Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-194

48 Az országgyűlés képvis•elöházdnak 19h. vetkezőket mondotta (olvassa): »Az Élelmiszer- j üzemmel nem vagyok megelégedve. Árúinak | minősége szempontjából teljes dekadencia van. I Ezt meg kell állapítani.« JEz vonatkozik a minőségre. Azután arról is szó van itt, hogy nivellálni kell az árakat, éspedig az üzem nivellálja az árakat. Ezzel a kérdéssel foglalkozott Usetty Béla i képviselőtársam az 1937. évi budget tárgyalásánál és azt mondotta (olvassa): »Ehhez még hozzá kell fűznöm azt, hogy az üzem nem nagyon tudta árszabályozó szerepét betölteni. Ha valaki erre akarja felépíteni az Élelmiszerüzem exisztenciáját, jogosultságát, annak előre le kell számolnia azzal, hogy akkor semmi szükség sincs a Községi Élelmi szerüzemre. (Usetty Béla: Ma is fenntartom!) Ebben a kérdésben tökéletesen egyező vélekedésben vagyunk. Ehhez jött most még a harmadik vélemény. Amikor most a drágasági vita során — illetőleg már az 1937. évi budget-tárgyalásban — felmerült a drágasági kérdés, akkor felszólalt ehhez a tárgyhoz Friedrich Tstyán képviselőtársunk, aki szintén a közélelmezési üzemmel foglalkozott és azt mondotta, hogy (olvassa): »A Községi Élelmiszerüzem arra, hogy áruk beszerzése által a drágaságnak ellene dolgozzon, — akármilyen fájdalmas is ezt kimondani — nem alkalmas feladatának teljesítésére^ T. Képviselőház! Három olyan tekintélyre hivatkoztam itt, lakikkel szemben nem merülhet fel az a gyanú, nii-ntna a fővárosi kereskedők és iparosok érdekeinek egyoldalú védelmében foglalták volna állást. Az egyik megállapítja, hogy az. Élelmiszerüzem árucikkeinek minősége dekadenciában van, a másik megállapítja, hogy az üzem nem tudja betölteni árnávelláló szerepét, a harmadik pedig azt álla

: pítja meg, hogy a drágaság ellen semmire sem képes

1 az üzem. Mire képes tehát? Arra képes, hogy Gessler-kalap legyen a fővárosi becsületes kisiparosai és kereskedői előtt, arra képes, hogy a hentesiparosokat százával pusztítsa el a főváros életéből, (Ügy van! balfelől.) arra képes, hogy adót ne fizessem, mert kiimutatitatm a Házban..

;

. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltózitlaissék beszédét íbefejeznii. Éber Antal: ... hogy egy nyoloadrészét sem fizeti annak az adónak, amelyet az ő forgalmához hasonló forgalom mellett a kisiparosok és kereskedők is: teljesítettek volna. Befejezem felszólalásomat azzal, hogy teljes mértékiben osztom a belügyminiszter <íxr jelentésének utolsó passzusában foglaltakat, amely az autonómia vezetőitől a háztartási egyensúly helyreállítását, gazdaságosabb ügyvitelt kíván és nagyon kérem: a mélyen t. belügymíinísziter urait, hogy a törvény által biztosított hatásköriénél fogva a főváros lakossága érdekében érvényesítse is ezeket a szempontokat. A jelentést tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Müller Antal képviselő urat illeti a szó. Müller Antal: T. Ház! Azzal kezdem, amivel Éber Antal végezte, magam ás egyetértek a belügyminiszter úr jelentésének utolsó paszszusáJban foglaltakkal, hogy a szanálás kérdését a továbbiakban az autonómiára hízza és teljesen az autonómiára ibízza a főváros irányítását. De bármennyire is egyetértek sok esetben EJber Antal fejtegetéseivel, mégis vannak kérdések, amelyekben ellene kell mondanom. Azt mondotta az előttem szóló, hogy a székesfőváros az utóbbi hat esztendőiben eladósodott, közel 100 millió pengő adósságot csinált, ö is ülése 1987 március U-én, csütörtökön. mondotta azonban, hogy ez a 100 millió pengő közmunkákra ment. Eoi az egész Ház figyelmeit felhívom az utóbbi hat esztendő gazdasági viszonyaira. Nem követeltük-e itt is és mindenütt, hogy a súlyos és erősen ránk nehezedő munkanélküliség ellen cselekedni kell. Elsősorban mindig a hatóságiok, az állam, a közületek kezdeményezését kértük. De továbbmegyek: a székesfővárosnak ebből a száz millió pengő kölcsönből létesített közmunkái mind hasznos beruházások. Ezek nem olyan közmunkák, amelyek elveszett pénzt jelentenek, hanem a befektett tőke kamatostul visszatérül. Ezekből az összegekből építtett a főváros utakat, fejlesztette csatornahálózatát, hajtotta végre a szivattyútelep modernizálását, (Éber Antal; Fedezte ebből a deficitet is!) modernizálta a vízműveket, amikor már olyan állapotban voltak a vízművek, hogy bizony félni kellett attól, hogy nyáron nagyobb szárazság esetén csődöt mondanak és nem tudják a fővárost elegendő vízzel ellátni. De a többi üzemnél szükséges befektetéseket is ebből a százmillió pengőből teljesítette a főváros és én erről csak hálával tudok megemlékezni. Bár az állam is segítségére jött volna ilyen módon a közgazdasági életnek és aránylagos mértékben ilyen befektetéseket eszközölt volna, mert ez a befektetés, ez a százmillió pengő járulékok címén, üzemszolgáltatás cimén megtérül, modernizálva ugyanis kevesebbe kerül az üzemvitel és a közönséget sokkal jobban ki lehet szolgálni. T. Ház! A vámhatárokról is beszélt az előttem szóló képviselő úr. Mindenesetre az ő álláspontja volna a legideálisabb. Én is azt mondom, s ennek már többször kifejezést is adtam a Házban, hogy borzasztóan megbénítja gazdasági életünket az országhatárt körülvevő hatalmas, toronymagasságra felduzzasztott vámhatár. (Krúdy Ferenc: Azért nem szabad még egyet csinálni!) Ügy van! A fővárosnál ugyanez áll. (Krúdy Ferenc: Szörnyű!) Tessék leülni és tárgyalni! (Petrovácz Gyula: De ne csak Budapestre gondoljanak!) Az azonban, amit most a székesfőváros a vámreformmal akar elérni, úgy tudom éippen a privilegizált nagy gyárak ellen megy és nem a kisemberek ellen. (Éber Antal: Pontosan megfordítva!) Én úgy tudorn. hogy a mezőgazdasági cikkek behozatalánál negyedére csökkent a vám (Petrovácz Gyula: Viszont a textiliáknál emelik! — Éber Antal: Szó sincs róla, egészen rosszul méltóztatik tudni!) vagyis a kisemberek érdekét szolgálja, (Éber Antal: Nagy tévedés!) mert ha nem azt szolgálná, én volnék az első, aki ez ellen tiltakoznék. (Grecsák Richárd: Akkor máris tiltakozhatik!) Nekem az a meggyőződésem, hogy — mint ahogyan ezt már olvastam és láttam — itt igenis a igyárak nagy, talán még 100 mótermázsát is elérő autóinak befutását és hasonló dolgokat iparkodnak megakadályozni. (Éber Antal: A Gyosz. ellenzi ezt az egész Máv.-tervet, tehát látható, hogy kinek az érdekében áll!) A Gyosz. ellenzi a főváros változtatását is. (Éber Antal: Nem a fővárosét hanem a Máv.-ét!) Mert ezt az akciót ellene irányulónak látja. Éppen ezért én a vámhatárok rendezését igenis sürgősnek tartom, de sürgősnek tartom állami vonatkozásiban is. Hívják meg a gazdasági tényezőket és kezdje meg végre a: kormány a 8—10 évvel ezelőtt felállított hatalmas vámhatárok enyhítését. Ami az élelmiszerüzemet illeti, egyike voltam és vagyok azoknak, akik szerint nem szabad a székesfővárosnak olyan üzemeket létesí-