Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának 2 költségvetést az óvatos bizakodás jellemzi. Bizakodás azért, mert hála Istennek, tényleg javult a gazdasági helyzet, óvatosság pedig azért, mert nem lelhet tudni, hogy ez a javulás tartós-e, mert hiszen a legnagyobb valószínűség szerint az őrült iramban megindított fegyverkezés következménye és nem tudni, hogy ez az iram .meddig bírja lélegzettel. Mi annakidején egy^ ilyen szédítő emelkedést egyszer már végigéltünk, de ezután a farsang után következett egy szörnyű nagy bojt, egy rettenetes lezuhanás és voltaképpen csak ennek a magyar népnek hallatlan fegyelmezettsége, áldozatossága, rend- és guvernementális érzéke és szelleme tudta ezt a krízist legyőzni. A pénzügyminiszter úr az előtt az alternatíva előtt állt, hogy vájjon hogyan reagáljon a konjunktúrának erre a lendületére: a közterhek csökkentésével-e, avagy a közmunkák, invesztíciók fokozottabb mértékben való bevezetésével. A pénzügyminiszter úr mind a két igény iránt megértést tanúsított: csökkentette némileg a közterheket — bár rendkívül soványan és vékonyan. Nagyon szerettem volna, ha itt az adócsökkentésnél a törpebirtokosok adóján is valami könnyítés vagy csökkentés történt volna. Hiszen a törpebirtokosok alkotják voltaképpen az. ország gazdatársadalmának 75%-át, a (kezükben levő földterület ellenben az egész magyar földterületnek voltaképpen csak 10%-a. Az egész földadó viszont, azt hiszem, 32 millió pengőben van preliminálva, ennek 10% a pedig körülbelül hárommillió pengő. Ebből az összegből egy engedmény, egy csökkentés nem lett volna Olyan rendkívül súlyos áldozat. Ez magábanvéve nem nagy Összeg, de annál JEL szegény kis törpebirtokosnál, — akinek a fillér és a pengő is számít és amikor a mellett a fillér és pengő mellett még annyi sokféle pótlék van: községi pótadó, iskolai adó, stb. — természetesen egy ilyen könnyítés nagyon sokat jelentett volna. Itt van a magánalkalmazottak különadója és itt kapcsolódik egy másik gondolat beszédembe, amely logikusan nem tartozik ide — talán egy aszoeiáció révén kerül ide — és ez a Magánalkalmazottak Országos Nyugdíjintézetének az ügye, amelyet én a legmelegebben szeretnék a kormány és a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Ez az országos nyugdíjintézet még a béke mélységes idején keletkezett és sokezer tagja volt. A tagok fizetésüknek körülbelül 10>—15%-át adták le nyugdíjjárulékra és ezzel olyan nyugdíjigényt szereztek, amely vetekedett az állami alkalmazottak és a közületek alkalmazottainak nyugdíjigényével. Jól gazdálkodtak, vagyonuk felemelkedett körülbelül 21 millió koronára. Befektették székesfővárosi kötvényekbe, jelzáloglevelekbe, házakat vásároltak. Azután jött a háború. A háború idején több, mint hatmillió korona hadikölcsönt jegyeztek és hogy azt jegyezihessék, eladták ingatlanaik egy részét. Majd jött az infláció és most az a helyzet, hogy ennek a 2500 magánalkalmazottnak fejenként és havinként átlag 6 pengő 54 fillér nyugdíj jut. Természetesen a miniszter úr abból a százezer pengőből, amelyet erre a colra a költségvetésbe felvett, ezen a szegény intézeten segíteni nem tud, de talán lesz valahogyan mód arra, hogy nagyobb segélyezéssel, 50 vagy 100.000 pengővel, ezt az intézetet olyan helyzetbe hozza, hogy legalább 10—12 pengőt tudjon havonként adni nyugdíjasa inaik. A beruházások részben .szükségesek, részí. ülése 1937. május 5-én, szerdán. 561 ben pedig szociális jellegűek — és ez nagyon helyesen vam. Egyébként is a beruházási proigrammot bátornak ós tiszteletreméltónak találom. Ez az első rés azon a (konokul tartott állásponton, hagy a beruházások veszélyeztetik a pengő értékállandóságát ós a költségvetés egyensúlyát. En ebben az első lépést látom e megcsontosodott teóriák kalodájából való kijutáshoz. Minden tisztelet a pénzelmélet tételei iránt, de végeredményben nem a pénz, a pengő őfelsége a fontos, hanem az ember, az élet őfelsége a fontos. (Ügy van! Úgy van! Taps a középen és a baloldalon.) Ezek a szociális beruházások természetesen leginkább és fokozott mértékben azokon a vidékeken vannak, amelyek a szociális bajoknak főfészkei és forrásai. Es ez helyesen is van. így lehet levezetni az elégedetlenséget, így lehet feloldani & szociális feszültséget. Ez a tiszteletreméltó szándék azonban csalt aib^an az esetben vezet eredményre, ha gondoskodás történik arról, hogy ezeknek a beruházásoknak az összege ne vállalkozói haszon címén kerüljön egyesek zsebébe, hanem bőségesen ömöljék széjjel (Ügy van! Ügy van!) és kerüljön azoknak az embertelenül sínylődő munkásoknak a kezébe. Summa summárum: ez a költségvetés egy egészen korrekt és lelkiismeretes munka. Azt mondhatnám, hogy formailag és tartalmilag kifogástalan, csak azt gondolom, hogy lényesrben még, sincsenek benne nagyobb koncepciók. hanem a sablonok régi útján jár. Pedig amikor mi egy új világ küszöbén állunk, amikor az az új élet egyáltalában nem a sablonok útján jár, hanem a maga robusztus erejével egészen úi irányt tör magának, amikor nekünk organikusan a szociális igazság és igazságosság jegyében kell átépítenünk a nemzet életét és társadalmát, éppen azért, hogy szociálisan, gazdaságilag, történelmileg erősek tudjunk lenni: akkor azt hiszem, bármennyire tiszteletreméltók is, a korrekt formáik és sablonok mégsem elegendők, mert itt új, életet adó, átalakító, életet irányító és vezető gondolatokra és koncepciókra van szükség. Itt azután elérkeztem egy nagy kérdéshez. Ennek a kérdésnek a politikai keresztmetszetét a költségvetés legelső szónoka Sigray Antal gróf Őexeelleniiája megadta. Foglalkozott ennek a, kérdésnek világnézeti analízisével Ernszt Sándor őexcellenciája és Krúdy Ferenc igen t. képviselőtársam is. En ennek a kérdésinek, hogy úgy mondjam, a pszichológiai mélységét szeretném csak éppen érinteni. Tagadhatatlan, hogy a világháború égzerigései között, a forradalmak tüzében és azután az úgynevezett békeszerződések hamis, hazug és oktalan tézisei között egy új világ született meg. Ennek az új világnak a mélyéből azonban már új gigászi küzdelmeknek és kitörni készülő katasztrófáknak a moraja hallatszik. Tagadhatatlan az is, hogy nemcsak ez a háborús, hogy úgy mondjam, szörnyű katasztrófa, hanem a technika fejlődése is egészen új struktúrát adott az életnek. Efelett lehet keseregni, melankolikusan elmerengeni, de napirendre térni e tény felett, efelett laz igazság felett nem lehet és nem szabad, (Ügy van! Ügy van) ellenben hideg fejjel és meleg szívvel le kell vonni ebből a tényből a konzekvenciákat. (Helyeslés a baloldalon.) Engem ebben a problémában az ember ér-