Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

Az országgyűlés képviselőházának 20 fokig: fék kíván lenni egy titkosan megválasztott, túlságosan szélsőséges, esetleg munkaképtelen parlamenttel szemben. Tekintve, hogy ezek a jogkiterjesztések úgyszólván függvényei a titkosság bevezetésének, azt mondhatjuk, hogy nagyon helyes a három probléma egybekapcsolt feltevése. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy a felsőháznak a törvényhozásba való intenzív bekapcsolása magára a törvényalkotásra nézve lassítólag fog hatni ós ezért felvetődik az a gondolat, hogy miért kell egy titkosan megválasztott parlamentnek okvetlenül szélsőségesnek lennie és nincsen-e mód arra, hogy bizonyos preventív intézkedéssel ennek eleje vétessék. Ezzel összefüggésben áttanulmányoztam a külföldön dívott és dívó választási rendszereket és arra a meggyőződésre jutottam, hogy a parlamentarizmus igazi célkitűzéseit és a magyar szempontokat szem előtt tartva, utánzásra egyik sem alkalmas. A parlamentarizmus nem lehet öncél, mert ott, ahol a parlamentarizmus a teljes népszabadságok jegyében fejlődhetett, láttuk és látjuk, hogy igen gyakran csak az országok csődjéhez vezetett s előbb-utóbb vagy forradalomba, vagy diktatúrába torkollott. (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz br. Koszner István: Tudom, hogy ma sokak szemében a diktatúra az, amely kívánatosnak és helyesnek látszik. Németország, Olaszország, Törökország példája, Pilsudszki sikere és bizonyos fokig talán Ausztria esete is ezt a felfogást engedi alátámasztani. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a diktatúra mindenkor egyes kiváló, kimagasló egyéniségek személyi műve, mondhatnám mesterműve ós hogy ezek a kiváló személyek minden egyes esetben a pusztulás széléről rántották vissza országunkat ezzel a rendszerrel. Ezenkívül az a meggyőződésem, — és a történelem is erre tanít — hogy a konszolidáció helyreálltával a diktatúrát rendszerint a parlamentáris rendszer szokta felváltani. Magyarországon a forradalmak, amelyek a háború után zajlottak le, eruptív formában jelentkeztek, de gyors és rövid lefolyásúak voltak. Visszaállt a közrend és semmi okunk sincs ma Magyarországon azt mondani, hogy parlamentáris rendszerünket, amely^ ezeréves alkotmányunkon nyugszik, diktatúrával cseréljük fel. Ellenben szükséges az, hogy ezt a parlamentáris rendszert megreformáljuk, oly értelemben, hogy az a magyar ügyet ós úgy a kormánypárt, mint az ellenzék nagy része által elfogadott, keresztény nemzeti f alapon álló haladó konzervatív népies politikát a legjobban szolgálja. Itt tehát — majdnem azt mondhatnám — valami teljesen újat kell alkotni és meggyőződésem, hogy elsősorban a választójogi kérdéseket illetőleg éles különbséget kell tennünk aktív és passzív választójog közt. Az aktív választójognak alapjábanvéve az az alapelve, — ós ez a parlamentarizmus gondolatában nyugszik — hogy választó az, aki szavazatával a kormányzat irányát megszabja és ezáltal a kormányzattal bizonyos felelősségi közösségbe kerül. Clausewitz viszont, a híres német katonai filozófus azt írja, hogy a háború nem más* mint a politika folytatása, csakhogy más eszközökkel. A háború jeiszont azt kívánja, hogy azok, akiket a nemzet fegy'. ülése 1987 május 4-én, kedden. 513 vérbe szólít, hogy, ha kell vért és életet áldozzanak; ha pedig ez a legnagyobb áldozat, amelyet embertől kívánni lehet, a politikának szorosan vett függvénye, úgy nekünk azt kell mondanunk, hogy azoktól, akiket fegyverbe szólítanak, azt kell kívánnunk, hogy azzal a meggyőződéssel menjenek a harcba, hogy ezért a politikai lépésért őket felelősségérzet hassa át, ez pedig úgy lehetséges, ha az országgyűlési választásoknál őket a szavazati jog megilleti, még pedig vagyoni ós intelligencia cenzus nélkül. Természetes, hogy ez a felfogásom általános jellegű s bizonyos fokig kivételeknek kell lenniök, hogy mást ne említsek, mint a felekezetek lelkészeit. Más az aktív választójog a férfiaknál, más a nőknél, mert más az a követelmény, amelyet mi a nőkhöz fűzünk és ennek következtében ott más kautélákat is kell alkalmazni. Mielőtt azonban továbbmennék a kérdés- • ben, le kívánom szegezni azt, hogy mit értek én katonai szolgálat alatt. Katonai szolgálat . alatt értem — és ennek katonai egyenjogúságunk visszanyerése az előfeltétele — azt, ha valaki békében a normális katonai kiképzésre szánt időt, azaz ma körülbelül két esztenaófc, ténylegesen leszolgált. A oékében dívott párhetes kiképzéssel járó póttartalékosi rendszert nem tudom elfogadni teljes értékű katonai szolgálatnak, mert sem az egyén, sem a nemzet szempontjából nem mindegy, hogy vaiaki hat hetet vagy két esztendőt szolgál-e. A háború előtti választójog azon alapult, hogy akinek volt valamije, az szavazhatott, a véderőtörvény viszont elsősorban azokat sorozta be, akiknek sem földjük, sem vagyonuk nem volt. Meggyőződésem szerint pedig teljesen téves dolog az, hogy azt az osztályt sorozták be elsősorban katonának, amely vagyontalan és földtelen volt és azok, akik akár kisbirtok, akár kisüzem, akár kisipar címén jogcímet találhattak, hogy a véderőtörvényben foglalt póttartalékos paragrafus révén magukat póttartalékba helyeztessék át, szavazhattak, de nem szolgáltak és ezek voltak azok, akik a háború alatt is elsősorban alkalmazhatták a felmentési paragrafust. Az én felfogásom szerint a jognak és a kö • telezettségnek egy úton kell haladnia egy egészséges államban és ha — mint Clausewitz mondja — a háború tényleges folytatása a politikának, csakhogy más eszközökkel, akkor nekünk a katonai nevelést és az irredentizmust ott kell kezdeni, hogy beleoltjuk abba az emberbe, amikor szavazni megy, a nemzeti érzést és a felelősségtudást arra vonatkozólag, hogy ezért a politikáért, ha kell, fegyverrel is helyt kell állni. T. Ház Ami a passzív választójogot illeti, a katonai kiképzés, illetve szolgálat előfeltételét természetesen nem tartom elégségesnek. Itt széleskörű megkötöttséget látnék szükségesnek, amely kautéláknak biztosítékot kell nyújtani arra nézve, hogy az, aki törvényhozó kíván lenni, megüsse azt a színvonalat, amelyet tőle a nemzet kíván s kívánhat. Ezeknek a kautéláknak garanciát kell jelenteniök arra, hogy a titkosan megválasztott parlament konstruktív és munkaképes legyen, mert szakítanunk kell .azzal, hogy a politikában kontárok és szerencselovagok érvényesülhessenek, szakítanunk kell azzal, hegy a demagógia, minden létezőnek sárbatiprása, a tekintélyrombolás s izgatás alkalmas lehessen esetleg arra, hogy ezáltal