Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1937. május 5-én, szerdán. 559 1928-tól 1930-ig, ezek a részvénytársaságok 505 milliót fizettek ki, 1931-től 1934-ig 371 milliót, az évi nyereségátlag 1928-tól 1930-ig 208 millió volt, tehát elbírják ezt a pár embert, 1931-től ]934-ig 101 millió. Az első időszakban fizettek 100 millió osztalékot, ez az egésznek 48'4%-a, utána, amikor az elbocsátások voltak, már csak 32'3 milliót, ami az egészhez viszonyítva már tulajdonképpen csak 31%-ot tesz ki. Ugyanakkor a tartaléktőkék 349 millióról 353 millióra, a hitelintézetek saját tőkéi pedig 795 millióról 845 millióra emelkedtek. Kérdem, mi ez, ha nem gyökere, alapja a szélsőség keletkezésének, akkor, amikor a másik oldalon az alkalmazottak és munkások fizetéseit a végletekig szorítják lefelé és új munkaalkalmakat semmi néven nevezendő óhajra nem teremtenek. Szólok még az ifjítság problémájáról is, mert hiszen a szélsőségek agitátorainak szokták beállítani különösen a magyar egyetemi ifjúságot. Nem vagyok ifjúsági vezér, ; tehát egészen bátran beszélhetek. Semmiféle ifjúsági vonatkozásban nem vagyok érdekelve. Nem vallom azt sem, hogy igenis, a kormánynak kötelessége minden egyes egyetemet végzett fiatalembert elhelyezni, de vallom azt, hogy aki az ifjúság sorsával nem törődik, az a nemzet jövőjét sikkasztja el és vallom azt, hogy ha sokasodik a kenyeret keresők száma, akkor igenis, a kormányzatnak és a képviselőháznak kötelessége kenyéradó lehetőségekről gondoskodni. A miniszterelnök úr Szegeden^ az iparügyi miniszter úrral egyetemben pregnánsan^ fejezte ki ebben a vonatkozásban a maga állásfoglalását, amikor azt mondotta, hogy ha a gazdasági élet vezetői nem lesznek elég találékonyak és továbbra is szr«kkeblűek lesznek abban, hogy a magyar ifjúságnak, különösen a szellemi értelmiségűeknek helyet adjanak és kenyeret nyújtsanak, tanáccsal és útbaigazítással fog szolgálni, de ha ez sem elég, akkor erélyesebb eszközökhöz fog nyúlni a kormányzat. Nézzünk szemébe ezeknek az állításoknak és ezeknek a túlzottan felfokozott beállításoknak és ^akkor mindjárt rá fogunk jönni a reális igazságra, hogy igaz-e az, hogy a magángazdaság nem tudja, illetőleg nem akarja elhelyezni ezeket a szellemi munkanélkülieket, igaz-e az, hogy keserves koplalással és a szü!ők keserves áldozata árán jut egy-egy ilyen fiatalember kenyérhez, igaz-e az. hogy tulaidonképpen — az előbb általam is felsorolt adatok alapján — tényleg úgy áll a helyzet, mint ahogyan a kultuszminiszter úr mondotta, hogy nincs szellemi túl produkció Magyarországon. Ha azokat az állásokat, amelyekbe tényleí? főiskolai képzettsésrűeket kellene tenni, főiskolát végzettekkel töltenék be. akkor tényleg nem lenne szellemi túlprodukció, mert Magyarországon 700 olyan gyárigazgató és gyárvezető van, aki polgári iskolát meg nem haladó előképzettségírel rendelkezik. Lehet, hogy kitűnő emberek, de nem tudom elhinni, hogy a XX. században ne volna mellettük szükség a diplomás mérnökre vagy a főiskolát végzett egyeli ékre. A magántisztviselők adatai szerint szintén egy csomó embert lehetne elhelyezni. Az idő rövidsége miatt nem aJíarok ezekkel a problémákkal foglalkozni. Szerettem volna még a hadikölcsönkötvényekről beszélni, ahol 