Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának 20Í — Friedrich István: Elhiszem!) Vázsonyi képviselő úr rázta a fejét, hogy nem. így volt. Mély r tisztelettel kérem tehát a kormányt és az egész Házat, a kormányzópártot és az ellenzéket egyaránt, hogy ezt a szomorú kérdést, a nemzetnek ezt a becsületbeli kérdését minden pártpolitikától mentesen és közös erővel igyekezzék megoldani (Helyeslég.), mert lehetetlen állapot az, hogy éppen azok, akik egész vagyonukat áldozták fel a Haza oltárán, akik egészségüket adták oda és akiknek családfenntartójuk veszett el a haza védelmében, »hálából« most koldulásra kényszerüljenek. A vitézségi éremtulajdonosoknak,'— hogy úgy mondjam — ezeknek a kiválók legkiválóbbjainak tett ígéreteket szerény véleményem szerint ugyancsak illenék az államnak beváltani (Br. Berg Miksa: Meg kell tenni!), mert lehetetlen,, hogy éppen azokkal szemben, akik legtöbbet áldoztak, legtöbbet szenvedtek a hazáért' a háború vége óta^ eltelt ide s tova 18 esztendő után az állam továbbra is egyoldalúan prolongálhassa a nemzetnek ezeket a becsületbeli váltóit. Legalábbis ez az én meggyőződésem, amit megváltoztatni se nem tudok,, se nem vagyok hajlandó. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! A nemzet jövője szempontjából egyik további rendkívüli fontosságú kérdés az | ifjúság védelme és éppen azért^mert egy boldogabb magyar jövő zálogát látom ennek a kérdésnek a megoldásában, arra kérem a kormányt, 'hogy énnek megfelelően intézkedjék és ne elégedjék meg az eddig elért eredményekkel, mert nyilvánvaló, hogy csak intézményesen lehet ezt a kérdést megoldani. Fél megoldással nem lehet célt érni akkor. amtte.F azt látjuk, hogy a tanulmányai végeztével^ az t életbe kikerülő ifjúságnak még csak reménye sem lehet arra, hogy családot alapíthasson. Egyesek kritizálják a numerus claususról szóló törvényt, pedig ma már valóban kár erről vitatkozni. A numerus clausust nemhogy el j kellene törölni, hanem ki kellene terjeszteni \ még a középiskolákra is. (Esztergályos János: Meg kellene szüntetni az álláshalmozásokat. — Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Majd hizonyára elmondja a képviselő úr később a véleményét. Annál is inkább szükség van erre, mert valóban visszás helyzet az, hogy ma Magyarországon a magukat magyarnak valló vállalatoknál az életben, a gyakorlatban egy zártszám, egy numerus clausus legyen, de a magyarság ellen, pedig ez a való helyzet. De az ellenzéknek, a t.. túloldalnak egy igen tekintélyes része is hirdeti a numerus clausus szükségességét. így például Eckhardt Tibor a Magyarság című újságban »A kibontakozás útja« címmel megjelent cikkében azt mondja (olvassa): »A numerus claususra elengedhetetlenül szükség volt és ha eddig nem volna meg, most kellene azt megszavazni.« (Egy hang a jobboldalon: Helyes!) Rá fogok mutatni azonban arra, t.

