Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

514 Az országgyűlés képviselőházának % valaki mandátumhoz jusson. Nemcsak az, arzé­nes asszonyokat kell büntetnünk, hanem azo­kat is, akik nem a testbe,, hanem a lélekbe cse­pegtetik bele a mérget és ezzel még sokkal na­gyobb kárt okoznak. (Helyeslés jobbfelől) t A törvény feladata mind az első, mind a második követelmény felett őrködni és a tör­vény /feladata (gondoskodni iarról, hogy a nép­akarat és a nép érdeke egy úton haladhasson. Ennek megvalósítását a választójogi törvény­től várom. Amit elmondottam, az nem új. Platón 2400 évvel ezelőtt Protagoras című híres dialógusá­ban ezeket mind megírta; akkor is probléma volt már a politika, éppen úgy, mint ma. Azt írja Platón, hogy: ha házat akarsz építeni, ak­kor építészt hozatsz, ha festetni akarsz egy ké­pet, akkor művészt hozatsz* mindig a szakértő­höz fordulsz és amennyiben valaki arra me­részkednék, hogy beleártsa magát olyan do­logba, amihez nem ért, úgy a szolgák íj jakkal lelőnék a dobogóról, amikor azonban államér­dekről van szó, amikor az állam ügyeit akar­ják felkarolni, akkor — ezt szórói-szóra fel fo­gom olvasni (olvassa): »... tanácsot ad az ács, a kovács, a cipész, a kereskedő, a hajótulajdo­nos, a gazdag, a szegény, az előkelő és a jelen­téktelen és ezeknek senki sem tesz szemrehá­nyást azért, mert a nélkül, 'hogy tanulták volna, a nélkül, hogy rá tudnának mutatni ta­nítójukra, mégis vállalkoznak a tanácsadásra.« Kétezernégyszáz esztendő telt el azóta és a helyzet nem változott. Azt hiszem pedig, hogy 2400 esztendő alatt az emberi kultúra és tudás fejlődésének mégis csak ki kell termelnie az emberiségből azt az érettségi fokot, amely azo­kat az abuzusokat, amelyek már a régi Görög­országiban fennállottak s amelyekkel másutt és később is találkozunk, véglegesen megszünte­tik. T. Ház! Rá kívánok mutatni azonban arra is, (hogy a választójogi reform csak fél munka lenne, ha vele együtt nem valósítanánk meg a sajtóreformot. Tudom, ihogy Magyarorszá­gon sajtóreformról nem szabad beszélni, mert akkor rögtön angusszemekkel néznek és dikta­túrát kiáltanak, pedig a sajtóreformnak éppen az ellenkezőt kell szolgálnia. Éppen ma talá­lunk a sajtó terén diktatórikus állapotokat, mert sokkal söbb sajtótermékünk van, mint amennyit az olvasóközönség fenn tud tartani s ezért finanszírozókra vannak utalva és a fi­nanszírozók diktatúrájának vannak alávetve. En ezért kevesebb, de értékesebb s ezzel Ösz­szefüggésben nívósabb sajtót szeretnék, mert a sajtó az a tényező, amelynek az iskolából kikerült érett ember oktatását élete végéig vé­geznie kell, tehát joggal kívánhatjuk azt, hogy a sajtót, amely minket oktat, olyanok szer­kesszék és vezessék, akik intelligencia és fő­képpen tudás szempontjából felettünk állanak. Sajnos, azt mondhatnám, a sajtótermékek gom­baszerű szaporodása — ijesztő példákat látunk erre — magával hozza az újságíró társadalom szaporodását is, s itt kicsit már úgy vagyunk, mint a művészetnél. Ha felütjük ugyanis a te­lefonkönyvet, azt látjuk, hogy rengeteg a mű­vésznő. (Derültség.) így akik a színpadon sze­repelnek, szeretik magukat nagyságos asszony­nak szólíttatni. Az újságíró lelke mélyén is ott szunnyad a vágy a megkülönböztetésre, de mivel Ő természettől fogva kevésbbé