Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-208
558 Áz országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1937. május 5-én, szerdán. vetni, A szindikátusok és a patronizáló bankok i a ki nem fizetett osztalékokat hová teszik? Ezt J magam sem tudom. Azt hiszem, elérkezett az ] ideje annak, hogy amikor ugy az ellenzék, de a kormánypárt is szociális reformokat hirdet, telepítést stb. és nem lehet ezekhez hozzányúlni pénz hiányában, végre legalább ezeket az osztalékdifferenciákat, amelyeket számszerűleg fogok most mindjárt ismertetni, ilyen célokra fordíthassuk. Ezek iránt az ügyek iránt meleg érdeklődéssel hívom fel a kormány figyelmét arra, hogy ideje már egy új tőzsdereformmal foglalkozni. Teszem ezt még akkor is, ha tudom, hogy a tőzsde berkeiben ezzel nem valami nagy szimpátiát keltek. (Fábián Béla: Ügy sincs semmi bajod a tőzsdével, nem keresed a szimpátiáját!) Igen t. Ház! A szélsőségekről beszéltem és legyen szabad ezzel kapcsolatban rámutatnom a diagnosztizálás után a segítésnek arra az útjára, amelyen haladnunk kell. A magyar bánya- és kohóművek 112 üzemet számlálnak. Ezekben 34.000 munkás dolgozik; 50 olyan üzem van, amely 9 óránál hosszabb ideig dolgoztatja embereit, vasárnap és ünnepnap is dolgoztatnak, tehát a munkásságnak legalább fele 60 órát dolgozik, ami 48 órás munkahétre átszámítva, amelyet az iparügyi miniszter úr 35 iparágban már bevezetett, 4000 új munkás felvételét teszi lehetővé, nem számítva a vasárnapi és ünnepnapi munkákat. (Fábián Béla: Miért dolgoznak vasárnap és ünnepnap?) Nem akarok ezen a ponton szembehelyezkedni Chorin Ferencnek a napokban megjelent nyilatkozatával, de nem tudok száz százalékig osztozni az ő óvatosságában akkor, ha megnézem ezeknek az üzemeknek másik oldalát és azt látom, hogy a vagyonállag 1931 óta, tehát a dekonjunktúráiig évek elejétől, 103 millióról 120 millióra emelkedett. Csak az 1934-es adatokat veszem, vagyis 17 millió a vagyonszapcrodás. Ezzel szemben 1932 j ben 31.000 munkás kapott 3 millió pengő fizetést és 1933-ban 4000rel töibb munkás 3 millióval kevesebb fizetést kapott. Kérdem, nem itt kezdődik-e a szélsőség és nem lehetne-e ezt a 4000 embert egészen nyugodtan munkába állítani a nélkül, hogy a szén árát bármikor is emelni kellene. Csak laikusok előtt lehet azzal operálni, hogy a munkabérek némi emelkedésével, vagy új munkások elhelyezkedésével ez a vagyonállag annyira devalválódnék, amikor 1932-ben az értékesített termények értéke 103 millió volt, 1935-ben 118 millió, a differencia 15 millió. Méltóztassék most ehhez hozzávenni, hogy talán 25% a maximuma annak, ami munkabérekre és egyáltalában személyi kiadásokra esik és iha ehhez a 25%-boz hozzáadok még 8—10%-ot, akkor 1—2% lesz a differencia, ami azt jelenti, hogy a terményárak nem 1.5 millióval fognak emelkedni, hanem csak 13 és fél millióval. Mélyen t. Képviselőház! Még szomorúbb a helyzet a gyáriparban. A kilátások kecsegtetőek lennének, ha tényleg bevezetnék a 48 órás munkahetet, mert akkor, a 230.000 munkásnak— 94.000-et kivéve, akik 8 óránál többet dolgoznak, sőt van olyan is, aki 12—14 órát is dolgozik — el lehetne érni a napi 118.000 mun'kaóratöbbletet, ami 23—24.000 kétkezi munkásnak r jelent kenyérkereseti lehetőséget. Ezeket a számokat komoly adatok alapján szedtem össze. Ha nézem a tisztviselők helyzetét, — és ezzel kapcsolatos az ifjúság