Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának í vonni a konzekvenciát, azt, hogy az előbb felhozottak alapján nem lehet csodálkozni azon, hogy sokan más gazdasági berendezkedést óhajtanak, más jövedelemeloszlást kívánnak, a kapitalizmus megrendszabályozását követelik, s a termelők és birtokosok közötti kisebb ellentétre törekszenek. Ha ezt szélsőségnek nevezzük, akkor minden fejlődés, minden új dolog szélsőség, hiszen a fa is a szélein nő, erősödik és terebélyesedik. Azt hiszem, hogy a szélsőség fogalmánál is elérkezett annak az ideje, hogy egy kicsit csínján bánjunk, ha a problémák mélyére nézünk. Pedig a problémák akarva, nem akarva, itt vannak. Ezekkel a problémákkal, akarva, nem akarva, foglalkozni kell, mert ezek az igazi okai és gyökerei a ma fennálló szélsőségeknek. Azt hiszem, hogy ezeket a kérdéseket, úgy, ahogy bizonyos oldalakról halljuk és bizonyos lapokból olvashatók, csendőrrel, rendőrrel elintézni nem lehet, hanem úgy, ahogy azt a kormány akarja, becsületes, tisztességes és kitartó szociálpolitikával. A kormány tagadhatatlanul foglalkozik — ezt éppen az iparügyi miniszter úr legutóbbi nyilatkozatából veszem — a munkaidő maximálásával, a munkabérek minimálárával, az árszabályozással; szőnyegen van a családi munkaibérrendszer kérdése — büszke vagyok, hogy tavaly először említettem meg ezt itt a Házban — és ennek kapcsán az adóztatás progresszivitása, amelyről Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter ár számolt be, a társulati adó reformja és a részvényjog reformja. Mindezeket úgy fejezte ki a pénzügyminiszter úr, hogy a gyengébb vállakról a teherbíróbb vállakra akarja a terheket áthárítani. Sajnálom, hogy nincs jelen a t, pénzügyminiszter úr, de szeretném hinni, hogy már egy tőzsdereformot is hord a táskájában, {Rajniss Ferenc: Nagyon helyes!) mert lehetetlenség, hogy a spekuláció máról-holnapra egyszerűen 30%-kai devalválja jól fundált, jól működő és jövedelmet kimutató magyar vállalatok értékeit. Ha méltóztatnak megengedni, érdemesnek tartom ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni. Miközben Tyler a magyar gazdasági viszonyok javulásáról számol be a maga óvatos módján a magyar közönségnek, a napokban le zajlott pánikon újból erős értékzuhanások következtek be. Ez a periodikus elvéreztetés mindenesetre szükségessé teszi, hogy e mögé a kérdés mögé egy kissé tüzetesebben nézzünk. A tőzsdén jegyzett papirok értéke több száz millióval devalválódott. Ha ebből levonjuk a szindikátusok és a patronizáló bankok kezében lévő papírokat, — mert hiszen azokkal úgy játszanak, ahogyan akarnak, hiszen ők vezetik a vállalatokat — akkor a kis közönség a hozzáértő emberek becslése szerint 35—40 millió pengőjével vérzett el a legutóbbi pánikon. Miért

I Azért, mert a budapesti tőzsde által nyújtott játszási alkalmak és spekulációs lehetőségek messze túlhaladják azt a keretet, amit ma közönségünk elbír. Az az irrealitás, azok a tendenciózus beállítások, amik a budapesti tőzsdét uralják, mind indokolják azt, hogy végre egy tőzsdereformmal foglalkozzunk. A mi közönségünk éppen eleget veszített a koronaleromláson, a hadikölcsönkötvényeken, a biztosításokon. Ha most nem kap védelmet ebben a vonatkozásban, feltétlenül bekövetkezik az, hogy Magyarországon az amúgy is elégtelen tőkeképződés teljesen meg fog állni. Ideje tehát, hogy a tőzsdereform gondolatával foglalja, ülése 1937. május 5-én, szerdán. 