100 korona névérték ma talán 60—70 fillért tesz ki, sajnos, Síz idő rövidsége miatt ezt a kérdést részletesen nem tárgyalhatom, de anynyit mindenesetre le kell szegeznem, hogy a szélsőségek- okai tagadhatatlanul abból az igazságtalan jövedelemelosztásból, kenyér- és munkahiányból erednek, amelyek az előbb rámutattam, azonfelül abból a bizonyos reakcióból, amely a fizika egyenes törvényénél fogva egy baloldali szélsőségből ered. Sőt előre megjósolom, hogy mennél intenzívebben fog fellépni és mennél agresszívebben akár itt, akár külföldön a baloldali szélsőség,, annál erősebb lesz mindenkor az ellenáramlat, a jobbodali szélsőség. Ha. pedig a nagytőke sokat pendlizik, és a szélsőségek hangoztatásával fogja lelketlen és antiszociális politikáját továbbfolytatni, igen könnyen megeshetik, hogy két malomkő közé kerülve* hamar el fogja magát spekulálni. Alkotmányos országban, kapitalisztikus államban tagadhatatlan az, hogy a kormány drasztikus eszközökkel^ nem avatkozhatik hele a magyar gazdasági életbe, de már Szegeden megmondta a kormány feje, hogy a nagytőke nem élhet idegen testként Magyarországon, amelyért mi ezer éven keresztül életet és vért adtunk és ahol mindig és állandóan más vágja zsebre a profitot, a hasznot. (Ügy van! a középen.) Ami pedig e kis kitérés után azt a bizonyos baloldali szélsőséget illeti, a kommunistákról nem akarok beszélni, hiszen az ő szervezkedésük törvényellenes szervezkedés, de talán engedjék meg végre igen t. szocialista képviselőtársaim, — akik, sajnos, most nincsenek itt és éppen azért igen rövidre fogom — hogy szöges elvi ellentétben álltunk és állunk állandóan a szociádemokráciáYal. (Ügy vant a jobbotdalon, a középen és a balközépen.) Nem akarok én itt frázisokat puffogtatni, de akkor, amikor a mai egész magángazdasági és kapitalista rendszerrel, a vallással szemben állva, osztály harcot hirdet, a mi nemzeti egységünkkel szemben dogmatikusan hirdetik programmjukat, akkor tényleg eljött az ideje, hogy rájuk olvassuk, — amikor minket jobboldali szélsőségnek neveznek — jhivatalos lapjuknak 1918 november 16-án a második oldalon megjelent sorait,, amelyekben azt mond-, ják (olvassa): »Eppen az e lényege a szociáldemokráciának, hogy nem áll meg a polgári társadalom határán, hanem a magántulajdon szocializálását követeli s a kommunizmus megvalósítását tűzi ki dicsőséges végcélja gyanánt.« Ebből a dicsőségből még akkor is, ha jobboldali szélsőségnek fognak minket nevezni, egyáltalán nem kérünk^, nem kértünk és nem fogunk kérni a jövőben sem, úgyhogy azt hiszem, hogy — appellálva az én szociáldemokrata képviselőtársaim belátására — elkövetkezett az ideje annak, hogy ők is revideálják programmjukat és én mereng hinni, hogy ma csak. az egyéni hiúságuk az akadálya annak, hogy nyíltan revideálva ne hangoztassák, hogy tényleg csak keresztény és nemzeti alapon lehet Magyarországon a jövőbén a munkásságot vezetni. (Müller Antal: A szociáldemokrata programmot nem lehet revideálni!) Mélyen t. Képviselőház! A katonai egyenjogúságról .beszédem elején megemlékeztem s talán a honvédelmi tárca keretében fogok erről heszélni bővebben, de egy kérdésről feltétlenül szeretnék még szólni, amely ha nem is függ össze a politikával, de erkölcsileg tagadhatat-