Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

Az országgyűlés képviselőházának 207. ülése 1937 május h-én, kedden. 523 meg. Mindaddig tehát, amíg ezenek a nincsteleneknek kérdése megfelelő módon kielégítően rendezve r nincsen, lehetetlennek tartom azt, hogy az állam a mostohaanya szerepét játssza és egyik gyermekének vajat adjon arra kenyérre, amelyet a másiknak nieim tud nyújtani. Sajnálom éis végtelen elítélendőnek tartom azt az eljárást, aimellyel az állam tűri a mamutfizetések fennállását és lehetővé teszi a kartelek garázdálkodását ma is, ami a jövedelem terén mutatkozó helytelen és kirívó eloszlás kapcsán jogos elkeseredést és jogos nyugtalanságot vált ki a társadalom széles rétegeiből. Itt kapcsolódik ibe azután és teszi ezt a kérdést még nehezebbé &z állástalan diplomás fiatalság elhelyezésiének nehéz kérdése is. Igaza yolt a kultuszminiszter úrnak, amikor tárcájának a költségvetés tárgyalása során azt mondotta a pénzügyi bizottságban,, hogy a diploma még nem jelenti egyúttal azt is, íhogy az állam köteles az illetők elhelyezkedéséről gondoskodni. Kétségtelen azonban, hogy az utóbbi években túlságosain felszaporodott állástalan fiatalság kérdését valami módon rendezni kell. Ámbár az állaimnak ezirányú törekvései a személyi járandóságok '• emelkedését bizonyos mértekben magyarázzák és érthetővé teszik, mégis azt kell mondanom, hogy az állam feladata nem lehet más, mint ezt a fiatalságot, amely jogosan van elkeseredve és amely éppen ebből kifolyólag nagyon könnyen kapható minj denféle szélsőséges irányzatokra és felforgató törekvésekre, egyetemies nemzeti érdekbői elhelyezni iparkodjék, dé ne állami státusba, hanem elsősorban a magángazdaságba, iparba ós kereskedelembe. Az elmúlt esztendőben elmondott költségvetési beszédemben már rámutattam arra, íhogy nemcsak az állásifoalmozások megszüntetésével kínálkozik elhelyezkedési lehetőség, hanem sokkal töibb lehetőség nyílna a munkaidőnek megfelelő mórtékben történő csökkentésével, mert így nöm lehetne azt a havi 50—60 pengős éhbérért dolgozó fiatalságot testileg és lelkileg annyira kiuzsorázni. Éppen ezért a miniszterelnök úr ezirányú törekvéseit, amelyekről^ Szegeden is nyilatkozott, én csak helyesléssel ós megelégedéssel tudom tudomásul venni. A költségvetés további tételeinek vizsgálatánál különösen aggodalommal tölt el az a rész, amely a fogyasztási adók emelkedése terén mutatkozik, ahol 67 millió pengő többlet van előirányozva. Sokszor elhangzott már itt a Házban az a megállapítás, hogy az összes ma fennálló adók közül a fogyasztási adók, amelyek 90'4 millió pengővel szerepelnek a költségvetésben, a legantiszociálisabb adók. Ezek az adók túlnyomó részben a legszegényebb néprétegek megélhetését teszik problematikussá. Ismételten kértük a lisztforgalmi adó megreformálását, amely éppen a legszegényebb emberek mindennapi kenyerét drágítja meg es megélhetését veszélyezteti, hiszen tudvalevőleg ezek fogyasztják a legtöbb kenyeret. Hasonló jogos kívánságaink vannak a magas cukorárak miatt is, amelyeknek kialakulásában lényeges szerepe van a kilogrammonként körülbelül 50 fillért kitevő fogyasztási adónak is. Ennek következménye, hogy a cukorfogyasztás terén -a fejkvóta messze mögötte áll Magyarországon a bennünket környező államok cukorfogyasztásának, amint a statisztikai évkönyv mutatja, hogy míg az 1929-ben termelt cukorrépa mennyisége 