problémája is, amely itt dörömböl — akkor azt látom, 'hogy 17.000 férfi- és nőtisztviselő van alkalmazva a gyáriparban és a keresztény tisztviselők 46%-a az országos szervezet adatai szerint 60 óránál többet dolgozik. Ha ezeknek munkaidejét nem 44 órára szállítjuk le, amint az iparügyi miniszter úr nyilatkozatában említette, hanem csak 48 órára, akkor is 2000 fiatal tisztviselő jutna 'kenyérhez a gyáriparban. (Fábián Béla: Törvényt kell hozni a legsürgősebben.) De akkor ne méltóztassanak rögtön diktatúrát kiabálni. (Fábián Béla: Mikori Ha törvényt hoznak? Ki bolondult meg akkor diktatúráról beszélni. — Rajniss Ferenc: Sokan! — Fábián Béla: Hozzák ide a törvényt.) Készséggel állunk rendelkezésre. Nem is kell minket erre felhívni, hiszen a kormány ezt 35 iparágban már bevezette és megsúgom a képviselő úrnak, hogy május vége felé még 35 iparágban fogja bevezetni. (Fábián Béla: Miért nem lehet az egészet egyszerre elintézni? Lássuk egyszerre 1 az egészet.) Felmerül a kérdés, hogy vájjon bírnák-e ezt a vállalatok, mert bizonyos pldalról mindig felhangzik ez az aggodalom, így Chorin Ferenc részéről is, hogy lehet-e ilyen megrázkódtatások elé állítani a vállalatokat. Azt mondom erre, hogy a legutóbbi három dekonjunkturális évben a magyarországi ipari részvénytársaságok vagyona 127 millióval emelkedett és Laky Dezsőnek a Magyar Statisztikai Szemlében megjelent adatai szerint , tartaléktőkéjük 241 millióval emelkedett. Nem kifogásolom ezt, mert boldogan és örömmel néztem nemzetközi mintavásárűnkat, boldogan és örömmel állapítottam meg ipari fejlettségünket, ezt azonban ne keserves könnyekkel fizessük meg, s ennek hasznát ne egy-két ember vágja csak zsebre, hanem elsősorban a dolgozó magyar munkásság. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Mélyen t. Képviselőház! Beszélhetnék még a bankok ilyenféle ténykedéseiről is. Hiszen ha a bankok nem is 14—16 órát dolgoztatják ezeket a szegény tisztviselőket az áporodott levegőjű, rosszul r világított helyiségekben, hanem csak heti 48 órát, 1300 embert még bátran alkalmazhatnának. Azt hiszem kár bővebben fejtegetni, hogy elbírnák-e ezt a terhet a mi bankjaink, hiszen januártól február végéig mást sem olvastunk a lapok közgazdasági rovataiban, mint azt, hogy hány millióval emelkedett a bankok tiszta jövedelme a tavalyival szemben. 1300 ember havi 100 pengője alig tesz ki évi másfél milliót; méltóztassék ezt az összeget öszszehasonlítani a mérlegek adataival és akkor tényleg el lehetne mondani, hogy akkor jöjjenek azzal, hogy nem bírnák el a mi bankjaink ezt a terhet, örömmel állapítom meg a mi bankjaink tőkeerősségét, de éppen olyan erővel szeretném megállapítani, hogy igenis, mim. kaalkalmak teremtésével sietnek a magyar társadalom segítségére. Nagyon érdekes még az is, hogy a részvénytársaságok mit csináltak a dekonjunktúra idején. Elsősorban is a munkabéreket leszállították. Amikor ez sem volt elég — majd számokkal bizonyítom — akkor a munkások jórészét elbocsátották. (Fábián Béta: Ebben a tekintetben az állami vállalatok is jó példával jártak elő!) Mert nem volt munkájuk, s az állami vállalatok nem fizetnek osztalékot. A munkabérek három év alatt majdnem a felére csökkentek. (Fábián Béla: Minden kapitalista vállalatban egy az irányzat: mind pénzt akar keresni és nem ráfizetni!) Méltóztassék megnézni a személyzeti javadalmakat és munkabéreket
