtok be határozati javaslatot, de felvetem, mint ezt az előbbi kérdést, azt a másik kérdést is, hogy olyasvalaki, aki akkor megy nyugdíjba egész­ségének leromlása címén, amikor még munka­képes és utána a gazdasági életnek más terü­letén helyezkedik el, akkor, ha más foglalko­zási ágat űz, akármilyen hivatást gyakorol, ne húzhasson nyugdíjat, mert ezzel károsítja az államot és az államon keresztül az arra rá­szorultakat. (Jurcsek Béla: Ezt mondottuk mi is!) Ebbe a komplexusba tartozik szerintem az ifjúság elhelyezkedésének kérdése is. Az ifjú­ság elhelyezkedésének kérdésével együttesen ide tartozandónak vélem a volt frontharcosok­nak, a családapáknak elhelyezése kérdését. Ezen a területen sürgetőleg kérem a kormány­tól a már sokszor ímegigért frontharccstör­vény benyújtását. (Helyeslés. — Egy hang a jobboldalon; Meglesz!) De nemcsak a volt frontharcosokról és nemcsak »a jelenlegi ifjúságról van szó, hanem szó van arról a felnövő (generációról, amely évről-évre elhagyja az iskola kapuit és kiáll az (életbe. Minden évben új generáció indul és kér-' dezem: mi lesz ezekkel'? Ez a főkérdés. Minden évben, amikor ki­KKPVISELÖ'HÁZI UAPLÓ. XII, jön az életbe egy új generáció, úgy vonulnak el, mint a régi Kómában a gladiátorok vonul­tak el: »Ave Caesar, morituri te salutant«, mert nem az életbe, hanem az élet nélkülözé­seibe, a nincstelenségbe, a halál reménytelen­ségébe mennek. Minden nincstelen ember anyaga a szélsőségek izgatásának. Minden szélsőségnek egyaránt. Ezek ellenszere, így a bolsevizmusnak is, szerintem nem a gyülése­zés vagy a másik végletből jövő gyűlöletnek uszítása, hanem a munkaalkalmak teremtése. (Rajniss Ferenc: Hát csak hagyjuk azokat a gyűléseket!) Én ezeknek híve vagyok, de nem­csak gyűlésezni kell az antibolsevizmus érde­kében. Nem olyan gyülésezések kellenek, ame­lyek semmi mást nem tűznek ki célul, mint a másik végletből jövő uszítást vagy gyűlöletet, hanem munkaalkalmak, munkalehetőségek megteremtésére van szükség. Elismerem innen, az ellenzék oldaláról, mint ellenzéki képviselő a kormánynak azt az érdemét, hogy felfedezte — szemben az előző kormányrendszerrel —• azt, hogy a jog ós ke­nyér kérdése nem ellentétes fogalmak és a kettő között nem ismer elsőbbségi kérdést. Az alkotmányjogi reformok előkészítése és meg­oldása mellett nézetem szerint egyidejűleg kell foglalkoznunk a kenyér kérdésével. Ün­nepi hetekben foglalkoznunk kell a hétközna­pok ügyeivel is, az ilyen ünnepi hetekben, amilyenekben most is élünk, mert ünnepi he­tek értendők azalatt, amikor a szomszédos Ausztria államfője látogatja meg Magyaror­szágot — (Jurcsek Béla: Tekintélyuralom van ott is, ne felejtsük el!) az egy kicsit más (Jur­csek Béla: Csak tekintély uralom! — Gr. Fes­tetics Domonkos: De nagyon kicsit más!) — és ünnepi heteket jelent a magyar tehetségnek, a magyar kereskedelemnek és iparnak a Bu­dapesti Nemzetközi Árumintavásár és ünnepet jelent a jövő héten meginduló, most már há­rom év óta ismétlődő úgynevezett gyermek­hét. T. Ház! Az osztrák államfőnek itt tartóz­kodása és látogatása alkalmából szólnunk kell feltétlenül arról a kapcsolatról, amely Auszt­riát és Magyarországot összefűzi és amely Ausztriának és Magyarországnak közös sor­sát jelentette egykor a múltban és jelenti hi­hetőleg a jövőben is. A Dunavölgye kérdésé­nek rendezetlensége jelenti a társadalomnak és általában egész Európának nyugtalanságát. Az osztrák-magyar monarchia valamilyen formában való feltámasztása nélkül, az utódál­lamok örökös gazdasági válsága mellett politi­kai bizonytalanság fenyeget a pánszláv és a pángermán veszedelem két oldalról irányuló nyomása miatt, amely közül a pánszláv a bol­sevizmussal, a pángermán a horogkeresztes mozgalommal egyenlő. Én a jogfolytonosság alapján állok és mindenkor azt hirdetem. A jogfolytonosságot egyenlőnek tartom minden­kor a jogegyenlőséggel úgy idebent, mint oda­kint, a jogegyenlőséget idebent az állampolgá­rok között és jogegyenlőséget odakint a ma­gyar állam részére az összes államok között, úgy a fegyverkezés szabadságában és teljessé­gében, mint gazdasági és politikai vonatko­zásban. T. Képviselőház! A Budapesti Nemzetközi Mintavásár jelenti a másik ünnepet ezen a hé­ten és ez a magyar munkának, a magyar tehet­ségnek megnyilvánulása és ünnepe. Az autar­ehiás Európában, a mesterkélt gazdaságpoliti­kában, amely vám-, deviza- és valutaintézke­déseiben a teremtőerő elősegítése helyett an­82

Next

/
Oldalképek
Tartalom