szerény, szebb címre vágyik és kormányfőtanácsos akar lenni, pedig ha az írói címet a szó né­)7. ülése 1937 május A-én, kedden. mes értelmében értelmezzük, úgy az mégis csak magasabb értékkel ibír — mert kimondottan tehetséget jelent. T. Ház! Ügy a miniszterelnök úr, mint az ellenzéki pártok jórésze leszögezte magát amellett, hogy itt a világnézeti harc eldőlt, eldőlt pedig keresztény és nemzeti irányban. A választójogi reformtól várom' azt, hogy ezeknek a hangoztatott és leszögezett irányel­veknek érvényt is fog szereztetni. Mert ma az a helyzet, hogy semmi akadálya sincs annak, hogy a keresztény világnézet mellett olyanok is, akik felekezetnélküliek, akik istentagadók, mandátumhoz jussanak; semmi akadálya sincs annak, hogy nemzetközi vörös párt hatalmi eszközökkel toborozzon tagokat, szedjen tag­díjakat és diktatórikus hatalmánál fogva — hogy mást ne mondjak — akkor állíthassa le a polgári sajtó nyomdagépeit, amikor az neki tetszik; semmi akadálya sincs annak, hogy a keresztény és nemzeti világnézet nagyobb di­csőségére a Házban ma olyanok is helyet fog­lalhassanak, akik a kommunista világban is itt ültek akkor, amikor a keresztény nemzeti Magyarországot itt a pincében feszítették kín­padra. (Peyer Károly: Vannak a túloldalon is! Nemcsak itt kell keresni ilyeneket! — Felkiál­tások a jobboldalon: Neveket kérünk!) Az Önök beszédei meg vannak örökítve! (Peyer Károly: A felsőházban is vannak ilyenek! — Malasits Géza: Csak beszéljenek: a pince pa­rancsnokából virágkereskedő lett Pesten! — Zaj.) Elnök: Peyer és Malasits képviselő urakat kérem, maradjanak csendben! (Peyer Károly: A termelőbiztosok is ott ülnek! Mit válogatnak itt? Kormányfőtanácsosok lettek!) vitéz br. Boszner István: Ezek fekélyek, amelyeket a nemzet testéről le kell tisztítani. (Peyer Károly: Kormányfőtanácsosok lettek!) Erre csak azt mondhatom, amit Schopenhauer mondott, hogy a lárma iránti túlzott vágy a lelki stupiditás következménye s ezért fel­mentve érzem magam, hogy a képviselő úrnak válaszoljak. (Taps a jobboldalon.) Nem kívánok a választójog ^fejtegetésében részletekbe menni, csak annak kívánok hangot adni, hogy olyan súlyos viszonyok között, mint amilyenekben ma élünk, amikor nagy belpoli­tikai és alkotmányjogi problémák megvalósí­tása előtt állunk, amikor nagy külpolitikai problémák megvalósítása előtt vagyunk, akkor én a hasonló mentalitású pártok összefogása alapján kialakuló egypártrendszernek vagyok a híve. Tudom, hogy ez sokakban meglepetést fog kelteni. (Mozgás a baloldalon.) Ennek sem én vagyok a szerzője, Azt hiszem, a képviselő úr tisztelője Petőfinek és engedje meg, hogy felolvassam Petőfinek egy versét (Dulin Jenő: Nem Pista volt! — Olvassu): »most egy a lélek, egy a szív, a kar, mikor győznél, ha nem most, magyar!« (Dulin Jenő: Lehet egy lélek, nem kell, hogy egy pártban legyen! — Esztergályos János: Petőfi írt mást is, azt is érdemes volna felolvasni! — Zaj.) Elnök: Most báró Roszner képviselő úr .be­szél, ő citál és nem Esztergályos János kép­viselő úr. {Derültség. — Peyer Károly: Rosz­szul citál!) ••".- \-"""''< "i vitéz br. Uoszner István: Az egypártrend­szer mindent jelent, csak nem diktatúrát. Dik­tatúrás tüneteket ma inkább lehet a Házban találni, amikor az egyes pártok felszólalásai

Next

/
Oldalképek
Tartalom