Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

572 Az országgyűlés képviselőházának i juk a maguk fából készült bódéját. Egy német újság, mely akkor kezembe került azt írja erre vonatkozólag: nagy szerencse ez, mert ebből tűnik ki, hogy a városba tódult német munkásság mennyire ragaszkodik a földhöz és ez arra vall, hogy ez a német munkásság, amely most a városi lakosság legnagyobb részét teszi ki,^ érzi az ő vérében azt, hogy apáin, nagyapáin és ősapáin keresztül oda van kötve a földhöz, ahonnan származott, ahonnan indult és ahonnan a városba került. T. Ház! Ha áll ez Németországra, akkor fokozott mértékben áll Magyarországra is. Mert Magyarország városi elemei is a faluról indultak el. A magyar falu ontja ma is hullámait a város felé. Es annak ellenére, hogy a magyar falu ősereje alapja nemcsak az ország • gazdasági életének, hanem társadalmi életének és jövőjének is, mégis a magyar parasztnak lépten-nyomon valami lekicsinylést kell éreznie. Ennek a társadalmi felfogásnak meg kell változnia s a rögöt túró embert és munkáját elismertté, megbecsültté, egyenrangúvá kell tennünk, olyanná, ahogyan azt • megérdemli a becsületessége, a munkája révén. T. Ház! Látom, hogy ezekben a kérdésekben — ebben a Házban is, amelynek képviselői nagyrésze a. falut képviseli — elvi vonatkozásban és elvi megállapításokban soha sincs hiba. Amikor ezekről a kérdésekről beszélünk s amikor megállapítjuk^ a falu bajait, nyomorúságát, mindenki egyetért, mindenki helyesel és mindenki elismer. Én egyet szeretnék, azt, hogy ezekből a megállapításokból, amelyeknek naponta itt tanúi vagyunk, egyszer már élő valóság legyen. Meg vagyok róla győződve, hogy ebben a kérdésben az én pártomnak minden tagja így gondolkozik s hogy a többi pártok keretein belül is hasonló gondolkozású, hasonló felfogású emberek vannak és ha van valami biztató a magyar politikai jövőben, egyedül ez az, amire építhetünk. Befejezem beszédemet. Remélem, hogy ez a meggyőződés, amely egyenként él itt ennek a Háznak tagjaiban, az egyes képviselők lelkében, végre mégis le fogja küzdeni az akadályokat, érvényesülni fog és meg fogja teremteni ennek a szegény szenvedő, verejtékező népnek azt a jobb sorsot, amelyet megérdemel. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Károlyi Vik tor gróf! Gr. Károlyi Viktor: T. Képviselőház! Az előttem szólott Horváth Ferenc képviselőtársam egész beszéde minden tekintetben olyan tárgyilagos volt, hogy én ebben a hangnemben látom éppen a legnagyobb reménységét annak, hogy az igazi, komolyan felfogott nemzeti egység gondolata ne csak szólam, hanem valóság legyen. (Gr. Festetics Domonkos: Bárcsak így lenne! S bárcsak mindenki így beszélne!) Abban a nehéz helyzetben vagyok, hogy nem is nagyon tudnék sok vonatkozásban vitába szállni az előttem szólott képviselőtársammal, mert amit ő a múlt magyar valutapolitikáról, pénzügyi politikáról, a magyar mezőgazdaság talpraállításáról mondott, azt én — őszintén be kell vallanom, ha a Ház ellenkező oldalán foglalok is helyet — teljes mértékben osztom. Különösen igaza van szerintem az előttem J8. ülése 19$7. május 5-én, szerdán. szólott képviselőtársamnak akkor, amikor azt mondja, hogy lát talán egyes jeleket, amelyek a magyar gazdasági élet javulására mutatnak, de ez a javulás nem jutott el oda, ahol erre a javulásra a legnagyobb szükség van. T. Ház! Minthogy a költségvetés bizonyos pontig a hatalmon levő kormánynak, kormányzati rendszernek a politikáját tükrözi vissza, én a költségvetés egyes tételeinek bírálata helyett csak általános szempontból akarok a költségvetéssel foglalkozni. Ebben a tekintetben a kormány külpolitikájával nem akartam foglalkozni, nem akartam bővebben kitérni rá, annál kevésbbé, mert hiszen a túloldal egy igen tekintélyes része — mondhatnám, túlnyomó többsége — helyesli azt és bizalommal viseltetik a külügyminiszter úr személye és munkássága iránt. Hogy mégis szóváteszem a magyar kormány külpolitikai ténykedését, az azért van, mert éppen a folyó költségvetési vitában hangzott el a mi külpolitikánknak olyan kritikája, amelyet nem tartok helyesnek, nem tartök a nemzet érdekében valónak, éppen ezért nem akarom, hogy ez a kritika válasz nélkül maradjon. T. Ház! A kormány külpolitikájának azon orientációját, amely Berlin felé irányul, jónak látták egyesek olymódon kritizálni, amely kritika kétséges, hogy szolgálja-e ennek a nemzetnek érdekeit, azonban kétségtelen, hogy ennél helyesebbet és a nemzet érdekében valóbbat eddig nem tudtak proponálni. (Ügy van! jobbfelől.) Tudom, hogy vannak, akik nem helyeslik a nemzet érdekeivel egyező németbarát külpolitikát és szívesen cserélnék azt fel egy szovjetprotektorátus alatt élő Csehszlovákia . barátságával, vagy a szociáldemokrácia és a szabadkőművesek által megteremtett úgynevezett demokrácia összes vívmányaival bővelkedő Franciaország barátságával, (br. Vay Miklós: Blummal! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Buchinger Manó: Az előbb nem voltak ilyen hangosak) azonban ezen irreális és a nemzet érdekeivel nem egyező külpolitikai fantazmagória lehet a hazai Blum Leóék ideálja, de semmiesetre sem a magyar nemzeté. (Br. Vay Miklós: Szép kis Blumok maguk, mondhatom. — Buchinger Manó közbeszól. — Gr. Festetics Domonkos: Már megint a Manó zörög! — Zaj.) T. Ház! Bizonyára nem változtat a magyar-német barátság helyességén az sem, hogy egyesek jónak látják a velünk baráti viszonyban lévő harmadik német birodalmat állandóan ellenségesen kritizálni, annak belügyeibe tapintatlan és ízléstelen módon folyton beleavatkozni, még pedig mentalitásuknak megfelelőéi] öntelt bölcselkedéssel, mindent kifigurázva, kigúnyolva és az értelméből kiforgatva, de mindig az igazi lényeg alatt, felett vagy mellett maradva. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a kormány milyen eredményesen építi ki Lengyelország és különösen Ausztria felé a baráti kapcsolatainkat, amelynek dokumentálását éppen most napjainkban látjuk; ha tekintetbe vesszük továbbá azt az örvendetes javulást, amely a déli szomszédunkkal való viszonyunkban beállott, akkor valóban csak elismeréssel lehet a kormány külpolitikájáról nyilatkozni. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az eredményes külpolitikának azonban főkelléke vagy legalábbis fontos kelléke egy minden tekintetben megfelelő nagyságú és megfelelően kiépített fegyveres erő. (Ügy van! a jobboldalon.) A m. kir. honvédségnek, egy boldogabb magyar jövő e ki-