Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

560 Az országgyűlés képviselőházának lanul az országgyűlésnek egy becsületbeli adóssága, ez pedig a frontharcos-törvénynek a tető alá hozása. (Ügy van! Ügy van! a .jobboldalon és a középen.) Köszönetet kell mondani a kormánynak, hogy ezt programmjába felvette. Meg kell jegyeznem, hogy mi nem utólagos megfizetést kérünk, ímert mi nem voltunk zsoldosok, de ahhoz igenis jussunk van, mélyen t. Képviselőház, hogy azért, mert a fronton voltunk, minket sehol ne pretereáljanak, ahhoz jussunk van, hogy kapjunk egy olyan törvényt, amelyben le legyen fektetve, hogy ha közszolgálat volt az, ha valaki négy éven keresztül itthon volt és zsír jegyeket és kenyérjegyeket könyvelt és osztogatott, akkor közszolgálat t legyen az ,a négy év is, — akár a kontinuitásban, akkor külön-külön is — amelyet a fronton töltöttünk. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mégis csak igazságtalan, hogy amikor mindent, ami itt van, embertársaink kenyerét is mi védtük meg, akkor nekünk kunyorálnunk kelljen egy darab kenyeret a bajtársaink részére. A frontharcos társadalmat nem kell félteni a szélsőségektől, azokat a tisztelet, fegyelem és egymásiránti megbecsülés jellemzi, (Ügy van! Ügy van!) és — hogy politikáról is szóljak velük kapcsolatban «— az alkotmányos reformok megvalósításának előestéjén, amikor biztosítékokról, kautálékról beszél minden párt, én azt hiszem, hogy ennek a félmillió frontharcosnak és a hozzájuk tartozó két fél millió családtagnak az erkölcsi és gazdasági megbecsülése a legnagyobb biztosíték arra, hogy egy új választás esetén szélsőséges meglepetések ne érhessenek .minket ez alapon. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a, (középen,) Végül és összegezésül legyen szabad azt mondanom, mélyen t. Képviselőház, hogy rámutattam a neokapitalizmus borzalmas igazságtalanságaira, azokra az igazságtalanságaira, amelyek alatt a tényleg dolgozó tömegek nyomorognak és szenvednek. Amikor az egyik oldalon ezt látom, akkor mindig az jut az eszembe, (hogy a másik oldalon a fényűzés, a gazdagon terpeszkedő bankok vágyónál mind abból a túlfeszített munkatöbbletből akkumulálódnak, amelyet a hajnaltól éjfélig kint a mezőn, a gyárakban és az irodákban dolgozó magyar dolgos rétegek mint felesleget produkálnak és amelyért az ellenértéket nem kapják meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Ez a gazdasági rendszer tényleg olyan, mint egy élére állított gúla, amelyet mindenféle háborús és pánikhírek, tőzsdei krachok és nem tudom mik máról-holnapra jobbra-balra döntenek és ingatnak. (Ügy van! Ügy van!) Valami nem stimmel itt a kalkulációban. Hiába a legjobb kalkuláns, hiába a legjobb gép, a legtökéletesebben képzett mérnök, valami kimaradt ezekből a kalkulációkból és én merem állítani, hogy Istennek a legszebb ajándéka, a szociálisan érző emberi szív és lélek maradt ki ezekből a kalkulációkból. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Talán furcsa, hogy ezek a szavak messze estek a politikától és talán furcsa, hogy pont egy technikus-ember szájából halljál? ezeket a szavakat, de nekünk van legtöbb \ alkalmunk a dolgozó munkásrétegekkel érintkezni, mi látjuk, hogy a nyomorgók sorsának kérdésénél elhalványulnak a pártkeretek és minden programm — hirdessék azt innen vagy onnan — egy mondatba tömörül és ez az: a mindennapi kenyeret megszerezni. (Úgy van! 208. ülése 1937. május 5-én, szerdán. Ügy van! a jobboldalon.) Ez a belső békének a titka és ezt kell szolgálni, ha tényleg létrejön agy pártközi treuga dei, a pártok közti kiegyenlítődés, a politikai kérdések őszinte feltárása; a kormány — Darányi Kálmán miniszterelnök úrral az élén — ezt a politikát szolgálja. Az én véleményem az, hogy a mi politikánk legközelebbi lépéseit szociális úton kell megtennünk, azon az úton, amelyről olyan klasszikusan ir Quadragesimo Anno-jában XT. Pius pápa, amikor azt mondja, hogy (olvassa): »Olyan speciális nemzetgazdasági rendszer megteremtése szükséges, amelyben a nemzet minden tagjának rendelkezésére állnak mindazok a természeti javak, amelyeket a természeti kincsek, a termelőeszközök és a gazdasági élet szociális megszervezése nyújtani tud.« Majd így folytatja (olvassa): »A proletárok igen nagy tömegei a tiilgazdagok csekély számával szemben megcáfolhatatlan bizonyítékai annak, hogy a földi javak a mi korunkban, az indusztrializmus korában, amikor oly bőségesen termelnek javakat, nincsenek helyesen elosztva és nem megfelelően szolgálják a különböző osztályokat.« így szól a pápa, én pedig szeretném, ha ezeket a szavakat a mi nagytőkénk korlátlan urai is meghallanák. Ugyanígy beszél a protestáns Roosevelt a 74-ik kongresszushoz intézett levelében. Hogy mindezt elérhessük, ahhoz, azt hiszem, gyűlölködéstől és személyeskedéstől mentes, szociális alapokra fektetett keresztény nemzeti politikát kell folytatnunk és ebben a vonatkozásban a pártoknak meg kell találniok egymás kezét. (Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Mivel a kormány kétségkívül a mérséklet, a 'megértós,a segítés, a politikai ki egyenlítés és a népi szociális orvoslás politikáját folytatja és hirdeti, ezért azt a költségvetést, amellyel ezt a politikai célt szolgálja, a magam részéről bizalommal elfogadom. (Elnk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen, — A szánokot számosan üdvözlik.) Elnök: vitéz Makray Lajos képviselő urat illeti a szó. vitéz Makray Lajos: Igen t. Ház! (Halljuk! Hulljuk! — Taps a baloldalon.) ISTagy örömmel és megilletődéssel hallgattam előttem szólott igen t. képviselőtársam bevezető szavait, azokat az emelkedett gondolatokat, egy becsületes^ magyar lélek megnyilatkozásait. Valami egészen kellemes körülménynek találom, hogy éppen most méltóztatott felszólalni, amikor az osztrák szövetségi elnök úr ő éxcellenciája látogatásával tisztelte meg parlamentünket, mert úgy tudom, hogy éppen a képviselő úr a magyar-osztrák kereskedelmi kapcsolatok lelkes mozgatója. Azt kérem és kívánom őszinte szívből, hogy ebben az irányban lelkesedésével és hozzáértésével mentől szorosabb és bensőbb kapcsolatokat méltóztassék létesíteni (Helyeslés és taps a baloldalon és a középen.), mert ez mindkét országnak gazdasági javára és fellendülésére szolgál. Fejtegetéseinek további folyamát is nagy érdeklődéssel hallgattam és itt is örömmel állani th atom meg, hogy voltaképpen nagyon közel állunk egymáshoz, talán éppen csak azok a szempontok, amelyeket Petrovácz Gyula tegnap kifejtett, indokolják, hogy itt azok, akik hasonló vonalon állnak és hasonló gondolatokat vallanak, miért nem tömörülhetnek egy pártba. Ami magát a költségvetést illeti, a pénzügyminiszter úr saját megállapítása szerint ezt a