2,200.000 métermázsa volt, ez a szám 1935-ben 1,077.000 métermázsára csökkent le és ugyanakkor a fejkvóta pedig 12 kilogrammról 95 kilogrammra esett le. (Esztergályos János: De a cukorgyári vezérigazgatók fizetése nem csökkent.) Az elmúlt évről biztos statisztikai adat nem áll rendelkezésemre, meggyőződésem azonban, hogy ezen a téren lényeges javulás nem következett be. A pénzügyminiszter úrnak azt az intézkedését, amelynek kapcsán 200.000 pengővel kíván a gyermekek segítségére menni és megfelelő mennyiségű cukrot kíván számukra biztosítani, elismeréssel veszem tudomásul, ezáltal azonban a cukorkérdés még egyáltalán nincsen megoldva. Szeretném, ha a pénzügyminiszter úr venné már egyszer a bátorságot magának, hogy ezeket az adókat leszállítsa. Meggyőződésem ugyanis, hogy a cukorfogyasztás terén olyan emelkedés következnék be a cukorárai esésével kapcsolatban* mely bőségesen pótolna azt a jövedelmet, amelynek elvesztésétől ma a miniszter úr fél és ezzel egyúttal, ha töbD cukor fogyna, több lenne a bevetendő cuKorrépaterület is, ezáltal pedig munkához juttathatnék a falunak azt a rétegét, amely a legnehezebb helyzetben van. Régen hangoztatott kívánsága nemcsak a közvéleménynek, hanem a szakértőknek is az adózás kérdésének gyökeres kielégítő rendezése. A pénzügyminiszter úr is ismételten elismerte azt, hogy adórendszerünk rossz és annak reformjára szükség van. Köztudomású, hogy az adózás terén olyan káosz uralkodik, adórendszerünk annyira komplikált, hogy abban a szakember is csak nehezen tud eligazodni. Éppen ezért a miniszter úr is szükségesnek látta azt, hogy egy adókódexet készíttessen el, amely hivatva lesz rendszerben összefoglalni, egységesíteni az adókérdés jogszabályait, hogy így azután a tájékozódást a szakértő körök számára lehetővé tegye. Hogy azonban ez milyen nehéz feladat, azt misem bizonyítja jobban, mint az, hogy ez az adókódex még máig sem készült el. (Ügy van! balfelől.) Szeretném, ha a pénzügyminiszter úr megmondaná azt is, hogy mikorra lesz meg már ez a kódex. Mindennapos jelenség ma az, hogy még a legpontosabb adófizetőknek is a következő esztendőben adóhátralékot kell fizetniök. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az adófizető emberek ma nem tudnak eligazodni ezekben a kérdésekben és egyáltalában nem tudják ellenőrizni azt, hogy az adót megfelelő módon vetették-e ki rájuk, vagy sem. Az adókérdés sürgős rendezésére tehát szükség van, nem elég magát az adókódexet megcsinálni. Hogy az adókérdés rendezését megnyugvással vegye tudomásul a magyar társadalom, ahhoz nagyon sok szempontot . kell figyelembe venni. Kétségtelen, hogy ma nálunk az adózás szempontjából a legnehezebb helyzetben az ingatlan van, a föld és háztulajdonos és ezek viselik a legsúlyosabb adóterheket mégpedig a nálunk fennálló alacsony adómorál miatt, mert az ingatlant nem lehet senkinek sem eltitkolnia, hiszen az telekkönyyezve van, éppen ezért az ezekre kivetett adóknál több körülményt kellene figyelembe venni. Figyelembe kellene venni elsősorban azt, hogy ezek az adózók nem képesek a reájuk szakadt adót másokra áthárítani. A gazda kénytelen a terményeit annyiért eladni, amennyiért veszik, mert a terményárak tőlük függetlenül alakulnak ki és az általános világpiaci és nemzetközi helyzethez igazodnak. A kereskedő, az iparos, ha a nyersanyag drágul, annak megfelelő módon a szükségesnek mutatkozó merték-