55? kőzzünk, hogy a különböző ringeléseknek és ültetéseknek, ahogyan a tőzsdén műnyelven nevezik, végre elejét vehessük. Lehetetlenség az, hogy amikor egyes papírokról, — hiszen ez a legpregnánsabb jelenség, — maguk a patronizáló bankok a legóvatósabban nyilatkoznak, ugyanakkor a spekuláció ringéi és sok milliós árí'olyamdifferenciákat produkál abban a biztos tudatban, hogy ezt a bizonyos differenciát, az ő zsebükbe vándorló nyereséget, tulajdonképpen a tőzsdére menő laikus közönség fogja megfizetni. Lehetetlen tovább tűrni azt, hogy a pesti tőzsdén fedezetlenül, vagy csak kis fedezettel lehessen hitelbe értékeket vásárolni, mert a végén mindig a közönség marad alul és a spekuláció vágja zsebre a hasznot. A kisközönség érdeke megkívánja végre, hogy azok a vállalatok, amelyek közhitelhez folyamodnak, — mert hiszen a papírvásárlás és adás a vállalatnak tulajdonképpen közhitelhez való folyamodása — igenis büntetőjogi szankció mellett köteleztessenek arra, hogy a vállalat forgalmáról és üzletmenetéről negyedévenként tiszta képet adjanak. (Rajniss Ferenc: Ezt nevezik jobboldali szélsőségnek!) Hiszen a múltból előttünk vannak a példák, hogy egyes bankok tönkrementek ós inzolvensekké váltak akkor, amikor papírjaikat megringelték jés a legmagasabb kurzusra tornászták fel. Nem akarok neveket felhozni, nomina sünt odiosa, de mindnyájan tudjuk, Schneller vezérigazgató t. képviselőtársunk is tudja, mert hiszen igyekezett ezeket a dolgokat rendbekalapálni, r hogy melyek voltak azok a bankok és pénzintézetek, amelyek akkor verték fel a legmagasabbra papírjaikat, amikor legnagyobb volt az inzolvenciájuk. (Csoór Lajos: Ezzel akarták magukat szanálni!) Nem lehet azt az idegességet, azt a politikai hisztériát tovább tűrni, amely a tőzsldén folyik. Egyik liberális sajtóorgánumunk a tőzsdekrachhal kapcsolatban öt pontban foglalta össze a pánik okát. A harmadik pontot érdemes elolvasni. Ebben azt mondja (olvassa): »A velencei találkozó a lehetőségek körébe hozta a nemzeti szocialistáknak a bécsi kormányban való részvételét. Ez, a hír a bécsi spekulációt arra kényszerítette, hogy mobillá tegye magát, vagyis értékpapír helyett^ készpénzt tartson. Ez kihatott a budapesti tőzsdére is.« Azután azt mondja tovább a lap. (Olvassa); »A telefonfülkéből kirohant erre egy ismert pesti spekuláns és azt mondta: »Bécsben győ* zött a horogkereszt!« Erre 30%-kai estek a vállalatok értékei. Ezt a hisztériát a mi javainkkal, a mi vagyonúnkkal tovább tűrni Magyarországon nem lelhet. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A másik oldalon a krach idején voltak ' olyanok, akik milliókat vágtak zsebre. Kérdem, tűrhetŐ-e az a nemzetgazdasági és közgazdasági tevékenység, amely itt folyik? Érdekes még, hogy tényleg sok spekuláns is elvérzett. Mi történt? Ha hitelt lehet adni a hetenként megjelenő és pontosan informált heti újságoknak, összeálltak gyűjteni a patronizáló bankokkal az élen, hogy ezeknek a szegény spekulánsoknak veszteségeit megtérítsék. Kérdem, ha bármelyik karitatív téren működő szerzetesrendünknek egy papja fordult volna a magyar tőzsdéhez, hogy a gondozásukra bízott szegények szociális igényeinek kielégítésére adjanak egy pár ezer pengőt, vájjon olyan készséggel és olyan gyorsasággal cselekedtek volna-e, mint patronizáló bankjaikkal együtt ezek a spekulánsok? Még egy dolgot szeretnék fel* 79*