Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-208
574 Az országgyűlés képviselőházának hoz intézett körlevelét, amelyben értestíette őket, hogy a külföldre irányuló 500 vagonos lisztexportot osak az esetben engedélyezi, ha a malmok (kötelezik magukat, hogy ebből kifolyólag a budapesti tőzsdén a búza ára nem fog emelkedni, tehát a Nemzeti Bank a búzaár emelkedését tiltó rendelkezésekkel akadályozzam T. Ház! Tekintve, hogy Eckhardt Tiborínak • ez a kijelentése, valamint az a körlevél, illetőleg annak tartalma, amelyre hivatkozott, mindezideig nem cáfol tátott meg, én, a kívülálló kénytelen vagyok azt valósággal egyezőnek elfogadni. Már pedig, ha a Nemzeti Bankban tényleg ez a mentalitás uralkodna, úgy nem lehet egy percig sem kétséges, liogy itt sürgős és gyökeres változásra van szükség. A kormány bizonyára meg fogja tudni találni a módját annak, hogy a Nemzeti Bank pénzügyi politikája ne akadályozója, hanem támogatója, előmozdítója legyen a mezőgazdaságnak. Meggyőződésem, hogy a kormány ebben a tekintetben támaszt, hathatós segítőtársat fog találni a Nemzeti Bank ezidőszerint kiváló elnökének 'személyében. T. Ház! Nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az ország egész lakosságát, az egész gazdasági életet súlyosan érinti továbbá az a viszszás, a nemzet egyetemes érdekeit gyakran nem respektáló antiszociális üzleti politika, amelyet a széntermelés terén látunk. Hogy ezen a téren valami nincsen rendjén és hogy az állam beavatkozására itt szükség van, (Jurcsek Béla: Majd nem lesz sztrájk!) az nyilvánvaló és ezt csak azok tágadják, akik a mai helyzet folvtán óriási vagyonokhoz jutnak, (Rajniss Ferenc: A szenesek tagadják!) nem egyszer a köz kárára és rovására. A szénbányák államosítása esetén megfelelő üzleti vezetéssel, az állami kezelésben lévő bányáknak módjukban volna a mainál alacsonyabb áron a gazdasági élet, a lakosság rendelkezésére boosátani a szenet és ugyanakkor még mindig lényeges bevételhez jutna az állam. Úgyszintén a villamos energiaüzemeknek, valamint a biztosítási üzletnek, vagy legalábbis a biztosítási üzlet egyes ágainak államosítása ellen sem lehet olyan argumentumokat felhozni, amelyek arányban volnának ezen üzletágak államosításának előnyeivel és indokoltságával. Mert azzal tisztában kell lennünk, hogy rendkívüli időket élünk, rendkívüli fontosságú és nagyságú problémák várnak megoldásra és éppen az ilyen üzemeknek, mint a szénbányáknak, a villamos energia üzemeknek és a viszontbiztosításnak államosítása révén az állam olyan bevételekhez juthatna, amely bevételek segítségével megoldhatók volnának azok a nagy és súlyos problémák, amelyeknek megoldása nélkül még csak gondolni sem lehet egy nyugodtabb, megelégedettebb magyar jövőre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Jurcsek Béla: Még jelenre sem!) Természetesen tisztában kell lennünk azzal, hogy ebben a tekintetben a köz, a nemzet egyetemes érdeke áll szemben egyes olyan személyek érdekeivel, akik eddig gyakran bizony a közérdek ellenére tettek szert óriási vagyonokra. T. Ház! őszintén üdvözlöm a kormánynak minden olyan intézkedését, amely éppen a legszegényebb, a segítségre legjobban rászoruló népréteg vállairól veszi le a terhet, amely segítőkezet nyújt ezeknek és éppen ezért örömmel üdvözlöm a minisztériumnak azt a rendeletét, amely az Ofb.-földeseknek és a házhelyig, ülése 1937. május 5-én, szerdán. hez juttatottaknak nyújt fizetési könnyítéseket és segítségeket. Az e rendeletben foglaltak helyességének, célszerűségének teljes elismerése mellett azonban legyen szabad ezt a rendeletet úgy felfognom, hogy ez csak az első lépés a megkezdett úton, annál is inkább, mert a törpebirtokosok, a nincstelenek, a földmunkások bizony további sürgős és hathatós támogatásra és segítségre vannak rászorulva. (Úgy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) Mint az ország legnagyobb kubikos választókerületének képviselője, ismételten tisztelettel felhívom tehát a t. Ház és a kormány figyelmét arra, hogy milyen ^mérhetetlen szegénységben, nyomorúságban él saját hibáján kívül ez a szerencsétlen tiszavidéki földmunkásság. Ebben a szomorú szegénységében sem ingott meg azonban helyes erkölcsi felfogása. A tiszavidéki magyar kubikosok között hiába fog bárki egykét keresni, ehelyett 7—8, sokszor 9—10 gyermekes családokat fog ott találni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Éppen ezek érdekében kérek segítséget, mégpedig sürgős és hathatós segítséget. Annál is inkább (kérem ezt, mert nem lehet az egyke ellen küzdeni — bármilyen dicséretes is a kormánynak erre irányuló intenciója — addig, amíg a szülő, a családfenntartó azt látja, hogy a már megszületett gyermeket sem ;tudja megfelelő módon iskolába járatni, ruházni, desck esetben még táplálni, etetni sem. Az ezen a 'színtiszta magyar vidéken található nyomor a legnagyobb propagálója az egykének. Munkaalkalomra, de tisztességes bérrel fizGtett munkaalkalomra van szükség. (Ügy van! jobbfelől.) Ezért nagyon kérem a kormányt, nyúljon bele ebbe a kérdés'be és söpörje ki az e téren található Augias-istállót. Nem azért nem megy a magyar kubikos gyakran munkába, mintha nem akarna dolgozni, vagy el volna látva munkaalkalommal, hanem azért, mert keserves, nehéz munkájáért a vállalkozó szégyenszemre sok esetben olyan bérrel fizet neki, amelyből egy kínai kuli talán megélhet, de egy magyar miunkás nem. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) — vitéz br. 1&aíi|zn£r István: Be is 'csapják!) Készséggel elismerem ; hogy bizonyos vonatkozásokban — mint Horváth Ferenc előttem szólott t. képviselőtársam is mondotta — látunk bizonyost Ijeleket,. amelyek gazdasági életünk javulására mutatnak, de azt is állítom véle együtt, — és ebben a véleményemben megerősített a pénzügyminiszter úr expozéjának elmondása során — hogy ez, a javulás éppenoda nem érkezett el, ahol a legnagyobb szükség volna rá, 'mert a legszegényebb néposztály semmit sem érez abból. T. Képviselőház! Nemzeti életünknek egy rendkívül (szomorú problémaijára, egy; valóságos szégTenfoltjára.^ vagyok kénytelen rámutatni és ez a világháború károsultjainak a kérdése. Tudom, hogy amiko r tavaly ezt szóvátettem, a t. túloldalról szóltak közbe, hogy nem érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert már elégszer' mondták > ők ... (Friedrich István: Ki?) Ha nem emlékszik a t, képviselő úr, méltóztassék megnézni a parlamenti naplót. Bupert képviselő úr közbeszólt, hogy kár vele foglalkozni, ő a kormánynak már elégszer elmondotta és Dulin képviselő úr szintén azt mondotta, hogy kár vele foglalkozni »úgyis hiábavaló«. Ha én ezt mondom, akkor méltóztassék elhinni, hogy ezt mondták. (Egy hang a jobboldalon: El kell hinni!