r Ház, hogy ennek a numerus claususról szóló törvénynek az intencióit hogyan játsszák ki a gazdasági életben. Az iparban — az összes iparágakat, iparcsoportokat tekintetbe véve — azt látjuk, hogy a tulajdonosoknak 53, a vezető igazgatóknak 36, a műszaki tisztviselőknek 22 és a kereskedelmi tisztviselőknek 38 százaléka zsidó. De ha az ipar egyes ágait . nézzük, úgy még megdöbbentőbb f számokat látunk, főleg a szövőiparban, a ruházati iparban, a vegyészeti iparban, ahol a vezető igaz• gatóknak 58—58—45 százaléka zsidó, ugyan'. ülése 19S7. május 5-én, szerdán. 575 ezen iparágakban pedig a tulajdonosok mindenütt 70 százalékon felüli arányszámban vannak a zsidóságból képviselve. Ha az évi keresetet nézem és ebből a szempontból nézem ezt a problémát, akkor azt látom, hogy a kisfizetésű tisztviselők természetesen keresztények, a nagyfizetésűek — úgylátszik véletlen folytán — zsidók. (Kajniss Ferenc: Mindenütt egyformán! Nem véletlenül!) A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a numerus claususról szóló törvény intencióínak kijátszása következtében iparunk elzsidósodása az utolsó 10 évben nem hogy megállt vagy csökkent volna, hanem folytatódott ós ha végül tekintetbe veszem, hogy az iparban a zsidó összes diplomásoknak 29 százaléka külföldön szerezte diplomáját s hogy az iparban elhelyezett, főiskolát végzett zsidóknak nem kevesebb, mint 25 5 százaléka ma is nosztrifikálatlan oklevéllel talált elhelyezkedést az iparban, akkor azt hiszem, ezek az adatok mindennél jobban bizonyítják, hogy m-iképpen játszották ki eddig a numerus claususról szóló törvény intencióit. T. Ház! A meghozandó gazdasági és szociális intézkedések azonban szerintem csak úgy vezethetnek eredményre, ha ezekkel egyidejűleg az igazságszolgáltatás reformja is megtörténik, amelynek eredményeként a jog nem lehet öncél, hanem csak, és kizárólag eszköz a nemzet boldogulásához. Ha vannak is egyesek, akik a mai helyzettel meg vannak elégedve, (Kajuiss Ferenc: A síberekre 10 évi fegyházat!) úgy érzem, meggyőződésemmel nem állok egyedül, amikor azt mondom, hogy szükség van az igazságszolgáltatás reformjára és az igazságszolgáltatásra vonatkozó reform keretein belül a maitól lényegében eltérő sajtótörvényre, amely ellen annál kevesebb argumentumot lehet felhozni, mert hiszen azt látjuk, hogy a t. túloldalnak is egy tekintélyes része folyton meg akarja rendszabályozni a sajtó egy részét, természetesen a jobboldali sajtót, mi pedig a baloldali sajtó szerepében találunk kifogásolni valót. (Rajniss Ferenc: Bethlen elkoboztatta az újságokat! — Dulin Jenő: Nem a jobboldali sajtót, hanem csak azt, amelyik uszít! — Br. Berg Miksa: Amelyik uszít! — Dulin Jenő: Az uszító sajtót!) Mindenesetre meg kell akadályozni, ha kell, drákói intézkedésekkel is, hogy akár üzleti érdekből, akár felforgató tendenciák érvényesülése érdekében lehessen olyan írói vagy újságírói működést kifejteni, amely gyakran bizony már a hazaárulás határain mozog. (Esztergályos János: Ehhez nem kell törvény: meg kell vonni a szubvenciót!) Nem érdektelen t. képviselőház e tekintetben egyes liberális újságoknak régebbi, a forradalmak alatti és az azt megelőző időkiben megjelent számaiban lapozgatni. Külön ősén indokolt ez olyan uraknak, akik nagyon szívesen felejtik el ós kenik el azt, hogy ebben aa időben a sajtónak ez a része hogyan írt, hogy mennyire szállásesinálója volt gyakran a holsevizmusnak is. Hogy milyen felforgató, szubverzív tendenciával írt még a polgári sajtó egy része is, arra jellemző, hogy a háború kellős közepén, 1917-ben például »Az Est« című újságban, annak karácsonyi számában a következő sorok láttak napvilágot: (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Uj Krisztus jött, de olyan közel van még, hogy fel sem éri ez a nemzedék és nem súgja szent érzések percein: Lenin! Lenin!« (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Hal-